Pont egy éve...
Egy évvel ezelőtt ilyenkor éppen az új szobámmal ismerkedtem a nagy és hideg Varsóban. Azzal a szobával, ami az otthonommá vált 2 hónapra. De nem is. Nem vált azzá. Csak szerettem volna... Éppen egy éve, hogy elkezdődött életem eddigi legnagyobb kalandja és megpróbáltatása. Hogy megálltam-e a helyem? Ma sem tudnám megmondani. Inkább nem, mint igen. Nagyon más volrt, mint képzeltem. De rengeteget tanultam. Magamról és a magányról. Arról az egyedüllétről, amit nem lehet megszokni soha. Mindent meg lehet, de a fájdalmat és a magányt soha. Ha kínozni akar a sors, mostmár tudja mit kell tennie. De soha nem akarom többé megtapasztalni a magányt. Minden más, ha az embert szeretik...
De a felhők felülről... gyönyörűek voltak...