Túl vagyok a mai napon. Nem kicsit volt stresszes, de minden jól alakult eddig. Nyugalmat akarok mostmár. És már csak kettőt kell aludni Prágáig :-)

Tegnap a Cotton Club Singers koncertjén Jamie Winchester volt a vendég. Kicsit örülem :-) Messze az est fénypontját jelentette.
Me először adódott úgy, hogy nekem kellett bemennem a székesekhez pakolni. Érdekes helyzet volt, körülbelül úgy álltam ott, mint ha én küldeném be valamelyik raktáros a laborba, hogy pucoljon genomi DNS-t. Megoldottuk.

Hurrá! Túl vagyok az előadáson és úgy látom, mindenkiben pozitív nyomokat hagyott, nem szerencsétlenkedtem el a dolgot. Akkora, de akkora kő esett le a szívemről!
Este Cotton Club Singers koncert. Jó lesz!

Holnap előadok megint, és emiatt eléggé stresszes vagyok egy ideje. Jó lenne már túl lenni rajta.

Jó, amikor olyan társad van, aki akkor is szeret, és megnyugtat, ha nagyon elszúrsz valamit. Nem számít, hogy mennyibe kerül, hogy mi lesz a következménye, csak az, hogy megnyugodj, hiszen nem tudhattad, hogy ez lesz. Így még aludtam is az éjszaka.

Nem tudom, tapasztaltátok-e már az érzést: mikor már nagyon vártok valamit, valami jót, és az már csak azért sem úgy sikerül, valami nagyon rossz jön ki a végén, és nem is tudod, hol rontottad el, de biztos hogy nem stimmelnek a feltételek. Ezt érzem én most. Alig vártam, hogy hazaérjek, számolgattam a perceket, most meg itt ülök a gép előtt, ami -többen tudjátok- semmi jót nem jelent nálam. Egy rosszalló szempár, és néhány nem éppen kedves szó. Ennyi elég volt. Szép estét!

Hihetetlen, mit össze tud rohanni egy ember egy nap. Szaladni ide-oda, de kiözben az agyad már a következő rohannivalót emészti. Lassan nálam már ez lesz a péntek-hangulat. És persze közben azzal kezdesz el türelmetlenkedni, akivel a legkevésbé szeretnél. Lelkiismeret-furdalás csak a vége.

Hihetetlen, mit össze tud rohanni egy ember egy nap. Szaladni ide-oda, de kiözben az agyad már a következő rohannivalót emészti. Lassan nálam már ez lesz a péntek-hangulat. És persze közben azzal kezdesz el türelmetlenkedni, akivel a legkevésbé szeretnél. Lelkiismeret-furdalás csak a vége.

Tegnap találkoztam Anitával, borzasztó jól éreztem megam. És megtudtam Tőle egy titkot is, aminek volt aztán nagy örömködés. De persze még nem kotyoghatom ki :-)

Furcsa időszak. Sok vihar és eső, mégis minden olyan idegesítően nyugodt. Lassan nőnek, feszítenek a fekete manók, a lelkemből, az agysejtjeimből és a húsomból táplálkoznak. Mire végeznek, átalakulok. Nem fogtok megismerni. Csak idegen leszek, egyedül a temetésén.

Nagyon kellemes hétvégém volt, egy csomó mindent el tudtam intézni, amit időhiány miatt halogattam. Így most a teendő listám összezsugorodott, én pedig jól érzem magam tőle.
Ma este pedig ünneplés: másfél éve gyűrjük egymást.
Az új cikkem: doppingszerek

Bogárka ma szólt, hogy elhanyagolom a blogot... igazából napok óta eszembe sem jutott a blog... Mindenki tudja, hogy akkor írok sokat, ha valami nincs rendben. De most rendben van. Bár ha úgy nézzük, ez ugye nem csak rajtam múlott. Úgy is mondhatnénk, hogy sok türelemre és megértésre volt szükség hozzám mostanában.
Nagy döntések előtt állok, de jó, hogy már ilyeneken kell gondolkodnom.
A munkától pedig egyre jobban elmegy a kedvem. Nem működik semmi.

Nem vagyok jól. Nem tudom mi bajom lehet, de alig állok a lábamon, szédülök és borzasztóan fáradt vagyok. És nagyon aggódom.

Bevállaltam, hogy jövőre én fogom tanítani a borászat kurzust. Nem vagyok normális :-) De olyan jó...

Lassan beindul az ötletem... hamarosan elárulom a részleteket.
Lassan kezdek rájönni arra is, hogy megint túlvállaltam magam. Rossz tulajdonság. De egyszerűen nem bírom, ha csak egy dologgal kell foglalkoznom. Most ez a dolog nagyon izgat, közben cikket írok, dolgozok, és állandó idegességgel küzködöm a karrierem és az egészségem miatt. A hétvége is ezzel telt.
És egy kicsit elhanyagolva is érzem magam.
A mai nap meg... megvolt az első németóra, utána dőlt az egész nap-kapkodás végig.
Holnap jobb lesz.

A nap híre, hogy bátyámék költöznek Brüsszelbe, Imola munkát kapott az Európai Parlament titkárságán. Ez azt jelenti, hogy én is látni fogom Brüsszelt :-)

Tegnap este a szakdolgozóm bejelentette, hogy beíratkozott egy középiskolába ötödévesnek. Egyszerűen nem találok szavakat, hogy mennyire megmagyarázhatatlan, hülye gondolat. Azt mondja azért, mert le akar nyelvvizsgázni. De könyörgöm, miből gondolja, hogy egy nappali suli mellett, a labor munka mellett könnyebb lesz, mint mikor van hetente 2-3 órája? Nem fogom fel, hogyan lehet ennyire eszetlen valaki. És persze tőlem kérdezés nélkül elvárná, hogy esténként itt üljek mellette, mert egyedül dolgozni még nem tud. És persze ugyanolyan megbízhatatlan, mint eddig volt, ma is megbeszéltük, hogy 2-re itt van, és egész nap ide sem dugta az orrát.

Üdv mindenkinek, türkiz máltától lebarnulva, felfrissülve, újult erővel. Csodálatos volt. Csak szuperlatívuszokban... és a Peugeot 106-os is Kimko sorsra jut szívemben. Nem akartam hazajönni. Nem akarok itthon lenni. Ühümbrühüm...

Hurrá, nyaralunk! Hurrá, nyaralunk!!!!
Most eltűnök egy hétre, holnap ilyenkor már a máltai napon süttetem a hasam.
Szép hetet mindenkinek!

Beneveztem néhány képemet a Gösser fotópályázatra. Van ám önbizalom, igaz? Mindegy. Itt láthatóak. Tessék szavazni rájuk! :-)

No megjöttünk, hej. Tudom, tudom már tegnap előtt, de eddig szedegettem szanaszéthullott darabjaim, és már tudok ülni a gép előtt is. 2100km öt nap alatt motorral. Nem kívánom senkinek hogy fekve is fájjon a feneke, mint az enyém tette. De jó volt, mert sokat gondolkodtam, mert pihentem, mert lesz mit mesélni az unokáknak, és mert átéltem életem legnagyobb viharát, ami a braci kompon kapott el minket. Aki tudja, mennyire félek az égi kisülésektől el tudja képzelni milyen lehetett. Hangosan imádkoztam, hogy Faraday ne tévedjen a kalitkáját illetően. A java pedig csak a kompról lejövet következett... a motorosok alapszabálya: az összes aszályprobléma megoldódik a környéken, ha átmégy a szomszéd faluba esőruha nélkül. Makarskán az éves is megoldódott.
Most meg rohanás, szaladás, intézkedés. De szombattól elfelejtek mindent.
Ma reggel arra keltem, hogy bolond kopasz sofőr otthon hagyta a fuvarpapírokat, és minderre csak Pesten eszmélt rá. Úgyhogy hajnalban volt egy ugrásom Kecskemétre. De tök jót vezettem :-)
Hazafelé a horvátoktól megért bennem egy nagy ötlet. De még nem lövöm le, izguljatok csak, hehe.

28-án indulunk Máltára. Hurrá! :-) Tegnap este derült ki, hogy a székeseknél a fuvarszervező két hétre elmegy szabadságra, ami azt jelenti, hogy ugyanennyi nyugis időszakra számíthatunk. Ma bementem a Vistába, és lefoglaltam egy utat. Ez annyira jó...

A hétvégére ragyogó napsütést ígérnek Split környékére. Holnapután indulunk! :-)
Tegnap kivégeztem Balzactól Az élet iskolája-t. Nem volt rossz, de feledhető.

Tegnap eladtuk a Tico-t. Már egészen meg voltunk ijedve, hogy a nyakunkon marad, de egy 71 (!) éves bácsi lecsapott rá. Szerencsére nem szerettem azt az autót, nem fáj nagyon a szívem érte. Vettünk nekem egy motoros dzsekit is, kék, és elmehetnék rögbi játékosnak benne :-). Olyan vállaim vannak... Bátyáméknak sikerült néhány vidám percet oko9zni a kinézetemmel.
Csütörtökön indulunk nyaralni. Norbi nagy ötlete folytán déután lemegyünk Nagykanizsáig, onnan meg hajnalban indulunk tovább- hosszú lenne egy fenékkel az a 800 km. Omisban, Split mellett fogunk lakni. Ha minden jól sikerül, vasárnap megint két részletnben indulunk vissza. Rövid lesz ez a 3 nap, de most ennyi sikerült.
Már csak az a gond, hogyan pakolunk fel a motorra.

Tegnap egy nagyon korrektet beszélgettem Anitával. Hihetetlen, hogy egy éve nem sikerült összehoznunk egy estét, amikor mindketten ráértünk. Bár a beszélgetés után már nem is tűnik olyan hihetetlennek. Mindig elcsodálkozom, hogyan lehet egy velem egyidős lány ennyire talpraesett, határozott és belevaló. És mint kiderült, a párja is igen hasonló, bár ránézésre meg nem mondaná senki, hogy egy áruházlánc területi igazgatója lesz belőle heteken belül. A cserebogár esete a nocsakkal...
Megint megígértük, hogy a jövőben gyakrabban fogunk találkozni. Hátha...
Ma este meg újra megnézem a Szentivánéji álmot. Az első színházi élményem volt 14 évesen, és hosszú évekig az etalon a várszínház előadása Őze Áronnal. Kíváncsi leszek a mostanira. Remélem csalódás lesz :-) És persze a HKT miatt is fontos... "Félre tündér, itt jön Oberon!"