Korán van még, mégis tönkrement nap már ez is. Esik az a rohadt eső, nem tudom miért szomorít, nem tudom mi a célja azzal, hogy ráül a tarkómra. És én rájöttem megint ma reggel, hogy kicsi vagyok, éhes vagyok, félős vagyok, és nincs itt Karak. Seni sem tudja, senki sem érti, miért félek annyira, miért görcsös a vállam, csak én látom, csak én érzem, hogy nem tudok egy lenni, nem tudok a legjobb lenni, nem tudok tökéletes lenni, ezért nem akarok lenni sem. Tele vagyok félelemmel, szorongással, sok a feladat, a megfelelés, és én kicsi vagyok még nagyon. Gyenge szárú erre a világra.
És az első léptek angyalát már messzire küldtem.