Persze hogy megint mizéria van az OTDK javításával. Persze hogy nem megy minden simán és már megint én húzom a rövidebbet. Mindegy, ez már ilyen. Már tudtam reggel, mikor felkeltem, hogy ez lesz, meg sem lepődöm. Mindegy, leadom így. Nem érdekel.
Viszont szép lilák a körmeim :-) És már csak kettőt kell aludni a találkozásig :-)
Igy most OTDK javítás helyett inkább blogot írok, és próbálok megnyugodni. Utálom a dolgokat az utolsó pillanat utáni napra hagyni. Dehát amin az ember nem tud változtatni, abba bele kell törődnie. Legalábbis Bogárka mindig ezt szokta mondani.
Egyébként szombaton megbeszéltük a dolgokat. Szokásunkkal ellentétben aránylag nyugodtan és tárgyilagosan. Kiderült számomra, hogy megint csak magamnak gerjesztem a feszültségeket, ő is pontosan ugyanazt érzi, amit én. Csak éppen nem borul ki miatta. Velem ellentétben ugye... És azt is megállapítottuk, hogy mindketten úgy érezzük, ennél több kellene, sehogy sem jó így. Viszont egyikünk sem tudja mit lehetne tenni ebben a helyzetben. Meg lehet ezt oldani úgy, hogy ne sérüljön a két kis tündér? És ne sérüljön a kapcsolatunk? Jó lenne, ha valaki látná a megoldást. Tegnap úgy gondoltam, megkérdezem Zolit erről, Ő mindig tud szép okosakat mondani, de most nem segített. Teljes a tanácstalanság.
Közben meg újra elkezdtem parázni a nyelvvizsgától...