Az utóbbi két nap... Jó volt ám, nem is kicsit :-)
Végre láttam a Blöff-öt. És mostmár meg tudom nézni, amikor csak akarom. De számomra a két nap csúcspontja akkor is a bajai út volt. Kitaláltuk, hogy elmegyünk megnézni Baját, onnan én visszajövök Szegedre, Ő pedig Bonyhádra. Keményen 1 óránk volt Baján és annyira hideg volt, hogy végig nem akaródzott kiszállni a kocsiból sem, utána pedig állva buszoztam hazáig. De így egy órával többet kaptam Belőle. És ott voltak a szélmalmok, amiket sorra lefényképeztünk. És ott volt a fenyves és a gemenci láp is. De nem ez volt a lényeg. A hab a tortán egy mondat volt. Amit nem szabad félreértenem. Nem tudom, hogy hogyan nem kell vagy kellett volna félreértenem. Egyszerűen csak értettem, ahogy nekem tetszett és próbáltam úgy csinálni, mintha nem is jelentene olyan sokat. Pedig jelentett. Egy erős, jól eső érzést, semmihez nem tapasztalhatót. Ha tényleg ez volt a félreértés, és ezt nem kellett volna, akkor sajnálom. De nekem akkor is sokat jelentett. Egy ígéretet, bizonyosságot? Gyomorszorító boldogságot.
És volt egy másik mondat is, amire sokáig emlékezni fogok még erről a hétvégéről. Az a mondat, amiből kiderült, hogy megbeszélték. Hogy elmondta a Testvérének, hogy most dilemma van és gond. Mert ez is azt jelentette, hogy fontos... hogy fontos vagyok.
Ma kaptam egy levelet Zomtól. Két mondat volt csak. Szó szerint idézem. 'Nem kell mindenbe beletörődni, amiben nincs megoldás.Szerintem.' Ennyi volt a levél. A válasz pedig annyi, hogy szerintem sem. Szóval ezek az utóbbi napok fontos mondatai :-)
Most meg kezdődnie kellene a visszarázódásnak a hétköznapokba, de ez most nagyon nehezen megy. Talán azért, mert még nem döntöttem, hogy mikor és hogyan megyek haza a szüleimhez. Talán azért, mert az utóbbi két napban megint úgy kizártam a külvilágot, hogy eszembe sem jutott, hogy rajtunk kívül létezik más és mások is. Talán azért, mert rám tört a fél évente esedékes munkaundor. Ilyenkor egy-két hétig nagyon nehezen tudom rávenni magam, hogy dolgozzak. Utána meg megint teljes erővel vetem magam a munkába. Talán pedig azért, mert most a nyelvvizsgát mindennél fontosabbnak tartom. Vagy leginkább ezek együtt mind beleszámítanak ebbe a hangulatba.