Rohanós napom van. Olyan, amikor nincs egy szabad perced sem, egymás után, sőt egymásra torlódva jönnek a munkák. Szeretem az ilyen napokat. Akkor, ha nem idegeskedem közben. Mert kétféle rohanás van... az egyik, amikor nyugodtan rohan az ember. A másik, amikor idegeskedik közben. Gondolom nem kell magyaráznom, melyik a jobb. Én ma ideges vagyok. Oka pedig a nyelvvizsga. Nagyon sokminden múlik rajta, és úgy érzem esélyem sincs arra, hogy időben megcsinálja. Egyfolytában szorongat, fojtogat ez az érzés.
Furcsa dolog történt ma velem. Kaptam egy levelet egy lánytól, akinek a barátjával eléggé jóban vagyok. Segítséget kért tőlem, hogyan tegye rendbe a kapcsolatukat. Eléggé kétségbe volt esve, megtettem amit tudtam. De valahogy nem tetszett, hogy mindezt a srác háta mögött kellett csinálnom, mert a lány megkért, hogy ne szóljak neki erről... Nagy kérdés, hogy ilyen esetben kihez legyen hűséges az ember... Ahhoz, akit barátjának tekint vagy aki hallgatását kéri...