Ajándék ez a lap :-) Szó szerint :-) A világ legcsodálatosabb, legkedvesebb, legfigyelmesebb emberétől kaptam. Én pedig abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy ezeknek a csodáknak elsőszámú élvezője lehetek. De jó nekem... :-)

Szóval megszületik ez a lap...
Esik a hó. Mindenkit ez a téma foglalkoztat immár 4 napja. Az emberek ilyenkor rákényszerülnek, hogy némileg lassítsanak a tempójukon, amihez nincsenek hozzászokva. De vajon az elmúlt pár napban hány embernek jutott eszébe, hogy milyen régen is gyúrt össze a tenyerében néhány milliárd hópihét és tisztelte meg valaki hátát velük? Én bizony elég kevés hóembert görgető felnőttet látok az utcán... De még gyereket is... Tényleg, hová lettek a szánkózó gyerekek?
És vajon hányan szoktak azon gondolkodni, hogy boldogok-e a hópihék? Innen, a meleg szobából annak tűnnek... Vitorláznak néhányat a szél hullámain, néha összekapaszkodnak és pajkosan hozzádörgölőznek az ablaküveghez mielőtt csatlakoznának társaikhoz. Biztosan vannak közöttük is morcosak, kedvesek, bátrak és ügyetlenek... Legalábbis szerintem.