Tegnap egész nap tanultam. Mégsem vagyok elégedett. Ha jobban végiggondolom, soha nem voltam elégedett, akármennyit is dolgoztam, hogy az lehessek. Úgy érzem egyhelyben topogok, bármennyire is igyekszem előre. Saját korlátaim, saját falaim rabja vagyok. Húznak hátra bizonyos dolgok, amikről igazán nem is tudom, hogy micsodák, de nem tudok haladni tőlük abban a tempóban, amiben szeretnék.. Mióta az eszemet tudom bámulom azokat az embereket, akik többet értek el nálam, akiknek látszólag mindenük megvan, míg én még mindig az alapvető dolgokért küszködöm. Nem tudom, valaha el fogom-e érni azt az állapotot, hogy elégedett legyek magammal. Talán jobb is ha nem... hiszen nagyrészt ez hajt előre. De azért szeretném megérezni, milyen is az... illetve szeretném többször érezni.
Szeretném azt érezni egy-egy nap után, hogy igen, fáradt vagyok, de elvégeztem mindent, amit a mai napra szántam, elértem mindent, amit akartam. Az is lehet, hogy túl sokat akarok, vagy talán túl gyorsan és túl szigorú vagyok önmagamhoz. Lehetséges. De jelenleg nem tudok másmilyen lenni.
És továbbra is csodálattal tölt el, mikor valaki igazán sikeres abban, amit csinál...