Néha borzasztóan útálom magam.
Ma reggel például, mert már megint hülye béna voltam. Mert mindig az vagyok.
Mert sehogy sem elég az a 24, jó lenne legalább 30, vagy legalább még plusz egy, hogy ne hanyagoljam el a barátaimat, mert az a legrosszabb. Rohanok magam után és a gondolataim után mert még mindig azok a legfrissebbek. És mert megint olyan dolgok történtek, amikről én semmit sem tudok, a barátaimmal, akiket szeretek és az egész csak azért, mert nem vagyok gondos és a munka már megint előrébb, mint más. Mert csapnak össze a fejem felett a hullámok, de mindet én vállaltam, mert folyton el vagyok késve, eltelt már 24 év, én meg még mindig sehol... Közben meg megszakadt valami , ami eddig erőt adott, még a nyáron vége lett, nekem pedig még mindig erőt adott, nem is tudtam, hogy már nincs is oka. Bár ha ezt végiggondolom, akkor lényegében az volt az ok, hogy azt hittem létezik. És akkor kiderült, hogy már nem, és úgy gondolom egyedül maradtam, nekem kell bizonyítanom. Azt, hogy lehetséges. körülöttem mindenkinek borulgat az élete, meg kell mutatni magamnak, hogy én képes vagyok rá. És nem akarom, hogy bárki is azt mondja, hogy nem lehetséges.
Napok óta próbálgatom hogy hogyan lehet kijönni ebből a 24-ből. Maximalistán sehogy. Valami mindig csorbul. Annyi fontos dolog van a számomra, amiket elhanyagolok, de persze az is fontos, amit csinálok. Szűkíteni kellene a kört. Talán. Vagy kevesebbet semmittenni.
Egy biztos: azt tudom, mi a legfontosabb, ami mögött a többi mellékessé válik. Szerintem mindenki tudja. Segítek... N betűvel kezdődik...