Az SZBK-ban kevesebben vannak, mint egy átlagos vasárnap délután. Csak én vagyok olyan hülye, hogy ilyenkor is dolgozzak. De meglesz az eredménye, ez vígasztal. Meg az, hogy jövő héten én megyek szabadságra (hurrá Brüsszel!). És az is lehet, hogy kipróbálom az új életet még az idén.
Tegnap megnéztük a Polár Expresszt. Jó volt, de nem hagyott mély nyomokat.

Világ életemben elleneztem azt a gondolkodásmódot, amikor bizonyos emberek előítéletből, vagy már a rossz tapasztalataik alapján nem adnak esélyt arra, hogy az illető megmutassa mit tud. Nem kapnak esélyt sem arra, hogy bebizonyítsák a másiknak: alaptalan a félelmük, a rosszindulatuk...
Aztán rá kell jönnöm, hogy én sem vagyok szent.
Két szakdolgozóm van. Az egyikkel nagyon jóban vagyok, okosnak, tehetségesnek, és nem utolsó sorban szorgalmasnak, lelkesnek tartok. A másik egy figyelmetlen léhűtő. Igaz, ez a vélemény előzetes tapasztalataimon alapul, nem előítélet, de akkor is meg kellene tanulnom másképpen nézni az embereket. Érzem magamon, milyen ingerülten válaszolok, mikor Pista kérdez valamit, milyen haragos vagyok, mikor hibázik. Pedig nem hülyegyerek, csak figyelmetlen és nem érdekli az egész.
Nem kellene beskatulyáznom.

Eltelt a Karácsony is. Kár volt izgulnom, minden jól sikerült, mindenki örült az ajándéknak, én is az enyémeknek.
Mikor szerdán laraktam a munkát, azt gondoltam végtelen hosszú lesz ez a pár nap, mindent kényelmesen sikerül majd elintéznem. Most pedig itt állok, és rá kell jönnöm, hogy semmit sem intéztem. Jellemző. No de jön az új év, új fogadalmak. Soha nem szoktam, de most lesz...
Például az, hogy sokkal jobban odafigyelek magamra. Többet pihenek, törődök azokkal a dolgokkal, amiket igazán szeretek, többet mozgok. Ehhez persze az kell, hogy az időmet is jobban be tudjam osztani. Van még mit fejlődnöm :-)
Tegnap megnéztük a Terézanyut. Nem olvastam a könyvet, csak sejtéseim voltak, hogy milyen lehet a történet. de megdöbbentően életszerű volt, 'akár rólam is szólhatna' érzés. Furcsa volt látni azt a rég elfeledett időszakot. Kicsit nosztalgikus, kicsit fájdalmas, de alapvetően jó.
Ma megint munka, tanulás... új élet főpróba.

Lehet, hogy megint jól megjártam a trafipaxal. Nem igaz, hogy nekem minden héten emiatt kell idegeskednem. És az sem igaz, hogy bennem van a hiba.

Amikor azt gondolod, a legjobban csinálod, akkor derül ki, hogy a legrosszabb vagy.