Tanulságos: Nem kívánom a férjem... És sosem kívántam

Másodszor láttam a Vadászatot, de nem lehet megunni. Én Kapolcson is megnézném még. Csak nem valószínű, hogy az lesz. Csak az volt a probléma, hogy ülős koncert volt, amit nehezen bírtam, ezt a zenét nem lehet legalább lábdobogás nélkül bírni.
Reggel csak fél 9 körül sikerült felébredni, de akkor is teljesen kómásan. De legalább délelőtt elintéztem a fényképet, ezért sem fogják már rágni a fülem.
Másfél hét Kapolcsig. Hétfőn, kedden, majd pedig péntektől vasárnapig leszünk lent.

Ma este megyünk Gyulára. Addig még egy sor utálatos munka, de nem sok, mert hamar le fogok lépni. Várom már, bár be fog fagyni a fenekünk.

Munkafronton semmi változás. Borzasztó. Semmi kedvem reggelente felkelni.

Hihetetlen unalmas hétvégém volt. Elmentünk Kunfehértóra Robiékkal, azt mondták, 3 napig tele lesz programokkal az egész környék, bulizunk egy nagyot. Programok tényleg voltak dögivel. Csak mi nem vettünk részt rajtuk. Vagy fáradtak voltak, vagy nem volt kedvük, vagy sült a hús, vagy éppen nem érdekelt őket, ami van... egész szombaton csak ültünk a nyaraló udvarán és néztük egymást. Azt hittem szálanként fogom lelegelni az udvart, annyira untam. Este azután Norbival bementünk a fesztiválora, de addigra már semmi értelmes nem volt, így legalább kialudtuk magunkat. Tegnap már délelőtt feladtuk, lementünk a strandra, utána meg haza akartunk jönni, dehát nem tudtunk, mert a kaját megint csak estére sikerült elkészíteni, pedig már reggel nekikezdtek. Így fél 9 volt, mire hazaértünk. Nem tudom, lehet hogy csak mi vagyunk ennyire pörgősek, de én nem tudok egész nap csak ülni és bámulni...
Kicsit lelkiismeret furdalásom van, amiért ők csak jót akartak, mi meg ilyen szarul éreztük magunkat. Nem tudom.

Teljes kudarc megint a munkában. Semmi sem sikerül.
Tegnap egész délután itt voltak anyuék, este fél 10-kor mentek el. A fiúk szerelték a riasztót, én meg anyuval elmentem pénzt költeni. Nem rossz párosítás :-)
Ma délután meg indulunk Kunfehértóra Robiékkal: a szokásos sörfesztiválos ereszd el a hajam. Kicsit fenntartásokkal megyek, mint mindig az ilyen bulikra, de korántsem aggódom annyira, mint máskor. Csak kihúzom valahogy vasárnapig. Csak ne essen, mert az kellemetlen lesz a sátorban.

Hirtelen felindulásból átszerződtem elektronikus számlára az OTP-nél. Remélem soha többé nem kell bankba mennem. Átirattam mindenhol a címemet is- megtettem amit tudtam a közügyek intézésében. Javában dúl za Málta -láz, lassan keszdenek összeállni az út adatai, kiválasztottam a szállodát és az időpontot: aug. 28 vagy szept 2. Addig még lehet gyűjteni a pénzt.
A munka meg nem megy. Nagyon nem. Unom már, hogy ennyire gázos minden, amibe belefogok. És azt hiszem az én hibám.
Délután jönnek anyuék, ebben egy jó van:korán hazamehetek majd.

Hétvégi munkára vagyok ítélve. Tegnap is bent voltam 2-ig, ma is. Ráadásul tegnap buli volt... Norbi régi barátai próbálták összefoldozgatni a szétszakadt szálakat- nem sok sikerrel. De talán nem is baj, hogy nem voltunk sokan, akik ott voltak, velük nagyon jól éreztem magam, és nagyon tetszett az egész este. Bár azt hiszem többé nem iszok Kaiser-t. A tervekkel ellentétben megkockáztattuk az utat Szatymazra, szerencsére sikerült elkerülni a rendőröket. Reggel óta meg eléggé kómásan, de próbálkozom a munkával. Gábor szokás szerint elrugaszkodott a realitástól- kitalálta, hogy jövő héten kész kell lennie a kozmid könyvtárnak. Nem ugrottam a nyakába.
Közben zajlik a nyaralás tervezése. Idén Kapolcs egész jó programmal rukkolt elő, ezért mindenképpen elmegyünk néhány napra, augusztus végén pedig Máltára készülünk, de még semmi konkrét időpont vagy terv.
Unom már... de még negyed óra, és szabadulok, utána irány a strand.

Tegnap megint Hobo koncerten voltunk. Úgy látszik ez már jó szokássá válik :-) Egy soha be nem mutatott előadás, Faludi György verseiből. Nagyon közvetlen volt és ütős.
Ma estére pedig Balzac: Az élet iskolája a program.

Tegnap megint Hobo koncerten voltunk. Úgy látszik ez már jó szokássá válik :-) Egy soha be nem mutatott előadás, Faludi György verseiből. Nagyon közvetlen volt és ütős.
Ma estére pedig Balzac: Az élet iskolája a program.

Túl vagyunk mindenen. A vizsgán (szerencse), a diplomaosztón (szép voltam és nem estem hasra), a beszéden (csak kétszer akadt össze a nyelvem), és a hivatalos eljegyzésen is (nem verekedett össze a két család, és nekünk sem volt olyan kellemetlen). Azóta nyugalom van, kevés munka, sok pihenés. Most jó. És a mosogatással is végzek lassan :-)
Közben Gergő és Judit között meg végképp nincs jól semmi, de ezt a történetet nem tisztem megosztani a világgal. Csak sokat jár az agyamban. Ide elég ennyi.

Tegnap megvettem a város legszebb estélyi ruháját a diplomaosztóra. Izgulok. Leginkább azért, hogy nehogy még három frissdiplomáson lássam viszont a ruhát.
Holnap vizsgázok PhD főtárgyból, de még szinte bele se néztem. Nem tud izgatni a dolog. AA beszéd miatt sokkal jobban izgulok.

Bejártuk Székelyföldet. Négy nap alatt 1700 km, rengeteg por, hegy, fák, eldugott falvak és múltszázadi emberek. És Wass Albert. Még az elmegyógyintézetbe is bemerészkedtünk, hogy lássuk a sírját :-)
Most pedig újra itthon. A nap híre, hogy beszédet mondok a diplomaosztón a végzősök nevében.

Pénteken indulunk. Szováta, Székelyföld. Wass Albert világa. Tegnap elővettem A funtineli boszorkány-t. Alig lesz 2 napunk. De vagy beleszeretek, vagy megutálom. Kiderül.

Nem értem miért kell földhöz ragadtnak lenni. Nem értem, hogy miért nem lehet örülni annak, hogy kaptam egy díjat, nem értem miért fontosabb a legfontosabb embernek az, hogy büszke lehet rám egy ebédnél.

Leállamvizsgáztam. Mostmár diplomás biológus kutató vagyok. Diplomával csak 26-án.

Még 5 nap a megmérettetésig.

Megkaptam a díjat. Pénteken jött a levél. Símogatja az önbizalmam.
Közben már csak 3 napom maradt az államvizsgára. És még semmit nem tudok :-)

Szombaton férjhez adtam az unokatesómat, akit 20 éve nem láttam. A magam nevében sikerült kibékülnön a családom felével is. Nagyon furcsa dolgok ezek. Nem tudom, hogy miért kell, hogyan lehet megtagadni tesvért, szülőket, gyermekeket. Nem értem, hogyan képesek rá azok az emberek, akik engem sosem bántottak, azt sem értem, hogy lehet ez. Mindegy. Amit én tudok, megpróbálok helyrehozni, de csak a saját nevemben. Nem akarok a családom nélkül élni. Nem tökéletesek, de senki sem az.

Álmosító nap.

Korán van még, mégis tönkrement nap már ez is. Esik az a rohadt eső, nem tudom miért szomorít, nem tudom mi a célja azzal, hogy ráül a tarkómra. És én rájöttem megint ma reggel, hogy kicsi vagyok, éhes vagyok, félős vagyok, és nincs itt Karak. Seni sem tudja, senki sem érti, miért félek annyira, miért görcsös a vállam, csak én látom, csak én érzem, hogy nem tudok egy lenni, nem tudok a legjobb lenni, nem tudok tökéletes lenni, ezért nem akarok lenni sem. Tele vagyok félelemmel, szorongással, sok a feladat, a megfelelés, és én kicsi vagyok még nagyon. Gyenge szárú erre a világra.
És az első léptek angyalát már messzire küldtem.

Ma reggel összetűzésbe keveredtem egy Renault-sal. A Solvo előtt próbáltam leparkolni mögé, de túl közelire sikerült. Épp hátramenetbe akartam rakni az autót-ami szokás szerint nem ment- mikor elkezdett rámtolatni. Nyomtam neki a dudát, hogy vegye észre magát, de csak jött hátra, a kisautó meg makacskodott, és csak azért sem vette be a sebességet.
Erre kiszáll a pasi, és elkezd velem üvölteni, hogy ő volt itt előbb. Így utólag csak jót vigyorgok a helyzeten, mert szegény csórikám azt hitte, hogy el akarom venni a helyét, azért volt annyira felhúzva. De hiába mondtam neki, hogy mi van, csak kiabált, ezért aztán fogtam magam és otthagytam.
A reggeli műsor megvolt a Béke utcaiaknak.

Be vagyok tojva az államvizsgától. Semmit sem tudok még.

Lehet mégsem lesz Montenegróból semmi. Motorral állati megerőltető lenne, Norbi pedig autóval nem akar menni. Meglátjuk mi lesz.

Túl vagyunk a szokásos névnapi bulin. Őrült jól sikerült ahhoz képest, ahogy indult, csak Norbinak nem esett jól, hogy a 3 naposra tervezett dajdaj egy éjszakás lett, mert a családosok elvonultak gyereknapozni.
Mi meg napozni tegnap. A víz hideg volt, de a nap sütött száz ágra, észrevehető barna színem lett.
Még mindig nem tudom, kiváló hallagó vagyok, vagy sem.
Két hét múlva pedig megyünk Montenegróba.