Annyira hiányzik... nincsenek rá szavaim.
Béna és üres minden nélküle. Olyan jó lenne ha itt lenne, mikor elfog a félelem, megnyugtatna, mikor elragadnak a kétségek... Ha átélhetném a hétköznapokat, az apróságokat is Vele. Ha megnyugtathatnám, amikor ideges, ringathatnám, amikor álmos, ha minden reggel csinálhatnék Neki kávét, esküszöm, akkor azt is megtanulnám, hogy hogyan szereti...
Szeretném őrizni a csendet és a nyugalmat amikor ilyen fáradt és gondterhelt, mint most...
Jó lenne fogni a kezét és nem engedni el sosem...

Kint zúg a szél
S ősi dalt zenél az éj
A néma faltól kérdezem
Hogy mért nem jössz még, merre jársz
Merre jár Veled az álmom.

Mint annyi hegy
Nagynak s bölcsnek kéne lennem
De látod könnyen elférnék tenyeredben
Súgnék füledbe csacskaságokat
S lázas arcom öledbe hajtanám.

/Pierrot/