Kentaur: Az örvény alján

zsúfolt utca, füst és gáz
mellettem sok idegen
embertelen bábszínház
hagyom, hogy a szél vigyen
öntudatom nélkül sodorjon az örvény lefelé
nincsen szó nincsen kéz
ami megfordíthat még
könnyű így
szépen, lassan elveszítem önmagam
míg a múlt csak egy kép
halvány körvonalakban előttem az út
de nem mondja meg senki, hova visz
hol a cél? hol a vég?
létezik-e ahol
eltűnik a szürkeség
csillagfényben fürdenék
most fáradt hangom Téged hív
örvény mélybe hullok így
SEGÍTS!

ez a szűk, sötét folyosó
a pokolba vezet
hallom én, ahogy hívsz,
suttogod a nevemet
minden árnyék idegyűlt
hogy szembenézzek velük most
vége hát! nincs tovább!
túl ezen az ajtón
eltűnik a szürkeség
csillagfényben fürdenék
most fáradt hangom Téged hív
örvény mélybe hullok így
SEGÍTS!