Ímhol az első nap. Illetve a második, de tegnap úgy el voltam foglalva?
Szóval két napja történt, hogy megkaptam ezt a csodát, amin most is pötyögök. Azóta nem nagyon szól másról a világ :-) Érdekes, hogy életem eddigi legnagyobb ajándékait mind Norbitól kaptam.
Ezért is született meg az elhatározás, hogy megint belefogok a naplóírásba. Mert végre van egy gépem, ami csak az enyém. Ami elvileg mindig velem lehet... sajnos csak elvileg.
Tegnap voltunk Karácsonyozni Norbi anyukájánál. Egészen jól indult a dolog, de a végére elfogyott a tolerancia tartalékom. Semmi kedvem nem volt már jópofizni a végén. Szerencsére hamar eljöttünk.
Megszületett a nagy elhatározás is: mégiscsak Kenyába megyünk telelni. Még ehhez kell a doktornő áldása is, de azt hiszem meg kell kockáztatni. Nem mondom, hogy nem félek, mert nem lesz minden kockázat nélküli, pláne hogy nem akarjuk bevenni malária elleni gyógyszert, csak elvinni. Mellette és ugyanis nem lehet inni, depressziót és hányingert okoz. Semmi kedvünk végig rosszul lenni.
Este pedig HOBO karácsony volt. Még sosem voltam a Pecsa-ban, de nem is vágyom oda többé. semmi karácsonyi hangulat nem volt, és elég unott volt a zenekar is... szóval voltam már jobb HOBO koncerten. A legjobb az egészben az volt, hogy 7 előtt 10 perccel indultunk itthonról, 8-kor pedig már a parkolót kerestük a Népligetben.