2003/09/29

Ja igen, és ma délután lesz az első németórám.
In memoriam Kevei Ferenc.
Meghalt egy kivételes tudós, egy hihetetlen ember. Mindenki megdöbbenve áll a tény előtt, hogy nincs többé. És gondolkozik, hogy is lesz tovább. Sokan szerették és azt hiszem sokan utálták. De a halál akkor is korai volt. Nyugodjék békében.
Nem csak emiatt nehéz ez a nap. Félek. Olyan érzés fogott el megint, mint a vizsgák előtt, mikor már csak egy hajszál választott el az elhullástól és el nem tudtam képzelni, hogy akkora szerencsém legyen, hogy sikerül. Csak most sokkal több múlik a ma délutánon, mint egy évismétlés...
Szombaton voltunk fél évesek. Szép nap volt. Emlékezetes.

2003/09/25

Néha borzasztóan útálom magam.
Ma reggel például, mert már megint hülye béna voltam. Mert mindig az vagyok.
Mert sehogy sem elég az a 24, jó lenne legalább 30, vagy legalább még plusz egy, hogy ne hanyagoljam el a barátaimat, mert az a legrosszabb. Rohanok magam után és a gondolataim után mert még mindig azok a legfrissebbek. És mert megint olyan dolgok történtek, amikről én semmit sem tudok, a barátaimmal, akiket szeretek és az egész csak azért, mert nem vagyok gondos és a munka már megint előrébb, mint más. Mert csapnak össze a fejem felett a hullámok, de mindet én vállaltam, mert folyton el vagyok késve, eltelt már 24 év, én meg még mindig sehol... Közben meg megszakadt valami , ami eddig erőt adott, még a nyáron vége lett, nekem pedig még mindig erőt adott, nem is tudtam, hogy már nincs is oka. Bár ha ezt végiggondolom, akkor lényegében az volt az ok, hogy azt hittem létezik. És akkor kiderült, hogy már nem, és úgy gondolom egyedül maradtam, nekem kell bizonyítanom. Azt, hogy lehetséges. körülöttem mindenkinek borulgat az élete, meg kell mutatni magamnak, hogy én képes vagyok rá. És nem akarom, hogy bárki is azt mondja, hogy nem lehetséges.
Napok óta próbálgatom hogy hogyan lehet kijönni ebből a 24-ből. Maximalistán sehogy. Valami mindig csorbul. Annyi fontos dolog van a számomra, amiket elhanyagolok, de persze az is fontos, amit csinálok. Szűkíteni kellene a kört. Talán. Vagy kevesebbet semmittenni.
Egy biztos: azt tudom, mi a legfontosabb, ami mögött a többi mellékessé válik. Szerintem mindenki tudja. Segítek... N betűvel kezdődik...

2003/09/24

Elhatároztam, hogy ma nem hajtom agyon magam. Majdnem sikerült is.
Tegnap este már rosszul voltam a fáradtságtól.
Talán mégis csak vaklárma volt a német út.

2003/09/23

Mostanában már sokadszor találkozom azzal az esettel, hogy olyanok ismernek, akiket én legfeljebb látásból, vagy még úgy sem...
Az előbb összeakadtam egy sráccal az SZBK-ban, aki azt kérdezte tőlem, hogy új-e a hajszínem. Hm. Ismerte a régit?
De jól esik. Ezek szerint feltűnőbb jelenség vagyok, mint hittem.
Dolgos hétköznapok.
Németországról semmi hír, de nem is zavar. Optimizmussal tölt el, hogy végre nekikezdtem a PhD témámnak, az első lépéseknél tartunk, de már elkezdődött.
A hétvége nagyon jó volt, igaz a Mátrában csalódtunk kicsit, eléggé kihalt volt minden. De egy napot el lehetett tölteni kellemesen.
Ma délután megint gyakorlatot tartok, ezzel le is tudtam a tanítási kötelezettségemet erre a félévre. Elég lazán, de tavasszal meglesz ennek a böjtje.
Ma van a nap-éj egyenlőség. December végéig már csak rosszabb lesz.

2003/09/19

Feltettem a nagy kérdést, hogy mennyi időre gondoltak, ha ki kell mennem No-ba. Gábor szerint 10nap-2 hét. Az jó. Annyit kibírunk. És persze engem hibáztatnak...
Kavargó gondolatok...
Holnap reggel indulunk Galyatetőre. Jó lesz. Friss levegő a fuldokló városinak. És gondtalanság, pihenés.

2003/09/18

Igen, eltűntem.
Elkezdődtek a dolgos hétköznapok, és teljesen megfeledkeztem a blogról.
Pedig történnek a dolgok.
Ma például az, hogy kihasználjuk a-várhatóan- utolsó hétvégét, amikor jó idő van, és elmegyünk a Mátrába. Jó lesz már egy kis zöld.
És mégis úgy néz ki, hogy megyek Németországba. Csak nem vagyok tőle most olyan boldog, mert egyrészt rossz lesz Norbi nélkül, másrészt azért kell kimennem, mert nem tudom összehozni egyedül a genomi könyvtárat. Már kifogytunk minden ötletből, mégis redundáns. Presztizs kérdés.
Jelenleg minden gondolatomat ez köti le.
Most meg indulok nyúzni a harmadéveseket.

2003/09/12

Ha tegnap azt írtam, hogy mennyire jó most nekem, akkor felejtsétek el.
Mert a ma az a nap, amikor igazán jó.

2003/09/11

Jó. Most nagyon jó. Tegnap egész nap pakolásztam, megjött végre a szekrényünk és rend lett végre a szobában. És végre le lehet ülni a kanapéra vagy akár a fotelokba is, nem a ruhahalmok múlatják ott a napjaikat.
A hangom visszajött, még kicsit köhögök, de már látszik az alagút vége.
Szóval ott tartottam, hogy jó. De még mennyire... harmónia és szeretet... imádom ezt az állapotot.
Ma reggel viszont rájöttem, hogy nem szeretek esőben vezetni.

2003/09/08

Újra itt. Kicsit hangtalanul (gégegyulladás), kicsit szétszórtan, de itt.
Korfu: olajfák, fülledtség, meleg, állandó hullámzás, motorozás, kalandok, nagy szeretkezések.
Olyan egy hét, amiről egy hétig lehet mesélni. Nem akartam hazajönni. És beteg vagyok, mióta hazajöttünk. De azért jó ez is. A megszokott nyugalom és biztonság.
A hétvégén még tartottunk egy nyárbúcsúztató bulit. HOBO 25 éves volt, mi meg jól összekaptunk. De tolerancia, türelem és szeretet. Ez segít. Most nagyon jó. Nyugodt, kellemes, ringató, szenvedélyes.
A munkába nem tudok visszarázódni. Hibát hibára halmozok. Remélem velem is türelmesek lesznek.
Újult energiákkal nézek a taposómalom elé. De tényleg. Ide nekem az oroszlánt is!