Hihetetlen, mennyire kitört a munkaundor az embereken. Ma egyedül én dolgoztam a csoportból. Vagyis a fentieket tudom, de ott nem volt senki.
De legalább nem kellett senkit kerülgetni, csak a morálom viselte kissé rosszul.
Norbi szerint azért kaptam a laptopot, hogy vigyem magammal... sokkal jobb lenne, ha lenne végre egy tényleg saját gépem. De nem tudom, félek. Félek a többiek irigységtől. Tudom, hogy sokan máris úgy néznek rám, mint egy elkényeztetett fruskára. Pedig csöppet sem azért szeretném magam mellett tudni, hogy felvágjak vele. De aki rosszat akar, az most megkapná a csámcsognivalóját.
Fogalmam sincs, mit csináljak. Van egy csodagépem, de nem használatom szabadon.