Világ életemben elleneztem azt a gondolkodásmódot, amikor bizonyos emberek előítéletből, vagy már a rossz tapasztalataik alapján nem adnak esélyt arra, hogy az illető megmutassa mit tud. Nem kapnak esélyt sem arra, hogy bebizonyítsák a másiknak: alaptalan a félelmük, a rosszindulatuk...
Aztán rá kell jönnöm, hogy én sem vagyok szent.
Két szakdolgozóm van. Az egyikkel nagyon jóban vagyok, okosnak, tehetségesnek, és nem utolsó sorban szorgalmasnak, lelkesnek tartok. A másik egy figyelmetlen léhűtő. Igaz, ez a vélemény előzetes tapasztalataimon alapul, nem előítélet, de akkor is meg kellene tanulnom másképpen nézni az embereket. Érzem magamon, milyen ingerülten válaszolok, mikor Pista kérdez valamit, milyen haragos vagyok, mikor hibázik. Pedig nem hülyegyerek, csak figyelmetlen és nem érdekli az egész.
Nem kellene beskatulyáznom.