2006/08/15

Időnként úgy szeretnék csinálni valami őrültséget, amit nem kell megmagyarázni, csak élvezni, hogy mennyire jó, izgalmassá tenni a mindennapokat, hogy legyen min mosolyogni, amikor esik, legyen mit várni, amikor lassúak a percek.
Mint esernyővel leugrani egy toronyból, vagy csak azért csinálni valamit, mert tudni akarom milyen.

2006/08/14

Ma a Blues Kerben ebédeltünk a lányokkal, mivel úgy gondoltuk, ennyit igazán megérdemlünk, hamár nincs kajálda, és mindannyian lusták voltunk főzni a hétvégén. Na ebből 2 órás ebédszünet lett, mivel utána még meg kellett kóstolni a szomszéd kávézó isteni élénkítőit, és a napsütötte, süppedős narancssárga kanapétól nehéz volt szabadulni. De isteni jól éreztem magam, tőlem akár szokássá avandzsálhatnánk az ebéd ezen formáját. Nesze neked munkakedv... De Judit bejelentette az amerikai utat Dórának is- mire ő félrenyelte a forró csokit.
Szép ez a mai nap...

Ja, és a Legyek ura a végletekig unalmas volt. Nagyon jó gyerekszínészek, de a könyv hangulatából semmit nem adott vissza.

2006/08/11

Igazán csodásan szép ez a mai nap. Amikor már délelőtt 10-kor megvan az adott napra adagolt sikerélmény, hogyan is lehetne rossz kedve az embernek? Békés, pénteki hangulat. Kár, hogy a hétvége is köznapi lesz most. És végre süt a nap!
Este pedig Golding: Legyek ura, Bárkaszínház. A kritikák alapján nagyon várom...

2006/08/07

Nagyon kellemes napunk volt tegnap, bár majdnem kudarcba fulladt az egész. Mikor elindultunk Szegedről százágra sütött a nap, 3-szor öltöztem át, mire megtaláltam az ideális lenge ruházatot. Kecskemétem már szakadt az eső, Szentendrén pedig- ahová indultunk- 18 fok volt és minden csupa víz. Elkeseredetten indultunk visszafelé, de szerencsére eszembe jutott a Jövő háza, úgyhogy bementünk oda. Ajánlom mindenkinek felnőt fejjel is, mi simán eltöltöttünk bent 5 órát, pedig csak a legérdekesebb dolgokat néztük meg, próbáltuk ki. Norbi szerint nem is én lettem volna, ha nem hagyok el valamit: valami hülye mágneskártyát adtak a belépőhöz, egy sor számítógépes program csak azal működött- persze, hogy otthagytam az egyikben. De ezt is szerencsésen megoldottuk. Megnéztük az ARC kiállítást, utána vacsora a kedvenc Isten háta mögötti éttermünkben, és már este volt.
Ma megint munka... immár a Portugálok nélkül. Nekem fognak hiányozni, bár nem hiszem, hogy ez fordítva is igaz. Megint megerősödött bennem a tudat, hogy a nyitottségomon, a kommunikációs képességeimen javítani kellene. Lenne mit.