"Hiába hasonlítunk sokmindenben, ha annyi mindenben különbözünk, hogy a végén egyikünk sem elégedett az eredménnyel."
Nem tudom mi van, de valami nincs jól, Valami nem úgy történik, ahogy kéne. Vagy csak ahogy én akarom-nem tudom. Nem tudom, velem van-e a baj, vagy hol. Lehet én akarok túl sokat, mindig többet és többet, emberi természet. Lilke természet. Nem tudom mit kellene csinálnom: tartani a számat, vagy próbálni megszüntetni a tüskéket mielőtt gerendává lesznek. Nem tudom, hol a lejtő és hogy most hol vagyok. Nem tudom, mi a baj. Vagy csak jó tanítvány vígyok a strucc iskolában. Nem akarok tudomást venni a történésekről, talán jobb lesz így, talán rosszab. Húznának, vonzanának az ösztönök, melegségre, ölelésre vágynék. Forróságra és borzongásra. Régen volt már. Éhes vagyok. És keserű. Rossz ízű és visszataszító. Fáj.
Az is, hogy megint kínzom a billentyűket. Hogy csukva a szám. Néma, mert azt várják tőle. A szív meg forr-a gőz bent marad. Hol fog kitörni?