Nagyon-nagyon nehéz nap van mögöttem, tele viharokkal és kétségbeeséssel. De már süt a nap. Ha fátyolfelhősen is, de süt.

Köszönöm, jól vagyok. Délelőtt még kicsit nyomottan, most egy kicsit békésebben, derűsebben. Gyönyörűen sütött ma a nap, nagy kár, hogy nem volt lehetőség az élvezetére. Reméljük lesz még sok napsütéses, mosolygós, tavaszias nap. Már nagyon várom őket.

Összeomlik minden. Az egész életem romokban, hátul látszanak csak a hegyek, amik kiemelhetnek a mocsárból, de nem tudom megítélni a távolságukat. Bízni kell állítólag, az segíthet csak el hozzájuk. Hinni abban, hogy tényleg ott vannak, nem csak a szemem káprázik. És nem arra figyelni, hogy mi a trutyi körülöttem. Állítólag...

Csend, törj meg!
Itt vagyok! Hahó, aki hall, itt vagyok! Minden rendben van. Minden nagyon rendben van. Szép és mosolygós. Küzdelmes, de nagyon jó.
Ne haragudjatok, hogy most még a darabjaimat söprögetem a padlóról, de lassan összeáll talán a kép és feléled a főnixmadár. Szebb lesz, mint eddig valaha.

Ma minden eldől talán. Ma estig meg fogok őrülni. Ma van a nehéz percek napja. Ma meghalok talán a kétségbeesésbe vagy újjászületek.
Istenek, figyeljetek, kérlek, segítsetek.

Ma nehéz napom volt megint. Vagy azért mégsem annyira? Valaki visszatért végre.
Mindenesetre ezt meg kell osszam. Mert akármilyen is a hangulatom, mindig nevetnem kell Tőle:
Emiliana Torrini: Jungle Drum

Az boldogság olyan mint a homok. Kiemelsz egy nagy marékkal, azt gondolod a Tiéd, hazaviheted, azt teszel vele amit csak szeretnél, de ha egy kicsit is nem figyelsz oda, mire felocsúdsz, ott állsz üres marékkal, mert az összes szem elpergett az ujjaid között. És azt sem érted, mi történt...

Sosem hittem volna, hogy ilyen lesz a 30. szülinapom. Most sem hiszem. Még azt sem, hogy volt. Keserédes, sok viharral és sírással, de a végére csak mosolyogva. Nem lesz a kedvenc időszakom, azt már tudom. Jó lenne most ezt megosztani. Jó lenne már túl lenni mindenen.
Béna vagyok és erőtlen. Kérlek, oldozd ki a kezeim, adj energiát és szárnyakat. Főnixmadár leszek, ígérem...

A házasság "kölcsönös szerződés férfi és nő között, melyben kölcsönösen megállapodnak, hogy a szerződés napjától kezdve nem mondják el egymásnak, hogy kivel van viszonyuk. Aki e szerződést megszegi, akár azáltal, hogy megmondja a másiknak, miszerint ezzel és ezzel viszonya van, akár azáltal, hogy valami más módon tudtára adja, vagy nem ügyel eléggé arra, hogy a másik ne tudja meg: házasságtörést követ el." (Karinthy Frigyes)

Tótágast állt a világ, minden lóg a plafonon vagy csak én nem tudom merre van fent és lent... hahó Alice, Csodaországodban minden más! Még a színek is... élénkebbek talán?

Ma reggel megint Horváth Gergellyel ébredtem. Minden reggel őt hallgatom, és jó esetben minden estém az Ő hangjával zárul. És megint rá kellett jönnöm, hogy ennél nincs jobb dolog.
Küldött ugyanis egy dalt. Egy lánynak, akit tegnap látott a buszon. A lánynak, aki zaklatottan hadakozott egy láthatatlan ellenséggel, aki keresett valamit, amit sehogyan sem talált. Egy ígéretet küldött neki. Ezt: Coldplay- Fix You.



Nem tartom magam vakon rajongónak, de nem tudom, mit meg nem adnék egy átbeszélgetett éjszakáért ezzel az emberrel.

Nagyon kellemes volt a hétvége, sokkal jobban sikerült, mint hittem volna valaha is. Mindig érhetnek pozitív meglepetések, és úgy látszik érnek is, bár mindig onnan, ahonnan nem számítanék rá. Most tényleg nagyon örülök.
Kiolvastam a Bangkok, tranzit-ot. Nem volt rossz, de azért mély nyomokat nem hagyott bennem. Mindenképpen jó volt újra "átélni" azokat a helyszíneket, ahol télen mi is jártunk, de talán pont emiatt én nem tudtam olyan szemmel olvasni, mintha egy idegen, egzotikus világot mutatna be. A "keresők" gondolatmenet kifejezetten tetszett, de az már nem, hogy kb. 50 oldallal a vége előtt, már tudtam, mi lesz a végkifejlet.

Nagyon jó :-)

Tegnap este Budapest bár koncert volt az IH-ban. Fantasztikus bulit csaptak, jó volt nézni, mennyire jó hangulatot tud teremteni pár énekes, akik nem csinálnak mást, csak régi sanzonokat dalolnak. Az igazi az lett volna, ha egy kávéházban van a koncert, nagyon el volt szeparálva a közönség, de attól még látszott, hogy miért is olyan ünnepelt emberek akik a színpadon vannak. Vagy mégsem annyira népszerűek, és pont az a jó, hogy az underground még nem alakult át teljesen mainstreamé... Lehet nem is képes rá, hiszen nem mindenkinek a gyomra vevő az igényesebb zenére. Szerintem úgy jó a helyzet ahogy van: mindenki meg tudja találni a neki való zenét... Köszönjük MR2...
Ma leszerveztük a BTCS-s tekepartyt, szinte fél óra alatt intéztünk el annyi dolgot, amiről azt hittük, napokig tartó egyezkedés kérdése lesz. Pénz is lesz, hely is, időpont is, egyelőre minden rendben. Már csak ki kell hirdetni a bulit és persze meg kell szervezni.
Közben a kétségbeesés egyre jobban úrrá lesz rajtam: nov.17 TDK beadási határidő, nov. 26 szigorlat, dec. 3-5 előadás, jövő héten munka A-nak... ha ezt túlélem... de közben a németet sem kellene hanyagolni, meg a munkát sem, ha még egy cikket akarok. Jajj...
Ma este megyek anyuékhoz, szerintem már megint hónapok teltek el, hogy nem voltam. Jó lesz ennyit vezetni sötétben, de most ez van.

A kocka el van vetve... november 26-án szigorlat.
Megkaptam a Deák papírjait is, persze 2 napos határidőt szabott az OKM... bezzeg nekik eddig nem volt sürgős. Mindegy, dár a holnap fele megint erre fog rámenni.
Egyébként egészen alakul a hét...

Semmit sem javult a kedvem. Unalmas, egyhangú hét vár rám, legjobb lenne átaludni az egészet. Fáj a gyomrom is... meg egyébként is... feküdni kéne és várni, hogy elmúljon.

Egyébként meg szar a kedvem, ma semmi nem jött össze, egy apró reménysugártól eltekintve, minden nyűgös volt és nehézkes. Vagy csak egy átlagos nap? És az egész jövő hét ilyennek ígérkezik... miért megy minden ennyire nehezen? Miért nem lehet már valami gördülékeny és kellenesen bizsergető?Ki hiszi, hogy ettől majd jobban megbecsülöm? Franc már az egészbe...

Lassan megint eltelt egy hétvége... és összességében nagyon kellemesen. Szombaton sikerült végre elmenni túrázni (Tapolca- Badacsonytördemic, 16,7 km, összes megtett táv: 88,9 km). Nagyon kellemes volt, az eddigi leghosszabb túránk, de egyáltalán nem volt fárasztó... sőt, kifejezetten kellenes fáradtságot éreztem a végén. Ez nyilván annak is köszönhető, hogy alig volt benne 'terep', a Szent-György hegy megmászásán kívül aszfalton sétáltunk csak. Nekem annyira jól esett, hogy legszívesebben ma is elmentem volna, hogy még letudjunk egy 10-15 km-t, de Norbi hallani sem akart róla... A gondolataimon is sokat tisztított a séta... sokkal gyakrabban kellene csinálni. Ki tudja, idén eljutunk-e még.
Tegnap pedig csak pihentünk, wellnesskedtünk, alapvetően kellemes nap volt.
Most pedig jöhetnek a feladat hegyek megint...

A tegnap este hasonló esélyeket tartogatott, mint a legutóbbi TTK-s buli... de a legrosszabb változat jött be. Azért túlélem...

Most veszítettem el egy Rókát..... talán örökre......

Most kipróbáljuk, mennyire vagyok gondolkodó- és íróképes a reggeli kv előtt...
Tegnap Norbival sok dolgot megbeszéltünk. Tisztul a helyzet és a kép... azután meglátjuk, hogyan alakulnak a dolgok. De legalább már mozdulnak előre. Nyugodtabb vagyok. Sokkal békésebb. Kell is, hiszen most, hogy megkaptam a Deákot, tartanom kell az ütemtervet... első lépésként novemberben le kell szigorlatoznom. Tegnap szereztem már hozzá egy csomó könyvet, csak neki kellene fogni... de közben ott van a szerdai előadás is. Valahogy majd lesz :-)

Tegnap megint fél méterrel a Föld felett... lebegés, szárnyalás... és nem csak akkor, mikor levettem a korcsolyát a lábamról. Életem első korcsolyás élménye sok-sok jó érzéssel, sikerélménnyel, kedvességgel. És megnyertem a Deák pályázatot is. Legalább a munkában sikeres vagyok, ha másban nem is...
Ma reggel aztán lerángattak a földre. Most csak így kis betűvel, mert ez a koszosabbik, sárosabbik fajta. Pláne ha még alatta is vagy... benne nyakig. És már látszik is rajtam minden. Mindenki látja.

Tegnap este megint TTK-s buli volt, ezúttal a SZOTE-ban. És ezúttal bejött a kis esély is, bár ebben nagy szerepe volt N-nak, nem tudom, hogyan fogom meghálálni neki. Jó volt nagyon. Nagyon-nagyon. Hajnal 5-ig maradtunk... Norbi teljesen ki volt bukva.

Időnkén elbizonytalanodom, nem gondolok-e túl sokat a kapcsolataim mögé. Mert hogy erre igen hajlamos vagyok, ugye... és emiatt sokat koppantam már, ugye... De az már ritkábban esett meg, hogy a barátaimról tudom meg, hogy nem egészen őszinték. És ez az utóbbi napokban már a sokadik...

Szombat este sikerült összehozni a szerepjátékot végre. Jó nagy szenvedés volt, azt hiszem béna is voltam nagyon... de a karakteralkotás elég gyorsan megnt még úgy is, hogy a régi rendszer szerint játszottunk. De 11 óra volt, mire egyáltalán elkezdtük, és én hajnali 3-kor feladtam a dolgot, mert tudtam, másnap az airsoft szó szerint gyilkos lesz, ha nem alszok legalább egy kicsit.
Vasárnap számomra hajnalok hajnalán volt az ébresztő, 9-re mentem F-ért, onnantól kezdődött a buli... fantasztikusan éreztük magunkat, az egész csapat jó fej volt, bármikor szívesen újra. Csak superlativusokban. Elfáradtunk alaposan, bár én csak akkor éreztem, amikor 6 körül hazaértem.
És most sem vagyok valami haj de friss...
Sokat váltzott a világ tegnap... furcsa, hogy minden nap újdonságot hoz. Új gondolatokat, új érzéseket...