Huh...
Kaptam egy e-mailt... Misitől...
Mindig is érdekelt, hogy az ismerőseim mit szólnak ehhez az írási mániámhoz. Azt gondolom, sokaknak csak innen nyílna alkalma megismerni engem. Már ha érdekli őket... A statisztikát vizsgálgatva nem nagyon érdekli. De nem akarom izgatni magam ezen. Hozzászoktam már az egyedülléthez. Ahhoz, hogy nagyon kevés embert mondhatok barátomnak, sőt igazi barátnak talán csak Bogárkát. De az mindig érdekelt, hogy mit szólnak hozzá, akik olvassák. Eddig csak 2 embertől kaptam visszajelzést, azok nagyon kedvesek voltak.
De ma kaptam egy levelet, ami mindent megváltoztatott. Egy olyan levelet, amiben egy ember, aki egykoron nagyon közel állt hozzám leült, hogy megírja nekem az éréseit erről a lapról. Hogy megköszönje amit ezek a sorok adtak neki.
Csak döbbenten ülök a gép előtt es bámulom a levelet... Jó lenne, ha le tudnám írni, amit érzek.