Nagyon kellemes napunk volt tegnap, bár majdnem kudarcba fulladt az egész. Mikor elindultunk Szegedről százágra sütött a nap, 3-szor öltöztem át, mire megtaláltam az ideális lenge ruházatot. Kecskemétem már szakadt az eső, Szentendrén pedig- ahová indultunk- 18 fok volt és minden csupa víz. Elkeseredetten indultunk visszafelé, de szerencsére eszembe jutott a Jövő háza, úgyhogy bementünk oda. Ajánlom mindenkinek felnőt fejjel is, mi simán eltöltöttünk bent 5 órát, pedig csak a legérdekesebb dolgokat néztük meg, próbáltuk ki. Norbi szerint nem is én lettem volna, ha nem hagyok el valamit: valami hülye mágneskártyát adtak a belépőhöz, egy sor számítógépes program csak azal működött- persze, hogy otthagytam az egyikben. De ezt is szerencsésen megoldottuk. Megnéztük az ARC kiállítást, utána vacsora a kedvenc Isten háta mögötti éttermünkben, és már este volt.
Ma megint munka... immár a Portugálok nélkül. Nekem fognak hiányozni, bár nem hiszem, hogy ez fordítva is igaz. Megint megerősödött bennem a tudat, hogy a nyitottségomon, a kommunikációs képességeimen javítani kellene. Lenne mit.