Végre itthon. Ez a hangulat határozta meg az utóbbi napokat. Itthon Norbival, itthon a munkával. Valahogy minden rózsaszínebb. Gábor egyetértett velem a döntéseimben, megbeszéltük a dolgokat. És a nap híre, hogy talán lesz egy szakdolgozóm. Őszintén szólva alig várom már. És azt is, hogy újra eltemessen a munka, a sok tennivaló.
Csak a csütörtöktől félek egy kicsit. Jó lenne már túl lenni rajta. Addig csak az aggódás marad... Reméljük, nem lesz semmi baj. Csak az a gond, hogy én nagyon nem hozok szerencsét.