Furcsa nap.
Borzasztó rosszul indult... hogy miért kell nekünk minden 27-én összekapni... buta kis apróságokon, amiknek semmi értelme sincs, de közük biztos nincs a lényeges dolgokhoz...
Utána meg egy nagyon jó délelőtt, amikor a legtöbb dolog, ami miatt eddig aggódtam megoldódni látszik. Haladnak a dolgok, ha lassan is, de végülis előre mutatnak a nyilak. Legalábbis bizonyos szempontból.
Úgy tűnik, az Ernővel való közreműködésből nem lesz semmi. Bánt a dolog, mert tudom, hogy az én hibám. Azt hiszem beleszaladtam abba a hibába, hogy túl sokat akartam, többet, mint amit vállalni tudok. Sokkal többet.
De kibírom, csak a jövő miatt aggódom kicsit. Nem baj, lesz majd más lehetőseg.

Nohát... megint jó ideje nem foglalkoztam a bloggal. Érdekes, hogy napokig eszembe sem jut, hogy kellene. Meg aztán minél több idő telik el, annál nehezebb bepótolni.
A mostani napok két dolog körül pörögnek: az egyik az, hogy nem megy a munka és emaitt eléggé el vagyok keseredve, a másik, hogy megint utazni vágyunk, ha minden jól megy elmegyünk telelni Afrikába.
Az egyik egyenlíti a másikat, néha jobban, néha kevésbé. De küzdök. az árral és a habbal is.

Oldódnak a dolgok, a kedvem meg egyre jobb. Túl vagyok az esedékes féléves előadásomon. Sokat nem is tudok mondani róla, csak hogy végre megvan, nem volt sem túl jó, sem túl rossz. Csak megint megfogadtam, hogy legközelebb jobb lesz :-) Közben meg munka hegyek, megint újult erővel és elhatározással, csak az a baj, hogy az MBSZ-es dolgokra egyszerűen nem tudom rávenni magam. Semmi kedvem ezzel törődni, mikor sokkal fontosabb dolgok vannak mostanság.
Tündérke tényleg egy tündér, és én már megint türelmetlen toporogva várom az estét.