Túl vagyunk mindenen. A vizsgán (szerencse), a diplomaosztón (szép voltam és nem estem hasra), a beszéden (csak kétszer akadt össze a nyelvem), és a hivatalos eljegyzésen is (nem verekedett össze a két család, és nekünk sem volt olyan kellemetlen). Azóta nyugalom van, kevés munka, sok pihenés. Most jó. És a mosogatással is végzek lassan :-)
Közben Gergő és Judit között meg végképp nincs jól semmi, de ezt a történetet nem tisztem megosztani a világgal. Csak sokat jár az agyamban. Ide elég ennyi.

Tegnap megvettem a város legszebb estélyi ruháját a diplomaosztóra. Izgulok. Leginkább azért, hogy nehogy még három frissdiplomáson lássam viszont a ruhát.
Holnap vizsgázok PhD főtárgyból, de még szinte bele se néztem. Nem tud izgatni a dolog. AA beszéd miatt sokkal jobban izgulok.

Bejártuk Székelyföldet. Négy nap alatt 1700 km, rengeteg por, hegy, fák, eldugott falvak és múltszázadi emberek. És Wass Albert. Még az elmegyógyintézetbe is bemerészkedtünk, hogy lássuk a sírját :-)
Most pedig újra itthon. A nap híre, hogy beszédet mondok a diplomaosztón a végzősök nevében.

Pénteken indulunk. Szováta, Székelyföld. Wass Albert világa. Tegnap elővettem A funtineli boszorkány-t. Alig lesz 2 napunk. De vagy beleszeretek, vagy megutálom. Kiderül.

Nem értem miért kell földhöz ragadtnak lenni. Nem értem, hogy miért nem lehet örülni annak, hogy kaptam egy díjat, nem értem miért fontosabb a legfontosabb embernek az, hogy büszke lehet rám egy ebédnél.

Leállamvizsgáztam. Mostmár diplomás biológus kutató vagyok. Diplomával csak 26-án.

Még 5 nap a megmérettetésig.

Megkaptam a díjat. Pénteken jött a levél. Símogatja az önbizalmam.
Közben már csak 3 napom maradt az államvizsgára. És még semmit nem tudok :-)

Szombaton férjhez adtam az unokatesómat, akit 20 éve nem láttam. A magam nevében sikerült kibékülnön a családom felével is. Nagyon furcsa dolgok ezek. Nem tudom, hogy miért kell, hogyan lehet megtagadni tesvért, szülőket, gyermekeket. Nem értem, hogyan képesek rá azok az emberek, akik engem sosem bántottak, azt sem értem, hogy lehet ez. Mindegy. Amit én tudok, megpróbálok helyrehozni, de csak a saját nevemben. Nem akarok a családom nélkül élni. Nem tökéletesek, de senki sem az.

Álmosító nap.

Korán van még, mégis tönkrement nap már ez is. Esik az a rohadt eső, nem tudom miért szomorít, nem tudom mi a célja azzal, hogy ráül a tarkómra. És én rájöttem megint ma reggel, hogy kicsi vagyok, éhes vagyok, félős vagyok, és nincs itt Karak. Seni sem tudja, senki sem érti, miért félek annyira, miért görcsös a vállam, csak én látom, csak én érzem, hogy nem tudok egy lenni, nem tudok a legjobb lenni, nem tudok tökéletes lenni, ezért nem akarok lenni sem. Tele vagyok félelemmel, szorongással, sok a feladat, a megfelelés, és én kicsi vagyok még nagyon. Gyenge szárú erre a világra.
És az első léptek angyalát már messzire küldtem.

Ma reggel összetűzésbe keveredtem egy Renault-sal. A Solvo előtt próbáltam leparkolni mögé, de túl közelire sikerült. Épp hátramenetbe akartam rakni az autót-ami szokás szerint nem ment- mikor elkezdett rámtolatni. Nyomtam neki a dudát, hogy vegye észre magát, de csak jött hátra, a kisautó meg makacskodott, és csak azért sem vette be a sebességet.
Erre kiszáll a pasi, és elkezd velem üvölteni, hogy ő volt itt előbb. Így utólag csak jót vigyorgok a helyzeten, mert szegény csórikám azt hitte, hogy el akarom venni a helyét, azért volt annyira felhúzva. De hiába mondtam neki, hogy mi van, csak kiabált, ezért aztán fogtam magam és otthagytam.
A reggeli műsor megvolt a Béke utcaiaknak.

Be vagyok tojva az államvizsgától. Semmit sem tudok még.

Lehet mégsem lesz Montenegróból semmi. Motorral állati megerőltető lenne, Norbi pedig autóval nem akar menni. Meglátjuk mi lesz.

Túl vagyunk a szokásos névnapi bulin. Őrült jól sikerült ahhoz képest, ahogy indult, csak Norbinak nem esett jól, hogy a 3 naposra tervezett dajdaj egy éjszakás lett, mert a családosok elvonultak gyereknapozni.
Mi meg napozni tegnap. A víz hideg volt, de a nap sütött száz ágra, észrevehető barna színem lett.
Még mindig nem tudom, kiváló hallagó vagyok, vagy sem.
Két hét múlva pedig megyünk Montenegróba.

Tegnap felavattuk az új kádat. Arra is sikerült rájönni, hogy mire való a sarkán a kiemelkedés. Nem részletezem :-)

A díjamról véglegesen a Kari Tanács dönt pénteken. A napirendben szerepel a "kiváló hallgatói díj" szabályzatának módosítása is. Mivel én éppen hogy csak befértem a paragrafusok közé, kissé aggaszt a dolog. Nem csodálkoznék, ha így akarnának keresztbe tenni nekem.
A hétvége kellemesen telt, pakolászás, lazsa. Szombaton felfedeztünk egy új éttermet. Több ilyen hétvége kellene.

Közben kiderült, mivel jár a díjam: 100 rugó, egy fénykép a rektoriban a kiválóságok tábláján, és egy fogadáson kell részt vennem nekem és a családomnak a diplomaosztó után. Hurrá!

Levizsgáztam. Megkönnyebbülés, nagyon jó lett. Egyetemi éveim utolsó vizsgáján jó voltam.

Elnyertem a Szegedi Tudományegyetem Természettudományi Karának kiváló hallgatói címét. Gőzöm sincs, hogy ez mivel jár, azon kívül, hogy kirakják a fotómat a Tanulmányi Osztály folyosólyán a falra néhány évre, és hogy nagyon jól hangzik.

A hétvégén elköltöztünk. Szombat eggel kezdtünk neki azzal, hogy elviszünk néhány dolgot, de annyira belemelegedtünk, hogy a végén csak a szekrény és az ágy maradt a lakásban. Azóta félnomád életet élünk, met egyrészt hatalmas a rumli, másrészt se konyha, se fürdőszoba, se fűtés. Bár Norbinak hála már sokat rendeződtek a viszonyok, mától már tusolni is lehet.
Én egész hétvégén, sőt még hétfőn is az inkubátorházas tanulmányt írtam Ernőnek. Nagyon elegem volt már belőle, de ma reggel leadtam, remélem már nem lesz vele több dolgom. Azt hittem sosem lesz meg az a kritikus 20 oldal.
Most meg tanulnom kell, mint a güzü, holnapután vizsgázom. De persze a munkát sem lehet elhanyagolni...

Fejem a lábaim közt, szorul a tudat. Nem szabad, hogy eszméljen. Vigyázni kell, a fájdalom a gyenge pontokat keresi. Nem szabad engedni. Tömködd a lyukakat erősen! Hová vezet ez az út? Mi lesz a vége? Lehet-e jó vége?
Lesz-e megnyugvás?

Megvédtem a diplomamunkámat, ezen is túl vagyok végre. Jó azért látni, hogy mindenki fenékre ül a projekt volumenétől (szép magyar szavak :-)
Ma nagyon nyugis napom van. Semmi idegeskedés, ezt már szeretem. CSak ne kéne még 5-kor Ákossal találkoznom, hogy rám zúdítson egy csomó munkát, amitől cseppet sem lesznek nyugodtak as következő napok...

Nehéz napok.
A hétvégén megejtettük a motoros túrát, két nap tömény pihenés a Pilisben. Megmásztuk a Rám szakadékot, négykézláb a patakmederben, tök jó volt. :-) Vasárnap elmentünk Pestre megnézni a felhajtást, de nagy csalódás volt, inkább hullámvasutaztunk egyet.
Hétfőn aztán beindult a pokol. Munka+ kedden Pest+ inkubátorházas tanulmány+ kérdőívek+ diplomamunka+ szakdolgozó+ biofizika előadás+ diplomavédés.
Tegnap is 9-ig dolgoztam, ma szintúgy, még 8-kor van egy megbeszélésem.
De legalább le van adva a diplomamunkám, igaz, hogy 4 nap késéssel.
Ma munka ezerrel, nagyon le vagyok maradva, rendbe kell raknom a kérdőíveket is, tanulni is kellene, és olvasni Ernőnek az esti beszélgetésre.
Holnap kötelező programom lenne, amit ki fogok hagyni nagyrészt, itt lesz a szakdolgozó, meg a munka.
Pénteken pedig általános iskolai ballagás...
Ne legyen senki morcos, amiért ritkán írok.

Mit jelent a szó, amikor nincs mögötte szív?
Mit jelentenek a félreértett mondatok, ha mögötte csak önérzet van?
Mit jelent a magyarázat, ha nem hallgatják meg?
Mit mondd a csend, amikor fáj az élet?
Miért hallgat a száj, amikor üvölt a lélek?

Nyújtsd a karod, és már nem is vagy. Add a kezed, és már nincs lelked. Valakinek kell, de boldog légy.