Ez megint nem egy átlagos nap.
De talán kezdjük inkább mégis a tegnappal. Vagy a tegnapelőttel...
A függőség kezelése megtörtént, hozzájutottam a heti betevő Bogárkámhoz :-). Most sokkal jobb. Teljes 25 óra együtt. Persze megint kibuktam, sokkal jobban is, mint máskor. Az én hibám volt, ezúton is bocsánat érte, Kedvesem! Rohadtul nehéz egy távkapcvsolat, na... De ha egy ilyen távkapcsolat, akkor mindent megér... Mindegy. Most megint sokkal jobb.
A tegnap hihetetlenül fárasztó volt. Annyira, hogy reggelig sem tudtam kipihenni magam. Holdkórosként jöttem dolgozni.Hogy hová is? Hát ide. Itt az a hír várt, hogy újra kell csinálni azt a munkát, amin hónapokat dolgoztam. Nem mondom, hogy felvidított a hír... De nem. Akkor sem az én hibám. Én úgy csináltam, ahogy kellett. Nem tehetek róla, hogy most meg nem jó. Akkor sem az én hibám.
Közben szorongatnak a határidők egyre jobban. Komoly szervezésbe kerül majd, hogy mindennel végezzek a következő két hétben. Azonnal felhívtam Bogárkát. Ő azt mondta, hogy bizony ezt is meg kell tanulnom. Hogy nem bepánikolni, ha gond van, és nem idegeskedni hogy csak 2 kezem és 24 órám van nekem is. Viszont ezeket az adottságokat ki kell használni, amennyire lehet. Hallgattam rá.:-)
És megkaptam az első idegen véleményét a lapomról, amitől egycsapásra szebb lett a világ. Köszönöm conf !!!!!
És még az a bizonyos róka is előkerült...(lásd: 2003/01/10)