Amikor baj van jörülöttem, akkor gyakran ülök a gép előtt és csak böngészek a neten. Eltereli a gondolataim. Mint ahogyan a cset is.
Volt idő, amikor nagyon nagy szükségem volt erre a gondűzőre. Képes voltam éjszakákat ülni a gép előtt és ismeretlenekkel beszélgetni. Így ismerkedtem meg tavaly ilyentájt Greggel is. És ezzel elkezdődött életem talán legfurcsább szerelmi története. Igazából még ma sem tudom, mi történt. Pedig kevés dolog van, amin ennyit gondolkoztam... Nagyjából egy éve...
Levett a lábamról pillanatok alatt. Olyan volt, amilyennek megálmodtam a tökéletest. És amíg ő éppen csak elindult a kettőnket összekötő hídon, én minden olyan megnyilvánulását, ami arra vonatkozott, hogy lehet közöttünk valami tényként kezeltem. Ő még csak ott tartott, hogy szeretne megismerkedni velem, mikor én már a közös jövőnkön gondolkoztam. De nem bántam meg egy percét sem. A mai napig vallom, hogy ahhoz, hogy az ember szeressen valakit nem kell hónapokig tartó ismerettség. Nem kell tudnod hogyan fogja a másik a kávésbögrét, vannak-e ráncok a szemei alatt, mikor nevet ahhoz, hogy szeresd. Elég ha megérzed milyen ember, hogy milyenek az érzései, a gondolatai. És akkor is, azért is ez a legfontosabb. Szerencsére volt alkalmam Greg gondolataiba beletekinteni... még az érzéseibe is kicsit.
Volt egy csodálatos hétvégénk együtt Zakopánéban. Meg előtte-utána pár kedves hét.
Ma már látom, hogy talán nem illettünk volna össze. És azóta mindketten más utakon járunk már. De nem bánok semmit.