Nincs valami jó kedvem. Mindig a rossz hír hozóját akarják megkövezni, és elítélnek azért, mert más véleményen vagy, mint a többi. Ilyenkor vagy elhallgatod a véleményed, vagy vállalod, hogy a hátad mögött suttognak. Pedig szerintem igenis hiba, amikor valaki úgy érzi, hogy bármit megcsinálhat még akkor is, ha egyébként kis ártatlan, halkszavú "légynek sem ártok" emberről van szó. Ha elkövet egy hibát, akkor merje vállalni. És akkor is így van ez, ha olyan emberek állnak mellette, aki azt gondolják magukról, hogy mindenhatóak, és ezt minden fórumon hangoztatják is. És akkor én vagyok a rossz, mert a másik oldalra álltam. Hát bocs.

El volt felejtve teljesen. Úgy, mint mikor egy barátot nagyon fontosnak érzünk, megesküszünk, hogy ez mindig így lesz, és komolyan is gondoljuk, de tényleg... és akkor egyszercsak jön valaki, aki fontosabb lesz, és már semmire és senkire sincs időnk. Eleinte lelkiismeret furdalással gondolunk Rá, később már eszünkbe sem jut. Így járt szegény blog is, és még nagyon sokan, sokkal húsabb-vérebb barátok is...
Hetek óta nem jutott eszembe. És a legviccesebb... épp készülni akartam a keddi borászat órámra, próbálok valami összehasonlító adatot találni a reduktív és oxidatív technikárol, beírom keresőbe, hogy "reduktív bor", és mit dob ki.... Graphomania!
Drága Ebsik, kedves többiek.... sajnálom.

Nincs valami jó kedve. Már megint nem jönnek össze a dolgok. Minél görcsösebben akarom, annál kevésbé. Pedig komolyan, kidolgozom a lelkem is, hogy minél gyorsabban menjen. De folyton vakvágányra jutok...

Megvagyok, jól vagyok, de semmi időm sincs.
Közben voltunk nászúton, kettőn is... de majd mesélek.

24°C, napos idő, de csütörtökig záporok lehetnek. Ez még mindig nem olyan rossz hír.
Viszont visszajött a hangom, egész jó, bár énekversenyre nem most kell mennem. A mai nap szervezkedéssel, intézkedéssel telik majd, és takarítással...

Elment a hangom. Ugyanúgy mint 2 éve, csak suttogni tudok. 6 nappal az esküvőm előtt...
Tegnap megvolt Anitáék esküvője. A szertartás nagyon szép volt, teljesen beleéltem magam a helyzetükbe. A lagzi is jó volt, csak nem volt aki koordinálja a dolgokat, és minden olyan döcögősen zajlott. De legalább táncoltunk egy jót...

Nincwsss Isten. Nincs senki, aki fogná a kezed. sak homály van, köd, elágazások, veszedelmek és fejetlenség. Vannak, akik úgy születnek, látóként. A többiek azért vannak, hogy lássuk a különbséget. Tudjuk kik vagyunk, ne felejtsük el, hogy jobb lett volna felkötni magunkat a saját köldökzsinórunkra. Vakon bolyongó társaimnak még az sem adatott meg, hogy biztos kézzel vezessék a pengét a csuklójukon át. Nin skegylem, nincs Isten segítsége. Földi pokol van, ahol a kereszt az állandó súly. Az evolúció adott egy kis rózsaszín ködöt, de alóla ki-kivillan a valóság, a karóra húzott testek látványa.
Azt hiszem életre szóló butaságot csináltam...

24°C, főleg napos :-)))))))

Már nem tudok aludni... átjöttem megnézni az időjárást, de még mindig csak a 2-a van fent, akkorra jó időt jósolnak... aggódom, félek, hogy mi lesz.
Farkaslakát, Tamási Áron szülőfaluját elvitte a víz. Innsbruckot is fenyegeti. Hihetetlen, hogy ilyen szép helyek ennyire ki vannak téve az időjárás szeszélyeinek. És még mindig a víz az úr...

Sikerült jól lebetegednem. Szerencsére csak egy nátha, de nem a legjobbkor jött. Igaz, másfél hét múlva rosszabb lenne.

Vannak napok, amikor nincs értelme élni. Olyan napok, amikor legszívesebben elásnám magam egy méter mélyre a homokba, amikor hagyjanak békén, nem élek, nem vagyok, felejtsen el mindenki. Na ez a mai nap ilyen.

Tegnap megvolt a lánybúcsúm. Talán nem is voltam még ilyen jól sikerült buliban. Félelmetesen jól éreztem magam. A lányok kitettek magukért, volt mindenféle kompromittáló ajándék, és végre Rékával is találkoztunk. A végén a SZOTE-ban kötöttünk ki, teljesen kretén volt a vendégsereg, de mi jól éreztük magunkat.
Ma Pityu bácsi névnapján voltunk Gyálaréten, borzalmasan rossz volt, azt hittem már soha nem szabadulunk el. Meg volt hívva egy csomó rokon, egyik bolondabb, mint a másik, az én tolerancia szintem meg a béka feneke alatt... Mindegy, legalább sikerült csendben maradnom, már ez is eredmény.
Most este meg... Norbi lusta volt, nem mentünk vissza a városba megnézni a tüzijátékot. Megnéztük tv-n... életre szóló élmény volt, mondhatom.

A nyaralás képeit is felraktam ide

Végre ma eljutottam odáig, hogy mindenkivel meg van beszélve, hogy mikor adjuk oda a meghívót. Végül is két héttel az esküvő előtt :-) Tegnap nem volt kedvem szervezkedni, csak a zeneválogatást folytattam, de legalább az is halad.

Végre felraktam az isztambuli képeket a netre. Megnézhető itt.
Most mardos a lelkiismeret, hogy vannak, akiket egyszerűen nem akarok meghívni az esküvőre. Tudom, hogy tudnak róla, de nem akarom. Most ezésr gonosz vagyok? Eleve olyan nehéz ez az egész...

Ez a nap is fantasztikusan kezdődik, már korán reggel jól felmérgeltek... Nem elég, hogy csupa olyan dologgal kell foglalkoznom, amihez semmi kedvem...

Válogatom a zenét az esküvőhöz. Istenkém, még a végén tényleg Kenny G-re fogom kimondani az "igen"-t :-) Tartsatok ízléstelennek, de engem tényleg és még most is megfog ez a zene. Kár, hogy nincs itt Éva...
Csak most döbbenek rá, hogy mennyire felkészületlen vagyok. Egy csomó jó ötletet találtam, amit már nem lesz idő megvalósítani. Mindegy, meteszem, amit tudok. Például ma kitaláltam, hogy lesznek, és hogy milyenek lesznek a köszönőajándékok.
De közben ott az állandó aggódás, hogy mi lesz, hogy lesz, meg hogy egyáltalán ki tudjuk-e majd fizetni a végén a számlát...

Most rákapcsoltunk az esküvő szervezésére. Kell is, mert teljesen el vagyunk maradva, például még sehol nincsenek a papírjaink, azt sem tudjuk, mikor lesz, pedig mér csak egy hetünk van. Osztogatjuk a meghívókat is, tegnap pedig voltam próbafrizurát csináltatni. Kicsit ideges vagyok, hogyan lesz kész minden időre.

Túléltük Isztambult. Időnként tényleg nem volt könnyű.
Isztambul olyan város, ahol az arab érzések keverednek az európai gondolkodással. Csak az a kérdés, az adott esetben melyik kerekedik fölül. Nyaralni nem mennék oda. Nem is ajánlanám senkinek, hogy menjen. De ha az ember megfelelő lazasággal kezeli a teljes káoszt, kibírható.
Igazából nem is Isztambul, ami rossz volt, hanem a konferencia és az utitársaim egyike-másika. De most igazából nem tudom, hogy miért írok csupa negatív dolgot, mert tegnap úgy jöttem haza, hogy maga a város pozitív élmény volt.
Kettősség.

Viszont a Kis Herceg benne van a NagyKönyv szavazás első 12 helyezettjében. Igenigenigenigenigen....

Csak nem jutott idő az élménybeszámolóra.
Holnap indulunk Isztambulba. Nem mondhatnám, hogy nyugodt vagyok a Londonban történtek és a hétvégi törökországi robbantások után.
Majd lesz valahogy.

Hazaértünk, de most nincs időm írni. Fantasztikus volt...

Teljesen le vagyok döbbenve. Richard Bach és Leslie elvált...
Hol van akkor a lélektársság? Az egész csak duma volt? Azok az emberek, akik egymásra találása egy egész világ példája volt, egyszerűen azt mondják, hogy bocs, tévedtünk? Azoknak sem sikerült, akik annyira egyformák voltak, hogy egy lelket alkodtak?
Mit remélhetünk akkor mi, egyszerű, csetlő-botló, földi halandók?

Alakul a nyár... úgy néz ki, jövő hétvégén el tudunk menni nyaralni. Montenegróban kezdünk, Horvátországban felmegyünk egészen Zadarig, onnan átkompozunk Olaszországba (Ancona), és Olaszország északi részén vissza. Minderre 2 hetet szánunk.
Ha hazajöttünk, lesz pár napom, hogy előkészüljek Isztambulra, ami már egy hétre nyúlt, csak 18-án jövünk vissza. És onnantól már alig egy hónap az esküvő, közben pedig ott lesz Kapolcs is.
Szeptemberben pedig már tanítanom kell, amit nekem is meg kell még tanulnom.

Nem szoktam ilyet csinálni, elnézést kérek, de ezt muszáj volt ellopnom. És előre figyelmeztetek mindenkit, hogy nagyon durva, de én rengeteget nevettem rajta:

chat-es beírás:"fasza buli volt, anyám írt smst, h meghalt a papa, én végigbőgtem az éjszakát, és kiderült, h csak a pápa halt meg, csak anyám nem bír ékezetet írni...."

Ha minden a tervek szerint halad, hamarosan a Magyar Hírlapban és a Heti Válaszban is olvashatóak lesznek a cikkeim... Az engedélyt már megkaptam rá.