2004/11/30

Tegnap rendeztünk egy spontán bulit a Blues Kertben, megünnepeltük a múlt heti sikereket. Nagyon régen volt már tanszéki bulink, jól esett már egy kicsit a lazulás. Pláne jó volt, hogy semmi sem lett megszervezve, csak gondoltunk egyet, és mentünk. Kevesen voltunk, de stabil mag.
És különösen jól esett, hogy Norbi aggódott értem, még fel is hívott, hogy mi történt, hogy ilyen későn megyek.

2004/11/26

Tegnap sikerült ráeszmélnem, hogy igazából nincs okom panaszra a sok elfoglaltság miatt. Egyrészt én választottam, másrészt van, akinek sokkal több van. Norbiék fél éjszaka pakolták a másnapi fuvart egy zokszó nélkül.

2004/11/16

Tegnap este hazafelé sikerült kishíján az árokban kikötnöm, de 'megúsztam' egy defekttel. Tenyérnyi lyuk van a gumin, és a felnit is ki lehet dobni egy barom billencses és a szemét útépítők miatt. Na mindegy, a lényeg, hogy én megúsztam.

2004/11/11

Beteg vagyok még mindig, nem sokat segít ez a gyógyszer. Aggódom, mint mindig. Betegesen aggódós vagyok :-)
Megyek haza, fáradt is vagyok, na meg nyűgös is. Pedig okom nincs sok rá, rosszabb is lehetne. Csabáék már kint vannak Brüsszelben. Sokat gondolok rájuk.
Nekem semmi sem elég jó.

2004/11/10

Amikor az ember külföldre költözik, olyan egyszerűnek tűnik eleinte minden. Az ismerősök irigylik, a család büszke, a barátok ámultak. De amikor eljön az idő... amikor el kell adni a szeretett dolgokat, mert nem tudod elvinni... amikor el kell hagyni mindenkit, sokszor búcsú nélkül, beleugrani a semmibe, a bizonytalanba... az borzalmas. Hátadra venni a csigaháznyi megmaradt emléket, behúnyni a szemed és nem nézni hátra. Nem hiszem, hogy képes lennék rá. Tudom, hogy sokan néznek rám emiatt furcsán, de nem. Ez a világ nem olyan érzékeny lelkűeknek való, mint én vagyok, ezt sokszor mondtam már. De becsülöm azokat, akik mégis képesek. Akik ezt is túlélik. Isten segítse minden léptüket.

2004/11/05

Tudom, tudom, megint eltűntem. De hihetetlen eseményekkel teltek az utóbbi napok: elkezdtem leszüretelni az utóbbi évek munkájának eredményeit és bizony van belőle bőven. A félig kész genomban megtaláltam egy csomó gént, ami hatalmas segítséget nyújt a PhD-mhoz. És ezért most jó nagy az örömködés nálunk, de a lelkemnek is jót tesz.
A hétvégén Prágában voltunk. Kalandos volt a 3 nap, megismerkedtünk a helyi rendőrökkel, zálogban maradtam egy étteremben, mert nem volt nálunk pénz, visszafelé beteg voltam, de az egyik legjobb és legnyugisabb út volt. Nem tudom ki hogy van vele, de számomra ez egy borzasztó jó érzés: rácsukni a kaput a problémákra, és elmenni tőlük messzire.