Fogalmam sincs, hogy kikapcsoltam-e a teafőzőt az irodában. És már csak itthon jutott eszembe, és persze senki sincs bent. Remélem nem fogom leégetni az SZBK-t az éjszaka.Egyébként is nyűgös napom van nagyon

Hihetetlen, mennyire kitört a munkaundor az embereken. Ma egyedül én dolgoztam a csoportból. Vagyis a fentieket tudom, de ott nem volt senki.
De legalább nem kellett senkit kerülgetni, csak a morálom viselte kissé rosszul.
Norbi szerint azért kaptam a laptopot, hogy vigyem magammal... sokkal jobb lenne, ha lenne végre egy tényleg saját gépem. De nem tudom, félek. Félek a többiek irigységtől. Tudom, hogy sokan máris úgy néznek rám, mint egy elkényeztetett fruskára. Pedig csöppet sem azért szeretném magam mellett tudni, hogy felvágjak vele. De aki rosszat akar, az most megkapná a csámcsognivalóját.
Fogalmam sincs, mit csináljak. Van egy csodagépem, de nem használatom szabadon.

Egész nap ettem, mindenféle haszontalanságokat. Inkább nem is gondolok rá, azt hiszem egy hétig nem merek mérlegre állni. Node majd az újévi fogadalmak :-)
De rengeteg mindent elintéztem ma, azt hiszem büszke lehetek. Pláne ha azt nézzük, hogy Karácsony van. A legnagyobb siker, hogy végre tudunk vonalason hívást fogadni, rájöttem a fax titkára.

Ímhol az első nap. Illetve a második, de tegnap úgy el voltam foglalva?
Szóval két napja történt, hogy megkaptam ezt a csodát, amin most is pötyögök. Azóta nem nagyon szól másról a világ :-) Érdekes, hogy életem eddigi legnagyobb ajándékait mind Norbitól kaptam.
Ezért is született meg az elhatározás, hogy megint belefogok a naplóírásba. Mert végre van egy gépem, ami csak az enyém. Ami elvileg mindig velem lehet... sajnos csak elvileg.
Tegnap voltunk Karácsonyozni Norbi anyukájánál. Egészen jól indult a dolog, de a végére elfogyott a tolerancia tartalékom. Semmi kedvem nem volt már jópofizni a végén. Szerencsére hamar eljöttünk.
Megszületett a nagy elhatározás is: mégiscsak Kenyába megyünk telelni. Még ehhez kell a doktornő áldása is, de azt hiszem meg kell kockáztatni. Nem mondom, hogy nem félek, mert nem lesz minden kockázat nélküli, pláne hogy nem akarjuk bevenni malária elleni gyógyszert, csak elvinni. Mellette és ugyanis nem lehet inni, depressziót és hányingert okoz. Semmi kedvünk végig rosszul lenni.
Este pedig HOBO karácsony volt. Még sosem voltam a Pecsa-ban, de nem is vágyom oda többé. semmi karácsonyi hangulat nem volt, és elég unott volt a zenekar is... szóval voltam már jobb HOBO koncerten. A legjobb az egészben az volt, hogy 7 előtt 10 perccel indultunk itthonról, 8-kor pedig már a parkolót kerestük a Népligetben.

Valaki elmondhatná már a férfiaknak, de azon a hülye kódolt nyelven, amin el is jut az agyukig, hogy minden csak értük van, mégis képesek elszúrni az egészet egy perc alatt.

Nincs valami jó kedvem. Mindig a rossz hír hozóját akarják megkövezni, és elítélnek azért, mert más véleményen vagy, mint a többi. Ilyenkor vagy elhallgatod a véleményed, vagy vállalod, hogy a hátad mögött suttognak. Pedig szerintem igenis hiba, amikor valaki úgy érzi, hogy bármit megcsinálhat még akkor is, ha egyébként kis ártatlan, halkszavú "légynek sem ártok" emberről van szó. Ha elkövet egy hibát, akkor merje vállalni. És akkor is így van ez, ha olyan emberek állnak mellette, aki azt gondolják magukról, hogy mindenhatóak, és ezt minden fórumon hangoztatják is. És akkor én vagyok a rossz, mert a másik oldalra álltam. Hát bocs.

El volt felejtve teljesen. Úgy, mint mikor egy barátot nagyon fontosnak érzünk, megesküszünk, hogy ez mindig így lesz, és komolyan is gondoljuk, de tényleg... és akkor egyszercsak jön valaki, aki fontosabb lesz, és már semmire és senkire sincs időnk. Eleinte lelkiismeret furdalással gondolunk Rá, később már eszünkbe sem jut. Így járt szegény blog is, és még nagyon sokan, sokkal húsabb-vérebb barátok is...
Hetek óta nem jutott eszembe. És a legviccesebb... épp készülni akartam a keddi borászat órámra, próbálok valami összehasonlító adatot találni a reduktív és oxidatív technikárol, beírom keresőbe, hogy "reduktív bor", és mit dob ki.... Graphomania!
Drága Ebsik, kedves többiek.... sajnálom.

Nincs valami jó kedve. Már megint nem jönnek össze a dolgok. Minél görcsösebben akarom, annál kevésbé. Pedig komolyan, kidolgozom a lelkem is, hogy minél gyorsabban menjen. De folyton vakvágányra jutok...

Megvagyok, jól vagyok, de semmi időm sincs.
Közben voltunk nászúton, kettőn is... de majd mesélek.

24°C, napos idő, de csütörtökig záporok lehetnek. Ez még mindig nem olyan rossz hír.
Viszont visszajött a hangom, egész jó, bár énekversenyre nem most kell mennem. A mai nap szervezkedéssel, intézkedéssel telik majd, és takarítással...

Elment a hangom. Ugyanúgy mint 2 éve, csak suttogni tudok. 6 nappal az esküvőm előtt...
Tegnap megvolt Anitáék esküvője. A szertartás nagyon szép volt, teljesen beleéltem magam a helyzetükbe. A lagzi is jó volt, csak nem volt aki koordinálja a dolgokat, és minden olyan döcögősen zajlott. De legalább táncoltunk egy jót...

Nincwsss Isten. Nincs senki, aki fogná a kezed. sak homály van, köd, elágazások, veszedelmek és fejetlenség. Vannak, akik úgy születnek, látóként. A többiek azért vannak, hogy lássuk a különbséget. Tudjuk kik vagyunk, ne felejtsük el, hogy jobb lett volna felkötni magunkat a saját köldökzsinórunkra. Vakon bolyongó társaimnak még az sem adatott meg, hogy biztos kézzel vezessék a pengét a csuklójukon át. Nin skegylem, nincs Isten segítsége. Földi pokol van, ahol a kereszt az állandó súly. Az evolúció adott egy kis rózsaszín ködöt, de alóla ki-kivillan a valóság, a karóra húzott testek látványa.
Azt hiszem életre szóló butaságot csináltam...

24°C, főleg napos :-)))))))

Már nem tudok aludni... átjöttem megnézni az időjárást, de még mindig csak a 2-a van fent, akkorra jó időt jósolnak... aggódom, félek, hogy mi lesz.
Farkaslakát, Tamási Áron szülőfaluját elvitte a víz. Innsbruckot is fenyegeti. Hihetetlen, hogy ilyen szép helyek ennyire ki vannak téve az időjárás szeszélyeinek. És még mindig a víz az úr...

Sikerült jól lebetegednem. Szerencsére csak egy nátha, de nem a legjobbkor jött. Igaz, másfél hét múlva rosszabb lenne.

Vannak napok, amikor nincs értelme élni. Olyan napok, amikor legszívesebben elásnám magam egy méter mélyre a homokba, amikor hagyjanak békén, nem élek, nem vagyok, felejtsen el mindenki. Na ez a mai nap ilyen.

Tegnap megvolt a lánybúcsúm. Talán nem is voltam még ilyen jól sikerült buliban. Félelmetesen jól éreztem magam. A lányok kitettek magukért, volt mindenféle kompromittáló ajándék, és végre Rékával is találkoztunk. A végén a SZOTE-ban kötöttünk ki, teljesen kretén volt a vendégsereg, de mi jól éreztük magunkat.
Ma Pityu bácsi névnapján voltunk Gyálaréten, borzalmasan rossz volt, azt hittem már soha nem szabadulunk el. Meg volt hívva egy csomó rokon, egyik bolondabb, mint a másik, az én tolerancia szintem meg a béka feneke alatt... Mindegy, legalább sikerült csendben maradnom, már ez is eredmény.
Most este meg... Norbi lusta volt, nem mentünk vissza a városba megnézni a tüzijátékot. Megnéztük tv-n... életre szóló élmény volt, mondhatom.

A nyaralás képeit is felraktam ide

Végre ma eljutottam odáig, hogy mindenkivel meg van beszélve, hogy mikor adjuk oda a meghívót. Végül is két héttel az esküvő előtt :-) Tegnap nem volt kedvem szervezkedni, csak a zeneválogatást folytattam, de legalább az is halad.

Végre felraktam az isztambuli képeket a netre. Megnézhető itt.
Most mardos a lelkiismeret, hogy vannak, akiket egyszerűen nem akarok meghívni az esküvőre. Tudom, hogy tudnak róla, de nem akarom. Most ezésr gonosz vagyok? Eleve olyan nehéz ez az egész...

Ez a nap is fantasztikusan kezdődik, már korán reggel jól felmérgeltek... Nem elég, hogy csupa olyan dologgal kell foglalkoznom, amihez semmi kedvem...

Válogatom a zenét az esküvőhöz. Istenkém, még a végén tényleg Kenny G-re fogom kimondani az "igen"-t :-) Tartsatok ízléstelennek, de engem tényleg és még most is megfog ez a zene. Kár, hogy nincs itt Éva...
Csak most döbbenek rá, hogy mennyire felkészületlen vagyok. Egy csomó jó ötletet találtam, amit már nem lesz idő megvalósítani. Mindegy, meteszem, amit tudok. Például ma kitaláltam, hogy lesznek, és hogy milyenek lesznek a köszönőajándékok.
De közben ott az állandó aggódás, hogy mi lesz, hogy lesz, meg hogy egyáltalán ki tudjuk-e majd fizetni a végén a számlát...

Most rákapcsoltunk az esküvő szervezésére. Kell is, mert teljesen el vagyunk maradva, például még sehol nincsenek a papírjaink, azt sem tudjuk, mikor lesz, pedig mér csak egy hetünk van. Osztogatjuk a meghívókat is, tegnap pedig voltam próbafrizurát csináltatni. Kicsit ideges vagyok, hogyan lesz kész minden időre.

Túléltük Isztambult. Időnként tényleg nem volt könnyű.
Isztambul olyan város, ahol az arab érzések keverednek az európai gondolkodással. Csak az a kérdés, az adott esetben melyik kerekedik fölül. Nyaralni nem mennék oda. Nem is ajánlanám senkinek, hogy menjen. De ha az ember megfelelő lazasággal kezeli a teljes káoszt, kibírható.
Igazából nem is Isztambul, ami rossz volt, hanem a konferencia és az utitársaim egyike-másika. De most igazából nem tudom, hogy miért írok csupa negatív dolgot, mert tegnap úgy jöttem haza, hogy maga a város pozitív élmény volt.
Kettősség.

Viszont a Kis Herceg benne van a NagyKönyv szavazás első 12 helyezettjében. Igenigenigenigenigen....

Csak nem jutott idő az élménybeszámolóra.
Holnap indulunk Isztambulba. Nem mondhatnám, hogy nyugodt vagyok a Londonban történtek és a hétvégi törökországi robbantások után.
Majd lesz valahogy.

Hazaértünk, de most nincs időm írni. Fantasztikus volt...

Teljesen le vagyok döbbenve. Richard Bach és Leslie elvált...
Hol van akkor a lélektársság? Az egész csak duma volt? Azok az emberek, akik egymásra találása egy egész világ példája volt, egyszerűen azt mondják, hogy bocs, tévedtünk? Azoknak sem sikerült, akik annyira egyformák voltak, hogy egy lelket alkodtak?
Mit remélhetünk akkor mi, egyszerű, csetlő-botló, földi halandók?

Alakul a nyár... úgy néz ki, jövő hétvégén el tudunk menni nyaralni. Montenegróban kezdünk, Horvátországban felmegyünk egészen Zadarig, onnan átkompozunk Olaszországba (Ancona), és Olaszország északi részén vissza. Minderre 2 hetet szánunk.
Ha hazajöttünk, lesz pár napom, hogy előkészüljek Isztambulra, ami már egy hétre nyúlt, csak 18-án jövünk vissza. És onnantól már alig egy hónap az esküvő, közben pedig ott lesz Kapolcs is.
Szeptemberben pedig már tanítanom kell, amit nekem is meg kell még tanulnom.

Nem szoktam ilyet csinálni, elnézést kérek, de ezt muszáj volt ellopnom. És előre figyelmeztetek mindenkit, hogy nagyon durva, de én rengeteget nevettem rajta:

chat-es beírás:"fasza buli volt, anyám írt smst, h meghalt a papa, én végigbőgtem az éjszakát, és kiderült, h csak a pápa halt meg, csak anyám nem bír ékezetet írni...."

Ha minden a tervek szerint halad, hamarosan a Magyar Hírlapban és a Heti Válaszban is olvashatóak lesznek a cikkeim... Az engedélyt már megkaptam rá.

"A szívemben vagy, nem a Pokolban."

Csináltam egy webalbumot. Egyelőre a tiroli képekből van rajta egy válogatás. Belépéshez az e-mail címem kell (livia@palagyi.hu), és a jelszó, ami a kedvenc virágom (ékezet nélkül, 7 betű).

A reggel vidáman kezdődött. Kutya sétál a szatymazi körforgalom kellős közepén, teljes nyugalomban. Mögötte már Félegyházáig áll a sor, de ő nem zavartatja magát. Látszik rajta, úgy érzi, őt is ugyanúgy megilleti az áthaladás, mint a ezeket a hangos vashalmokat. Sőt, úgy van vele, aki türelmetlen, haljon meg: amikor dudálnak rá, megáll és szemrehányúan hátranéz, amitől cseppet sem halad jobban a sor.
Végül is mindenkit megillet a közlekedés.

Ritka pocsék éjszakám volt... Sokmindent megmozgatott, elindított, kérdéseket rakott fel, de olyanokat, amikre nem biztos, hogy tudni akarom a választ.
Egyet tudok... nem sokszor éreztem még ilyen megaláztatást.
A mai nap pedig ennek jegyében telik, próbálok felejteni.
Néhány jó hír azért van... tényleg tanítani fogok szeptembertől... vannak jó eredményeim... nem kell előadnom Isztanbulban...

Lassan kezdem utolérni magam a szokásos utazás utáni őrületből.
Szóval Tirol... meseszép táj. Zakopáne óta nem láttam nyáron is havas csúcsokat, akkor is csak alig. Most volt rá 3 napom, hogy belekóstoljak, de sajnos tényleg csak 1-1 falatra volt idő. A legnagyobb élmény a 3000 méteres magasság volt. Ahol még több májusban is több méteres a hó, feleslegesek a pozitív beosztások a hőmérőn. Pár perc múlva pedig megint a póló lesz az elviselhető ruhadarab. Láthattunk volna 4000-es csúcsokat is, ha a felhők nem döntenek úgy, hogy megtartják maguknak, ne legyünk telhetetlenek.
Mikor nem a csúcsokat hódítottuk, az osztrákok szépérzéke ejtett ámulatba lépten-nyomon. Még most sem értem mikor van idejük és kedvük egész hegyoldalnyi füveket fazonra nyírni. Azért vannak tehenek is, akik segítenek...
Negatívumok? Aki nem tud németül, az nehezen boldogul. Az angol nem divat arrafelé. És az árak is iszonyatosak magyar szemmel.

Úgy látszik, a csütötök ilyen rosszul levős nap. Nem vagyok túl jól. De azért még tartom magam. Pláne mert holnap ballagási előkészület... egész napos kemény munka. De legalább segíthetek már otthon, nem lesz ilyen lelkiismeret furdalásom.
De van már ami éltet: szombaton indulunk Tirolba :-) Végre utazunk megint, és csak kedden jövünk haza. Számolom a napokat.

Csak azért is írok... csak azért is!
Tegnap egyszerűen kicsúszott a Föld a talapam alól. Saját testemen tapasztaltam meg, milyen nagy úr a gravitáció. Azóta itthon nyomom az ágyat, illetve a fotelt. Az 1984-ben a főszereplőt a patkányokkal kínozták, mert tudták, attól fél a legjobban. Ha hasonlóra készül valaki, most hegyezze a szemeit, mert biztos tippet adok: kárhoztasson ágynyugalomra. Az tuti, hogy pár óra alatt bekattanok.
Szóval így alakult... a hétvégén nem megyünk sehová. És mindezt Norbi egy árva zokszó nélkül viseli. Hihetetlen, hogy valaki ilyen áldozatokra képes értem. Megérdemlem én ezt? Nem hiszem.Engem meg csak gyötör a lelkiismeret, mert anyunak sem tudtam segíteni, nem voltam angolon, sem németen, sem dolgozni... és még a hétvégét is elrontottam. De legalább pihenek egy kicsit.

www.anagykonyv.hu
Az utóbbi idők legjobb kezdeményezése. SZAVAZZON MINDENKI!
Ha nem tudjátok kire, kérdezzetek engem :-)
Majdnem minden kedvenc könyvem benne van a sorban. A majdnem R. Bach-nak szól. Tök jó érzés, hogy mások is szeretik a Kis Herceget, Steinbecket, Márait, de még Wass Albert, és az 1984 is benne van a 100 legjobban.

Nem mondhatnám, hogy nyugis hétvégém volt, de legalább jól sikerült. Tegnap vendégül láttuk Norbi nagyszüleit, sütöttem-főztem egész délelőtt, ha valaki látja, nem hiszi el, hogy én vagyok. De jó lett, mindenki elégedett volt.
Szombat este musical esten voltunk a színházban. Rá kellett jönnöm, hogy mennyire-mennyire szeretem ezt a műfajt, nagyon tetszett az egész.
Ma pedig megint hétfő. Nem tanultam egész hétvégén, ezért kicsit parázok, hogy mi lesz holnap német és angol is... de sebaj, a jövő hétvégén még kevesebbet fogok tanulni.Szombaton megyünk Párkányra valami motoros találkozóra, amiről semmit sem tudok, de legalább már megyünk valahová. Csak könyörgöm, az eső ne essen...

Borzasztóan rámtört az utazhatnék. Már a tengerrel álmodom, kelek, töltöm a napjaim. Nem bírom ki a nyaralásig. Sosem lesz már nyár...

Egy óra mulva megyek az orvoshoz, hogy megmondja mit is jelenthet a magas TSH szint, de a teljesen normális pajzsmirigy. Egyrészt azért vagyok nyűgös , mert így kettétörik a napomat, másrészt kicsit izgulok is. Utána vagy lesz időm visszajönni, vagy nem, mert fél5-től angol óra.
Eléggé lehetetlen nap.

A szombat az utóbbi idők legjobb szombatja volt. Csupa lazsálás. Este sikerült vitáznunk is egy sort, de példátlanul jól jöttünk ki belőle. Nem is értem, lehet fejlődik a kommunikációnk.
Tegnap végre rászántam magam, és elintéztem a meghívókat. Majdem 3 óra hosszát ültem ott, de azt hiszem szép lesz.

Semmi kedvem nincs dolgozni. Végre süt a nap... remélem holnap sem tesz majd másképp.

4-re megyek felpróbálni az újasszony ruhámat. Izgulok :-) Remélem olyan lesz, amilyennek elképzeltem. Utána pedig kerítésfestés :-) Azt hiszem még egy jó darabig mindennapos program lesz. De szépen halad és gyönyörű lesz.
Az utóbbi három napban reggeltől estig a proteomika tanfolyamon ültem. Nem mondom, sokat tanultam, de úgy lefáradtam a végére, hogy egy értelmes mondatot nem lehetett kiszedni belőlem. Most kifejezetten jól esik a munka. Legalább haladok egy kicsit.
Tegnap rászántam magam és elmentem a Bábelbe, hogy jelentkezzek egy haladó angol tanfolyamra. Muszáj kicsit frissíteni a tudásom. Megírtam egy szintfelmérőt, és teljesen meg voltam elégedve magammal- bár az eredmény csak ma derül ki. Húzós lesz, a némettel is alig bírok...

A mai nap nagy fejtörését megint az időbeosztásom jelenti. Az a helyzet, hogy muszáj lesz kicsit frissíteni az angolomon, mert mindjárt itt van Isztambul, és én hogyan fogok Lindblad bácsival beszélgetni? Hogy Schwarzeneggeről ne is szóljak :-) Bár vele németül is lehetne...
Szóval napi 2 este megint ugrik. De még ott van a német is, a torna, de valamikor élni is jó lenne. És rengeteg minden van, amivel szeretnék törődni (gastromustra, fényképezés, borászat, könyvek), de csepp időm sincs rá. És a munka... már második éve csinálom, de még sehol a célegyenes.
Sebaj, túléljük!

Ma olyan elszúrós napom van. Ilyenkor szoktam egy-egy mozdulattal több hónap munkáját tönkretenni. Nem szeretem.
Tegnap és ma 4-szer találkoztam rendőrökkel. Engem mindenhol megtalálnak?
Egyébként meg lassan készülget a gastromustra.
Remélem ma hamar el tudok szabadulni, elintézhetnék egy csomó dolgot megint.

Tegnap este olyan gesztust tett felém Norbi, amire nem nagyon gondoltam. Most kicsit lelkiismeret furdalásom van: mikor tudom ezeket a dolgokat meghálálni?
Voltam megint tornázni, most kicsit fájnak az izmaim, de korántsem annyira, mint korábban. Lehet kezdek megedződni?

Na, úgy látszik, sikerült kicselezni a blogger szervert. Beteges mostanában.
Kedden megnéztük az újra fetámadt Omega koncertjét. Bazi sokan voltak, de Nobri nagyon csalódott volt, ők sem a régiek már. Én nem tudom, nincs sok összehasonlítási alapom, az Omega mindeddig kimaradt az életemből.
Szerdán színházban voltunk, Éjjeli menedékhely. Hát... nem volt maradandó élmény. Káoszos, zavaros.
Tegnapra nem terveztünk semmit, mégis nagyon jól sikerült, végre sikerült Dóráékkal egy kicsit megtörni a jeget közöttünk. Én nagyon jól éreztem magam. Utána még éjfélig dolgoztunk, terveket szövögettünk. Remélemi sikerül összehozni valami új munkát.

Na, lenyugodtam. Kiengeszteltek :-)
Szép évfordulós este volt.
Tegnap egész nap pihenés volt, nem csináltunk semmi aktívat és hasznosat. De most újra itt a munka, bár legalább szakdolgozók nincsenek, szünet van az egyetemen.

Ez aztán az évforduló. Csupa móka és kacagás, örömködés egymásnak. Tényleg, milyen jó, hogy az embernek van párja, különben ki lenne, aki szembesíti a hiányosságaival? Ki lenne, aki csupa jóindulatból jól megmondja a magáét, hagy örüljön a másik, milyen gyarló ember. Had gondolkozzon egész nap azon, vajon hogy lehet kibírni mellette két évig. Hát van ennél szebb évfordulós meglepetés?

Újra itt.
Igazából azért volt a nagy hallgatás, mert már úgy éreztem, nem tudok őszinte lenni. És akkor meg minek a napló, ha nem tudom kiírni magamból a gonokat, és momentán az örömöket?
El kellett telnie egy kis időnek, hogy rájöjjek: nem számít, hogy ki sértődik meg és kinek esik rosszul. Had legyek már annyira önző, hogy a saját naplómmal őszinte vagyok! Akinek nem tetszik legfeljebb ne nyissa ki többé. De akkor is kell, hogy kiírjam magamból a dolgokat. Leginkább magamnak. És aki szeret, az akkor fog csak igazán, ha őszintén megosztom a gondolataim. Akinek pedig nem tetszik, jobb, ha ez hamarabb kiderül.

Szóval a nagy vallomás: szeptember 3-án összeházasodunk.

Wellness, lustulás, kis bosszúság, Richard Bach.... erről szólt a hétvége.
Végre annyit olvashattam amennyit akartam, végre van CD játszó a kocsiba és DVD itthonra.
Először voltam 4*-os szállodában, és bár először el voltam ájulva tőle, rá kellett jönnöm: pirrittel van dolgom. A kiiszolgálás hagyott némi kívánnivalót, és akkor még enyhe voltam. Mindenütt jó, de legjobb itthon? Meg kellene csinálni a Gastromustrát.
És bizony Bach úr... rég esett meg velem, hogy egy történet ennyire lefoglalja gondolataim. Másra számítottam, de pozitív meglepetés ért. Nehéz kérdések.
De ma este nem szabad kalandozni, vége a lazaságnak. Egész este dolgoznom kell.

Csillogó-villogó boldogságcsengettyűk... gyertek. Érintsétek arcom. Csiklandozó nevetések perdítsen táncra.
Most örülni kell. Most jó.

Hát... ott voltunk az REM koncerten. Hát... hihetetlen jó volt!
Előtte nagy volt az évődés, csúszással kezdődött a koncert, még az előzenekar után is vagy 20 percig szólt a csend. Azután a koncert is csak 20 perc volt. Nekem. Nem akartam elhinni, hogy 11 volt, mikor elengedtük őket.
Az utóbbi idők legjobb napja.
Holnap délelőtt orvos. Eléggé aggódom. Nagyon.

Mozgalmas napok... magánéleti lelkiismeret furdalás, munkahelyi fejlemények.
Megszigorították a munkaszabályokat, mostmár mi sem járhatunk kelhetünk olyan szabadon, mint eddig. Jelenléti ív, szabadságok bejelentése stb. Igaz, nem veszik véresen komolyan, de azért mégsincs akkora lazaság.
Nekem meg még mindig van 2 vizsgám.

Átértékelődtek a dolgok.
Megint duruzsolnak a csendek és kiált a sötétség.
Megint zöld a hús és lusta az idő.
De kicsit talán más.... KELJ FEL ÉS JÁRJ!
A pipacs megint küzd a letépő kezek ellen. Csak a szirmait siratja a szél.

Én most megint eltűnök pár napra. Hajnalban elutazunk, bár nem teszem nyugodt szívvel. Eddig is tudtam, hogy amint hazajövünk 2 vizsgám lesz, de Gábor azzal a kijelentéssel, hogy engem szóban akar vizsgáztatni, végkép betette a kaput. Ez most mit jelent? Könnyebb lesz, vagy nehezebb? Ahogy Gábort ismerem, nem az előbbi. ÁÁÁÁÁÁ...
Utálatos így telelni.
Tegnap randink volt Anitával. Megkaptam tőle egy könyvet, amire nagyon vágytam, de idén mindkettőnknek aktuális lesz.

Lázas előkészületek. Alig várom már, hogy indulhassunk. Csupa izgalom az élet :-) Holnapután megint repülünk :-)
A Szilveszter nagyon nyugisan telt, semmi felhajtás. Nem is bántam most.
Legalább volt időm tanulni az ünnepek alatt, és mindent elintézni az úthoz.
Tegnap megnéztük a Világszámot. Hát... Láttam már jobb filmet is.