Tegnap este azon törpöltem, hogy mennyire jó is most. Szerintem még sosem volt ennyire okom boldognak lenni. Mióta Norbit ismerem, minden sikerül. Amit kitalálok, sosem gondolnám, de megvalósul. Pesszimista énem már azon gondolkozik, hogy vajon mivel kell majd vezekelnem ezért a sok jóért... De nem szabad ezen gondolkozni, örülni kell, hogy ennyire jó. Lehet, hogy mindig így lesz... :-)
Ma délelőtt nyakamba vettem a várost a kis gyöngyszemmel és elintéztem az ügyes-bajos ügyeket. Vettem végre utikönyvet Korfuról, megcsináltattam a nemzetközi diákot, vettem cipőt az útra, kulcsot másoltattam stb. Már egész jóban vagyunk...