Igen, eltűntem.
Elkezdődtek a dolgos hétköznapok, és teljesen megfeledkeztem a blogról.
Pedig történnek a dolgok.
Ma például az, hogy kihasználjuk a-várhatóan- utolsó hétvégét, amikor jó idő van, és elmegyünk a Mátrába. Jó lesz már egy kis zöld.
És mégis úgy néz ki, hogy megyek Németországba. Csak nem vagyok tőle most olyan boldog, mert egyrészt rossz lesz Norbi nélkül, másrészt azért kell kimennem, mert nem tudom összehozni egyedül a genomi könyvtárat. Már kifogytunk minden ötletből, mégis redundáns. Presztizs kérdés.
Jelenleg minden gondolatomat ez köti le.
Most meg indulok nyúzni a harmadéveseket.