Csak azért is írok... csak azért is!
Tegnap egyszerűen kicsúszott a Föld a talapam alól. Saját testemen tapasztaltam meg, milyen nagy úr a gravitáció. Azóta itthon nyomom az ágyat, illetve a fotelt. Az 1984-ben a főszereplőt a patkányokkal kínozták, mert tudták, attól fél a legjobban. Ha hasonlóra készül valaki, most hegyezze a szemeit, mert biztos tippet adok: kárhoztasson ágynyugalomra. Az tuti, hogy pár óra alatt bekattanok.
Szóval így alakult... a hétvégén nem megyünk sehová. És mindezt Norbi egy árva zokszó nélkül viseli. Hihetetlen, hogy valaki ilyen áldozatokra képes értem. Megérdemlem én ezt? Nem hiszem.Engem meg csak gyötör a lelkiismeret, mert anyunak sem tudtam segíteni, nem voltam angolon, sem németen, sem dolgozni... és még a hétvégét is elrontottam. De legalább pihenek egy kicsit.

www.anagykonyv.hu
Az utóbbi idők legjobb kezdeményezése. SZAVAZZON MINDENKI!
Ha nem tudjátok kire, kérdezzetek engem :-)
Majdnem minden kedvenc könyvem benne van a sorban. A majdnem R. Bach-nak szól. Tök jó érzés, hogy mások is szeretik a Kis Herceget, Steinbecket, Márait, de még Wass Albert, és az 1984 is benne van a 100 legjobban.

Nem mondhatnám, hogy nyugis hétvégém volt, de legalább jól sikerült. Tegnap vendégül láttuk Norbi nagyszüleit, sütöttem-főztem egész délelőtt, ha valaki látja, nem hiszi el, hogy én vagyok. De jó lett, mindenki elégedett volt.
Szombat este musical esten voltunk a színházban. Rá kellett jönnöm, hogy mennyire-mennyire szeretem ezt a műfajt, nagyon tetszett az egész.
Ma pedig megint hétfő. Nem tanultam egész hétvégén, ezért kicsit parázok, hogy mi lesz holnap német és angol is... de sebaj, a jövő hétvégén még kevesebbet fogok tanulni.Szombaton megyünk Párkányra valami motoros találkozóra, amiről semmit sem tudok, de legalább már megyünk valahová. Csak könyörgöm, az eső ne essen...

Borzasztóan rámtört az utazhatnék. Már a tengerrel álmodom, kelek, töltöm a napjaim. Nem bírom ki a nyaralásig. Sosem lesz már nyár...

Egy óra mulva megyek az orvoshoz, hogy megmondja mit is jelenthet a magas TSH szint, de a teljesen normális pajzsmirigy. Egyrészt azért vagyok nyűgös , mert így kettétörik a napomat, másrészt kicsit izgulok is. Utána vagy lesz időm visszajönni, vagy nem, mert fél5-től angol óra.
Eléggé lehetetlen nap.

A szombat az utóbbi idők legjobb szombatja volt. Csupa lazsálás. Este sikerült vitáznunk is egy sort, de példátlanul jól jöttünk ki belőle. Nem is értem, lehet fejlődik a kommunikációnk.
Tegnap végre rászántam magam, és elintéztem a meghívókat. Majdem 3 óra hosszát ültem ott, de azt hiszem szép lesz.

Semmi kedvem nincs dolgozni. Végre süt a nap... remélem holnap sem tesz majd másképp.

4-re megyek felpróbálni az újasszony ruhámat. Izgulok :-) Remélem olyan lesz, amilyennek elképzeltem. Utána pedig kerítésfestés :-) Azt hiszem még egy jó darabig mindennapos program lesz. De szépen halad és gyönyörű lesz.
Az utóbbi három napban reggeltől estig a proteomika tanfolyamon ültem. Nem mondom, sokat tanultam, de úgy lefáradtam a végére, hogy egy értelmes mondatot nem lehetett kiszedni belőlem. Most kifejezetten jól esik a munka. Legalább haladok egy kicsit.
Tegnap rászántam magam és elmentem a Bábelbe, hogy jelentkezzek egy haladó angol tanfolyamra. Muszáj kicsit frissíteni a tudásom. Megírtam egy szintfelmérőt, és teljesen meg voltam elégedve magammal- bár az eredmény csak ma derül ki. Húzós lesz, a némettel is alig bírok...

A mai nap nagy fejtörését megint az időbeosztásom jelenti. Az a helyzet, hogy muszáj lesz kicsit frissíteni az angolomon, mert mindjárt itt van Isztambul, és én hogyan fogok Lindblad bácsival beszélgetni? Hogy Schwarzeneggeről ne is szóljak :-) Bár vele németül is lehetne...
Szóval napi 2 este megint ugrik. De még ott van a német is, a torna, de valamikor élni is jó lenne. És rengeteg minden van, amivel szeretnék törődni (gastromustra, fényképezés, borászat, könyvek), de csepp időm sincs rá. És a munka... már második éve csinálom, de még sehol a célegyenes.
Sebaj, túléljük!

Ma olyan elszúrós napom van. Ilyenkor szoktam egy-egy mozdulattal több hónap munkáját tönkretenni. Nem szeretem.
Tegnap és ma 4-szer találkoztam rendőrökkel. Engem mindenhol megtalálnak?
Egyébként meg lassan készülget a gastromustra.
Remélem ma hamar el tudok szabadulni, elintézhetnék egy csomó dolgot megint.

Tegnap este olyan gesztust tett felém Norbi, amire nem nagyon gondoltam. Most kicsit lelkiismeret furdalásom van: mikor tudom ezeket a dolgokat meghálálni?
Voltam megint tornázni, most kicsit fájnak az izmaim, de korántsem annyira, mint korábban. Lehet kezdek megedződni?

Na, úgy látszik, sikerült kicselezni a blogger szervert. Beteges mostanában.
Kedden megnéztük az újra fetámadt Omega koncertjét. Bazi sokan voltak, de Nobri nagyon csalódott volt, ők sem a régiek már. Én nem tudom, nincs sok összehasonlítási alapom, az Omega mindeddig kimaradt az életemből.
Szerdán színházban voltunk, Éjjeli menedékhely. Hát... nem volt maradandó élmény. Káoszos, zavaros.
Tegnapra nem terveztünk semmit, mégis nagyon jól sikerült, végre sikerült Dóráékkal egy kicsit megtörni a jeget közöttünk. Én nagyon jól éreztem magam. Utána még éjfélig dolgoztunk, terveket szövögettünk. Remélemi sikerül összehozni valami új munkát.

Na, lenyugodtam. Kiengeszteltek :-)
Szép évfordulós este volt.
Tegnap egész nap pihenés volt, nem csináltunk semmi aktívat és hasznosat. De most újra itt a munka, bár legalább szakdolgozók nincsenek, szünet van az egyetemen.

Ez aztán az évforduló. Csupa móka és kacagás, örömködés egymásnak. Tényleg, milyen jó, hogy az embernek van párja, különben ki lenne, aki szembesíti a hiányosságaival? Ki lenne, aki csupa jóindulatból jól megmondja a magáét, hagy örüljön a másik, milyen gyarló ember. Had gondolkozzon egész nap azon, vajon hogy lehet kibírni mellette két évig. Hát van ennél szebb évfordulós meglepetés?

Újra itt.
Igazából azért volt a nagy hallgatás, mert már úgy éreztem, nem tudok őszinte lenni. És akkor meg minek a napló, ha nem tudom kiírni magamból a gonokat, és momentán az örömöket?
El kellett telnie egy kis időnek, hogy rájöjjek: nem számít, hogy ki sértődik meg és kinek esik rosszul. Had legyek már annyira önző, hogy a saját naplómmal őszinte vagyok! Akinek nem tetszik legfeljebb ne nyissa ki többé. De akkor is kell, hogy kiírjam magamból a dolgokat. Leginkább magamnak. És aki szeret, az akkor fog csak igazán, ha őszintén megosztom a gondolataim. Akinek pedig nem tetszik, jobb, ha ez hamarabb kiderül.

Szóval a nagy vallomás: szeptember 3-án összeházasodunk.

Wellness, lustulás, kis bosszúság, Richard Bach.... erről szólt a hétvége.
Végre annyit olvashattam amennyit akartam, végre van CD játszó a kocsiba és DVD itthonra.
Először voltam 4*-os szállodában, és bár először el voltam ájulva tőle, rá kellett jönnöm: pirrittel van dolgom. A kiiszolgálás hagyott némi kívánnivalót, és akkor még enyhe voltam. Mindenütt jó, de legjobb itthon? Meg kellene csinálni a Gastromustrát.
És bizony Bach úr... rég esett meg velem, hogy egy történet ennyire lefoglalja gondolataim. Másra számítottam, de pozitív meglepetés ért. Nehéz kérdések.
De ma este nem szabad kalandozni, vége a lazaságnak. Egész este dolgoznom kell.

Csillogó-villogó boldogságcsengettyűk... gyertek. Érintsétek arcom. Csiklandozó nevetések perdítsen táncra.
Most örülni kell. Most jó.

Hát... ott voltunk az REM koncerten. Hát... hihetetlen jó volt!
Előtte nagy volt az évődés, csúszással kezdődött a koncert, még az előzenekar után is vagy 20 percig szólt a csend. Azután a koncert is csak 20 perc volt. Nekem. Nem akartam elhinni, hogy 11 volt, mikor elengedtük őket.
Az utóbbi idők legjobb napja.
Holnap délelőtt orvos. Eléggé aggódom. Nagyon.

Mozgalmas napok... magánéleti lelkiismeret furdalás, munkahelyi fejlemények.
Megszigorították a munkaszabályokat, mostmár mi sem járhatunk kelhetünk olyan szabadon, mint eddig. Jelenléti ív, szabadságok bejelentése stb. Igaz, nem veszik véresen komolyan, de azért mégsincs akkora lazaság.
Nekem meg még mindig van 2 vizsgám.

Átértékelődtek a dolgok.
Megint duruzsolnak a csendek és kiált a sötétség.
Megint zöld a hús és lusta az idő.
De kicsit talán más.... KELJ FEL ÉS JÁRJ!
A pipacs megint küzd a letépő kezek ellen. Csak a szirmait siratja a szél.

Én most megint eltűnök pár napra. Hajnalban elutazunk, bár nem teszem nyugodt szívvel. Eddig is tudtam, hogy amint hazajövünk 2 vizsgám lesz, de Gábor azzal a kijelentéssel, hogy engem szóban akar vizsgáztatni, végkép betette a kaput. Ez most mit jelent? Könnyebb lesz, vagy nehezebb? Ahogy Gábort ismerem, nem az előbbi. ÁÁÁÁÁÁ...
Utálatos így telelni.
Tegnap randink volt Anitával. Megkaptam tőle egy könyvet, amire nagyon vágytam, de idén mindkettőnknek aktuális lesz.

Lázas előkészületek. Alig várom már, hogy indulhassunk. Csupa izgalom az élet :-) Holnapután megint repülünk :-)
A Szilveszter nagyon nyugisan telt, semmi felhajtás. Nem is bántam most.
Legalább volt időm tanulni az ünnepek alatt, és mindent elintézni az úthoz.
Tegnap megnéztük a Világszámot. Hát... Láttam már jobb filmet is.

Az SZBK-ban kevesebben vannak, mint egy átlagos vasárnap délután. Csak én vagyok olyan hülye, hogy ilyenkor is dolgozzak. De meglesz az eredménye, ez vígasztal. Meg az, hogy jövő héten én megyek szabadságra (hurrá Brüsszel!). És az is lehet, hogy kipróbálom az új életet még az idén.
Tegnap megnéztük a Polár Expresszt. Jó volt, de nem hagyott mély nyomokat.

Világ életemben elleneztem azt a gondolkodásmódot, amikor bizonyos emberek előítéletből, vagy már a rossz tapasztalataik alapján nem adnak esélyt arra, hogy az illető megmutassa mit tud. Nem kapnak esélyt sem arra, hogy bebizonyítsák a másiknak: alaptalan a félelmük, a rosszindulatuk...
Aztán rá kell jönnöm, hogy én sem vagyok szent.
Két szakdolgozóm van. Az egyikkel nagyon jóban vagyok, okosnak, tehetségesnek, és nem utolsó sorban szorgalmasnak, lelkesnek tartok. A másik egy figyelmetlen léhűtő. Igaz, ez a vélemény előzetes tapasztalataimon alapul, nem előítélet, de akkor is meg kellene tanulnom másképpen nézni az embereket. Érzem magamon, milyen ingerülten válaszolok, mikor Pista kérdez valamit, milyen haragos vagyok, mikor hibázik. Pedig nem hülyegyerek, csak figyelmetlen és nem érdekli az egész.
Nem kellene beskatulyáznom.

Eltelt a Karácsony is. Kár volt izgulnom, minden jól sikerült, mindenki örült az ajándéknak, én is az enyémeknek.
Mikor szerdán laraktam a munkát, azt gondoltam végtelen hosszú lesz ez a pár nap, mindent kényelmesen sikerül majd elintéznem. Most pedig itt állok, és rá kell jönnöm, hogy semmit sem intéztem. Jellemző. No de jön az új év, új fogadalmak. Soha nem szoktam, de most lesz...
Például az, hogy sokkal jobban odafigyelek magamra. Többet pihenek, törődök azokkal a dolgokkal, amiket igazán szeretek, többet mozgok. Ehhez persze az kell, hogy az időmet is jobban be tudjam osztani. Van még mit fejlődnöm :-)
Tegnap megnéztük a Terézanyut. Nem olvastam a könyvet, csak sejtéseim voltak, hogy milyen lehet a történet. de megdöbbentően életszerű volt, 'akár rólam is szólhatna' érzés. Furcsa volt látni azt a rég elfeledett időszakot. Kicsit nosztalgikus, kicsit fájdalmas, de alapvetően jó.
Ma megint munka, tanulás... új élet főpróba.