Most rákapcsoltunk az esküvő szervezésére. Kell is, mert teljesen el vagyunk maradva, például még sehol nincsenek a papírjaink, azt sem tudjuk, mikor lesz, pedig mér csak egy hetünk van. Osztogatjuk a meghívókat is, tegnap pedig voltam próbafrizurát csináltatni. Kicsit ideges vagyok, hogyan lesz kész minden időre.

Túléltük Isztambult. Időnként tényleg nem volt könnyű.
Isztambul olyan város, ahol az arab érzések keverednek az európai gondolkodással. Csak az a kérdés, az adott esetben melyik kerekedik fölül. Nyaralni nem mennék oda. Nem is ajánlanám senkinek, hogy menjen. De ha az ember megfelelő lazasággal kezeli a teljes káoszt, kibírható.
Igazából nem is Isztambul, ami rossz volt, hanem a konferencia és az utitársaim egyike-másika. De most igazából nem tudom, hogy miért írok csupa negatív dolgot, mert tegnap úgy jöttem haza, hogy maga a város pozitív élmény volt.
Kettősség.

Viszont a Kis Herceg benne van a NagyKönyv szavazás első 12 helyezettjében. Igenigenigenigenigen....

Csak nem jutott idő az élménybeszámolóra.
Holnap indulunk Isztambulba. Nem mondhatnám, hogy nyugodt vagyok a Londonban történtek és a hétvégi törökországi robbantások után.
Majd lesz valahogy.

Hazaértünk, de most nincs időm írni. Fantasztikus volt...

Teljesen le vagyok döbbenve. Richard Bach és Leslie elvált...
Hol van akkor a lélektársság? Az egész csak duma volt? Azok az emberek, akik egymásra találása egy egész világ példája volt, egyszerűen azt mondják, hogy bocs, tévedtünk? Azoknak sem sikerült, akik annyira egyformák voltak, hogy egy lelket alkodtak?
Mit remélhetünk akkor mi, egyszerű, csetlő-botló, földi halandók?

Alakul a nyár... úgy néz ki, jövő hétvégén el tudunk menni nyaralni. Montenegróban kezdünk, Horvátországban felmegyünk egészen Zadarig, onnan átkompozunk Olaszországba (Ancona), és Olaszország északi részén vissza. Minderre 2 hetet szánunk.
Ha hazajöttünk, lesz pár napom, hogy előkészüljek Isztambulra, ami már egy hétre nyúlt, csak 18-án jövünk vissza. És onnantól már alig egy hónap az esküvő, közben pedig ott lesz Kapolcs is.
Szeptemberben pedig már tanítanom kell, amit nekem is meg kell még tanulnom.

Nem szoktam ilyet csinálni, elnézést kérek, de ezt muszáj volt ellopnom. És előre figyelmeztetek mindenkit, hogy nagyon durva, de én rengeteget nevettem rajta:

chat-es beírás:"fasza buli volt, anyám írt smst, h meghalt a papa, én végigbőgtem az éjszakát, és kiderült, h csak a pápa halt meg, csak anyám nem bír ékezetet írni...."

Ha minden a tervek szerint halad, hamarosan a Magyar Hírlapban és a Heti Válaszban is olvashatóak lesznek a cikkeim... Az engedélyt már megkaptam rá.

"A szívemben vagy, nem a Pokolban."

Csináltam egy webalbumot. Egyelőre a tiroli képekből van rajta egy válogatás. Belépéshez az e-mail címem kell (livia@palagyi.hu), és a jelszó, ami a kedvenc virágom (ékezet nélkül, 7 betű).

A reggel vidáman kezdődött. Kutya sétál a szatymazi körforgalom kellős közepén, teljes nyugalomban. Mögötte már Félegyházáig áll a sor, de ő nem zavartatja magát. Látszik rajta, úgy érzi, őt is ugyanúgy megilleti az áthaladás, mint a ezeket a hangos vashalmokat. Sőt, úgy van vele, aki türelmetlen, haljon meg: amikor dudálnak rá, megáll és szemrehányúan hátranéz, amitől cseppet sem halad jobban a sor.
Végül is mindenkit megillet a közlekedés.

Ritka pocsék éjszakám volt... Sokmindent megmozgatott, elindított, kérdéseket rakott fel, de olyanokat, amikre nem biztos, hogy tudni akarom a választ.
Egyet tudok... nem sokszor éreztem még ilyen megaláztatást.
A mai nap pedig ennek jegyében telik, próbálok felejteni.
Néhány jó hír azért van... tényleg tanítani fogok szeptembertől... vannak jó eredményeim... nem kell előadnom Isztanbulban...

Lassan kezdem utolérni magam a szokásos utazás utáni őrületből.
Szóval Tirol... meseszép táj. Zakopáne óta nem láttam nyáron is havas csúcsokat, akkor is csak alig. Most volt rá 3 napom, hogy belekóstoljak, de sajnos tényleg csak 1-1 falatra volt idő. A legnagyobb élmény a 3000 méteres magasság volt. Ahol még több májusban is több méteres a hó, feleslegesek a pozitív beosztások a hőmérőn. Pár perc múlva pedig megint a póló lesz az elviselhető ruhadarab. Láthattunk volna 4000-es csúcsokat is, ha a felhők nem döntenek úgy, hogy megtartják maguknak, ne legyünk telhetetlenek.
Mikor nem a csúcsokat hódítottuk, az osztrákok szépérzéke ejtett ámulatba lépten-nyomon. Még most sem értem mikor van idejük és kedvük egész hegyoldalnyi füveket fazonra nyírni. Azért vannak tehenek is, akik segítenek...
Negatívumok? Aki nem tud németül, az nehezen boldogul. Az angol nem divat arrafelé. És az árak is iszonyatosak magyar szemmel.

Úgy látszik, a csütötök ilyen rosszul levős nap. Nem vagyok túl jól. De azért még tartom magam. Pláne mert holnap ballagási előkészület... egész napos kemény munka. De legalább segíthetek már otthon, nem lesz ilyen lelkiismeret furdalásom.
De van már ami éltet: szombaton indulunk Tirolba :-) Végre utazunk megint, és csak kedden jövünk haza. Számolom a napokat.

Csak azért is írok... csak azért is!
Tegnap egyszerűen kicsúszott a Föld a talapam alól. Saját testemen tapasztaltam meg, milyen nagy úr a gravitáció. Azóta itthon nyomom az ágyat, illetve a fotelt. Az 1984-ben a főszereplőt a patkányokkal kínozták, mert tudták, attól fél a legjobban. Ha hasonlóra készül valaki, most hegyezze a szemeit, mert biztos tippet adok: kárhoztasson ágynyugalomra. Az tuti, hogy pár óra alatt bekattanok.
Szóval így alakult... a hétvégén nem megyünk sehová. És mindezt Norbi egy árva zokszó nélkül viseli. Hihetetlen, hogy valaki ilyen áldozatokra képes értem. Megérdemlem én ezt? Nem hiszem.Engem meg csak gyötör a lelkiismeret, mert anyunak sem tudtam segíteni, nem voltam angolon, sem németen, sem dolgozni... és még a hétvégét is elrontottam. De legalább pihenek egy kicsit.

www.anagykonyv.hu
Az utóbbi idők legjobb kezdeményezése. SZAVAZZON MINDENKI!
Ha nem tudjátok kire, kérdezzetek engem :-)
Majdnem minden kedvenc könyvem benne van a sorban. A majdnem R. Bach-nak szól. Tök jó érzés, hogy mások is szeretik a Kis Herceget, Steinbecket, Márait, de még Wass Albert, és az 1984 is benne van a 100 legjobban.

Nem mondhatnám, hogy nyugis hétvégém volt, de legalább jól sikerült. Tegnap vendégül láttuk Norbi nagyszüleit, sütöttem-főztem egész délelőtt, ha valaki látja, nem hiszi el, hogy én vagyok. De jó lett, mindenki elégedett volt.
Szombat este musical esten voltunk a színházban. Rá kellett jönnöm, hogy mennyire-mennyire szeretem ezt a műfajt, nagyon tetszett az egész.
Ma pedig megint hétfő. Nem tanultam egész hétvégén, ezért kicsit parázok, hogy mi lesz holnap német és angol is... de sebaj, a jövő hétvégén még kevesebbet fogok tanulni.Szombaton megyünk Párkányra valami motoros találkozóra, amiről semmit sem tudok, de legalább már megyünk valahová. Csak könyörgöm, az eső ne essen...

Borzasztóan rámtört az utazhatnék. Már a tengerrel álmodom, kelek, töltöm a napjaim. Nem bírom ki a nyaralásig. Sosem lesz már nyár...

Egy óra mulva megyek az orvoshoz, hogy megmondja mit is jelenthet a magas TSH szint, de a teljesen normális pajzsmirigy. Egyrészt azért vagyok nyűgös , mert így kettétörik a napomat, másrészt kicsit izgulok is. Utána vagy lesz időm visszajönni, vagy nem, mert fél5-től angol óra.
Eléggé lehetetlen nap.

A szombat az utóbbi idők legjobb szombatja volt. Csupa lazsálás. Este sikerült vitáznunk is egy sort, de példátlanul jól jöttünk ki belőle. Nem is értem, lehet fejlődik a kommunikációnk.
Tegnap végre rászántam magam, és elintéztem a meghívókat. Majdem 3 óra hosszát ültem ott, de azt hiszem szép lesz.

Semmi kedvem nincs dolgozni. Végre süt a nap... remélem holnap sem tesz majd másképp.

4-re megyek felpróbálni az újasszony ruhámat. Izgulok :-) Remélem olyan lesz, amilyennek elképzeltem. Utána pedig kerítésfestés :-) Azt hiszem még egy jó darabig mindennapos program lesz. De szépen halad és gyönyörű lesz.
Az utóbbi három napban reggeltől estig a proteomika tanfolyamon ültem. Nem mondom, sokat tanultam, de úgy lefáradtam a végére, hogy egy értelmes mondatot nem lehetett kiszedni belőlem. Most kifejezetten jól esik a munka. Legalább haladok egy kicsit.
Tegnap rászántam magam és elmentem a Bábelbe, hogy jelentkezzek egy haladó angol tanfolyamra. Muszáj kicsit frissíteni a tudásom. Megírtam egy szintfelmérőt, és teljesen meg voltam elégedve magammal- bár az eredmény csak ma derül ki. Húzós lesz, a némettel is alig bírok...

A mai nap nagy fejtörését megint az időbeosztásom jelenti. Az a helyzet, hogy muszáj lesz kicsit frissíteni az angolomon, mert mindjárt itt van Isztambul, és én hogyan fogok Lindblad bácsival beszélgetni? Hogy Schwarzeneggeről ne is szóljak :-) Bár vele németül is lehetne...
Szóval napi 2 este megint ugrik. De még ott van a német is, a torna, de valamikor élni is jó lenne. És rengeteg minden van, amivel szeretnék törődni (gastromustra, fényképezés, borászat, könyvek), de csepp időm sincs rá. És a munka... már második éve csinálom, de még sehol a célegyenes.
Sebaj, túléljük!

Ma olyan elszúrós napom van. Ilyenkor szoktam egy-egy mozdulattal több hónap munkáját tönkretenni. Nem szeretem.
Tegnap és ma 4-szer találkoztam rendőrökkel. Engem mindenhol megtalálnak?
Egyébként meg lassan készülget a gastromustra.
Remélem ma hamar el tudok szabadulni, elintézhetnék egy csomó dolgot megint.

Tegnap este olyan gesztust tett felém Norbi, amire nem nagyon gondoltam. Most kicsit lelkiismeret furdalásom van: mikor tudom ezeket a dolgokat meghálálni?
Voltam megint tornázni, most kicsit fájnak az izmaim, de korántsem annyira, mint korábban. Lehet kezdek megedződni?