Néha rámtör az írhatnék. Kár, hogy akkor nem vagyok gépközelben. Így csak rohanós szemelvények jutnak mostanság a blognak és szerény olvasótáboromnak. Múltkor már azon is elgondolkoztam, hogy minek is ez az egész. Jobb lenne, ha az ismerőseim tőlem kérdeznék meg, hogy mi újság velem, nem csak rámkattintanának a neten. Akkor talán én is megtudnám, hogy mi a helyzet velük. Meg egyébként is... kell ez nekem? Annyira biztosan, hogy most nem tudom bezárni az ajtót és lenyelni a kulcsot. De érlelődik a gondolat.
Mikor viszont írnom kell, akkor veszett jó, hogy van. Talán az a baj, hogy már egy ideje nem magamnak írom... hanem hogy tetszetn. Pedig akkor tetszett igazán, legalábbis a visszajelzések szerint.
No majd megérik ez is. Nem kell addig erőltetni.
A hétvége teljesen másképp alakult, mint terveztük. De jól lett az biztos. Évek óta nem strandoltam annyit, mint a két nap alatt. Meg is látszik a színemen. És a Luca nevű 'nem semmi kiscsaj' kellemesen elszórakoztatott bennünket. Norbi fel is rakta mindjárt a lécet a 'Luca szintre'.
A mai nap jó nagy törpölés. Ki kéne találnom, hogy hogyan is tovább a munkában. Most azért jó lenne, ha itt lenne Gábor.