Ülök a konyhában. Elbújtam, amíg Zolka becsomagolja az ajándékomat. Hát nem izgalmas?
Az első igazi közös karácsonyunk. Csodálatos minden. Kész a vacsora, feldíszítettük a fát, fahéjillat, forralt bor, gyertyafényes boldogság.

Furcsa ez a mai este. Megint nehezen viselem a hiányodat. Ugyanolyan nehezen, mint amikor még sokkal több ilyen napunk volt, amikor ünnepszámba mentek a közösen töltött órák. Tudom én is, hogy ennyit ki kell bírnom. Mégis hiányzol.
Csodálatos volt a keddi asztrológia megint. Mert már tudjuk, nem csak sejtjük, hogy ez a csillagokban köttetett. Ezt is Neked köszönhetem, mint olyan sok dolgot.

A szombat este emlékére...

A csütörtök este minden álmomat felülmúló módon sikerült. Zolka meglepetés születésnapi bulit szervezett nekem. Ancsa segítségével feldíszítette az egész akást,gyertyákból kirakták a nevem a hálószobában. Ott volt Kati és Anitáék is, volt egy csomó étel és nagyon jót beszélgettünk. Az est fénypontja pedig egy torta volt, egy igazi tücsök alakú marcipán torta, művészi részletességgel. Köszönöm mindenkinek a sok jókívánságot, köszöntést, kedvességet!

Tegnap este Zolka elvitt az asztrológia kurzusra, ahol most a mi közös horoszkópunkat elemezték. Nagyszerű érzés volt, hatalmas élmény. Bár borzasztóan zavarban voltam, nagyon élveztem, ahogy lépésről lépésre kibontakozott rólunk a kép. És megnyugodhattam, a horoszkóp szerint is minden azt mutatja, mennyire jók vagyunk együtt, mennyire "nagy találkozás" a miénk, ahogy Melinda fogalmazott. Láttuk mik az erősségeink, láttuk hol lehetnek a buktatóink, és már tudjuk, min kell dolgozni ahhoz, hogy ez mindig jó legyen. És az is kiderült, hogy Zolka a legjobbat hozza ki belőlem, felszabadítja mindazt, ami eleddig gátlások alatt volt. Még jobban megerősített minket ez az este, csodálatos este-éjszaka-reggel volt.

Közben Norbi folytatja nevetséges harcát azon, hogyan tudna ártani nekem, bántani, megalázni. Örömmel konstatálom, hogy mindez mennyire lepereg rólam, mennyire nem érdekel már. Szegény Norbi viszont még mindig a történteken rágódik újra és újra.

Tegnap esti filmélmény a 27 idegen igen. A film címén és plakátján kívül semmi ötletes nincs benne, egy lapos történet más romantikus-vígjátékokból összelopkodott jelenetekkel. Láttunk, nem hagyott mély nyomokat, bár nézhető volt.
Egy jelenet azonban érdekes volt, ugyanis még sohasem láttam filmvásznon azon szédült állapot megjelenítését, amikor vársz valakire, hogy hazaérjen... ezek szerint nem csak én vagyok ilyen hülye?

Úgy tűnik, mintha az istenek azt a feladatot állítanák elém, hogy meg kell tanulnom kiállni magamért, többé nem hagyni, hogy elnyomjanak, megalázzanak. Hát hajrá, én szeretek tanulni. A tegnap végig erről szólt, hol Norbi kellemetlenkedésére kellett reagálnom, hogy Zolka Apukájának volt muszáj ellentmondanom. Mégis gyönyörű nap volt, a debreceni karácsonyi vásár csodás szépségeivel, egész este egy könyvesboltban böngészve.

Túl vagyunk Zolka első válóperes tárgyalásán. Nagyon érdekes volt, sokáig és sokat fogunk még beszélni a tapasztalatainkról. Jó, hogy mindent együtt tudunk megélni.
Hétfőn este találkoztunk két volt osztálytársammal, Máriás Krisztivel és Patai Csabával a Zöld Teknős Barlangjában. Nagyon kellemes este volt, jó volt Őket újra látni, hallani végre a régi csapatról. Zolkával ezt is meg lehet tenni, ilyen élményeket is meg lehet osztani...

Vad Fruttik koncert a Szeparé Bisztró-ban szerda este... Nem bántuk meg a várakozást és a hatalmas tömeget, levegőtlenséget. Nagyon kellemes volt, kellemes meglepetés volt maga a hely is, nem beszélve a zenékről... Igazi felhőtlen este volt, amilyen az ideális. És a Rió-t olyan nagyon jól játszották!

Közben megint tele vagyunk feszültséggel Zolka válása és a hihetetlen mennyiségű probléma miatt, ami az utunk előtt hever, mint kidőlt fa, kapu nélküli fal, rejtett gödrök. Majdcsak túl leszünk már ezen a nehéz időszakon is.

Istenem add, hogy a hullámok együtt áramoljanak, egyszer add, hogy a szavak együtt hangozzanak el, a vágyak egyszer már együtt szülessenek, a szavak ugyanazt jelentsék! Add, hogy értsem a szavakat és Ő is értse az enyéimet! Szépen és csendben... harmóniában...

" ...mondd meg Zsuzsinak, hogy menjen haza terhesnek lenni, jó?"

Néha olyan kilátástalan minden. Olyan nehéz, olyan sötét. Te pedig csak állsz, nézed az elsuhanó életet és nem érted, hogy miért nem tudsz beleszólni, miért nem történnek jól a dolgok. Mindig megkapom. Mindig meg kell tapasztalnom ugyanazt a helyzetet a másik oldalról. Megint ez van.
Valahogy sehogy sem jó az időzítés, sohasem volt jó. És a vége a semmi. Pedig már szeretném. Tudom, pont azért nem lehet. És már bizonytalan minden. Megint minden. Kuporgok a sarokban és várom a végzetet. Már az is bizonytalan, amiben mindig hittem. Hát még ami eddig is kétséges volt...

Ezt ma olvastam itt

"Nincs bölcsésztarisznyám, nem vagyok jogász és nem hordok sztetoszkópot. A világ egyik legszebb és legnehezebb nyelvét beszélem, és rajtam kívül még több ezren értik, hogy mire gondolok, amikor azt mondom: fascikulus. A VINYIT megelőzi a VIZITet, és nem örülök, ha a összekevernek minket a környezettudományosokkal. Büszkén gondolok Szent-Györgyi Albertre, a paprikára és a C-vitaminra; Darwinra, az evolúcióelmélet atyjára; szeretem a fehér köpenyemet, a pH-mérést és vércsoportmeghatározást, a Tatra villamosokat és a szegedi halászlét. Itt élek Európa szívében, patkánygyilkolásban mi vagyunk a császárok és igenis nálunk élnek a világ legszebb csillagpázsitjai. Biológia szak, én így szeretlek!"

Kellett ez na... nagyon kellett már.

Én nem értem, hogy van az, hogy mindig elrontok mindent. Hogy nem akarom hogy rossz legyen, de valahogy mindig rossz lesz. Utána pedig átélem a poklok poklát, mert nem hiszem el, hogyan jutottam idáig, hogyan bánthattam azt, akit ennyire nem akartam. Hogyan lehetséges az, hogy mi nem értjük meg egymást, akiknek minden gondolata egyforma. Hogyan lehet az, hogy pár nap alatt megváltoznak az érzések és a szorongás, az idegesség olyan helyzeteket idéz elő, amikről sosem gondoluk volna, hogy a sajátunk. Legszívesebben élve elásnám magam a föld alá.

Ma volt Bagi Zoli PhD védése, természetesen össznépi felvonulást tettünk a tiszteletére. Megint megbizonyosodott bennem, mennyire formális része ez már a dolgoknak... bár ott tartanék már én is. Össze kell szednem magam...
Közgázon még nem volt szó a tőzsdék működéséről. Lehet nem ezzel kellett volna kezdenem a tanulását, de ha már így alakult... :-)

A péntek-szombat nyelvvizsgalázban égett. Sosem gondoltam volna, hogy ennyire simán fog menni. A szóbeli, ha a laboron nem értem el egyetlen pontot sem, akkor is megvan. Csodálatos. Az írásbeliről nem merek jósolni, de szerintem az is megüti a 60%-ot. Hatalmas kő esett le a szívemről, a hétvége gondtalanul és kellemesen telt. Kisebb öszezördülés azért akadt, de már túl vagyunk rajta. Ma pedig próbáltam visszarázódni a munkába... nem sok sikerrel. De megint túl vagyunk egy nagy lépésen. Majd csak fogy az a létra...

Nagyon érdekes hét volt ez. Mozgalmas és kellemes. Voltak viharok, de több dolog történt most, mint máskor egy hónap alatt. Semmi állóvíz. Hurrá!
A múlt szombat nagy eseményének az számított, hogy végre elkezdődött a közgáz. Szombat délelőtt beíratkoztunk, és máris kezdődtek az első órák. Egyelőre izgalmas az egész, bár már látom, hogy a statisztika nem lesz a kedvencem. Valahogy majd túléljük.
Utána pedig 5 nap nyugalom és kedvesség. Hihetetlen, hogy mindig kevés, ma délután meg kellett állapítanunk, hogy semmire nem volt elég az idő. Hiszen ami jó, az jó, abban nincsenek kompromisszumok, azt nem lehet megunni és nem lehet elég sosem. Nincs ennél jobb érzés. Végre, végre... minden a helyére került.
És persze volt egy dolog ami rárakta a koronát a hétre: végre meglett a gépem. Elég kalandosan, de megkaparinthattam végre. Itt van most is, már elkezdtem belakni, nagyon tetszik.
És még Bogárkával ia találkoztam tegnap...
Csak a nyelvvizsgára való tanulás maradt el. Eléggé szégyellem és kellemetlenül érzem magam miatta, de most már ebből kell gazdálkodni. Holnap minden kiderül. Legfeljebb egy hónap múlva újra próbálkozom. Csak magammal tudjak valahogy megnyugodni.

Munkás- intézkedős, sürgős-forgós nap végre.Több dolgot intéztem ma, mint az utóbbi hetekben összesen. 'Kár', hogy most egy hétig nem lesz. Napsütéses, mosolygós, igazán kellemes nap volt... és holnap Lilke-történelmet írunk, kezdődik egy új korszak. Izgalmas ez most.
A Magnóliák pedig már kirügyeztek. És ma először a tavasz illata is ott volt a levegőben.

Mozgalmas nap volt ez a mai. Már reggel aggódtam, hogy valami biztosan történni fog. Nos, történt. És persze nagyjából az, amire számítottam is. Hiszen sejthettem, hogy Norbi nem fogja kibírni, rá fog kérdezni, hogy mi volt tegnap az ügyvédnél. És persze várható volt, hogy felkapja a vizet, amikor azt mondtam Neki, hogy nem, nem az a helyzet, hogy mosolyogva hagyom, hogy kisemmizzen. Mondjuk az tényleg meglepett, hogy képes a pendrive miatt kijönni Újszegedre. Persze kiderült, hogy nem ez volt az elsődleges ok. Délután, amikor Annával fényképészhez indultunk, kiderült hogy nincs a Kisauto a parkolóban. Norbi képes volt és ellopta. Hihetetlen, hogy mennyire képes még lesűlyedni kicsinyességben és gyerekes bosszúállásban. Na bumm, elvitte az autót. Remélem az boldoggá teszi. És a legnagyobb vicc az egészben, hogy képes volt eldugni, hogy ne találjam meg :-). Tényleg azt hiszi, hogy képes lennék azon a szinten működni, amin Ő teszi. Legfeljebb némileg felbosszantott.
Ettől eltekintve egyébként kellemes napom van, nemsokára indulok, mert török vendégünket, Gulsah-t elvisszük vacsorázni. Jó lesz kikapcsolni kicsit, bár a Gringo's-ba beköltözött Zolka szelleme, és várhatóan el fogja terelni a gondolataim a török kutatóintézetek világáról.

Nagyon-nagyon nehéz nap van mögöttem, tele viharokkal és kétségbeeséssel. De már süt a nap. Ha fátyolfelhősen is, de süt.

Köszönöm, jól vagyok. Délelőtt még kicsit nyomottan, most egy kicsit békésebben, derűsebben. Gyönyörűen sütött ma a nap, nagy kár, hogy nem volt lehetőség az élvezetére. Reméljük lesz még sok napsütéses, mosolygós, tavaszias nap. Már nagyon várom őket.

Összeomlik minden. Az egész életem romokban, hátul látszanak csak a hegyek, amik kiemelhetnek a mocsárból, de nem tudom megítélni a távolságukat. Bízni kell állítólag, az segíthet csak el hozzájuk. Hinni abban, hogy tényleg ott vannak, nem csak a szemem káprázik. És nem arra figyelni, hogy mi a trutyi körülöttem. Állítólag...

Csend, törj meg!
Itt vagyok! Hahó, aki hall, itt vagyok! Minden rendben van. Minden nagyon rendben van. Szép és mosolygós. Küzdelmes, de nagyon jó.
Ne haragudjatok, hogy most még a darabjaimat söprögetem a padlóról, de lassan összeáll talán a kép és feléled a főnixmadár. Szebb lesz, mint eddig valaha.