Eltelt a Karácsony is. Kár volt izgulnom, minden jól sikerült, mindenki örült az ajándéknak, én is az enyémeknek.
Mikor szerdán laraktam a munkát, azt gondoltam végtelen hosszú lesz ez a pár nap, mindent kényelmesen sikerül majd elintéznem. Most pedig itt állok, és rá kell jönnöm, hogy semmit sem intéztem. Jellemző. No de jön az új év, új fogadalmak. Soha nem szoktam, de most lesz...
Például az, hogy sokkal jobban odafigyelek magamra. Többet pihenek, törődök azokkal a dolgokkal, amiket igazán szeretek, többet mozgok. Ehhez persze az kell, hogy az időmet is jobban be tudjam osztani. Van még mit fejlődnöm :-)
Tegnap megnéztük a Terézanyut. Nem olvastam a könyvet, csak sejtéseim voltak, hogy milyen lehet a történet. de megdöbbentően életszerű volt, 'akár rólam is szólhatna' érzés. Furcsa volt látni azt a rég elfeledett időszakot. Kicsit nosztalgikus, kicsit fájdalmas, de alapvetően jó.
Ma megint munka, tanulás... új élet főpróba.