Túl vagyunk mindenen. A vizsgán (szerencse), a diplomaosztón (szép voltam és nem estem hasra), a beszéden (csak kétszer akadt össze a nyelvem), és a hivatalos eljegyzésen is (nem verekedett össze a két család, és nekünk sem volt olyan kellemetlen). Azóta nyugalom van, kevés munka, sok pihenés. Most jó. És a mosogatással is végzek lassan :-)
Közben Gergő és Judit között meg végképp nincs jól semmi, de ezt a történetet nem tisztem megosztani a világgal. Csak sokat jár az agyamban. Ide elég ennyi.