A mai délelőttöt a fodrásznál töltöttem. Tök jó lett a hajam, remélem marad a szárításból holnapig valami. A színe egyébként megint barna, csak világosabb, és még világosabb melírcsíkok vannak benne.
Holnap azután jöhet a buli! :-)

Tegnap este sikerült rávennem magam, hogy foglalkozzak egy kicsit a vizsgáimmal is. Igaz, nem sokat haladtam, de legalább már elkezdtem.
A ma reggel borzalmas volt. Minden hétfő reggel nehéz, de ma egyszerűen képtelen voltam felébredni. A dupla adag kávé se sokat segített. De mostmár lelkesebb vagyok, alig fél óra alatt végeztünk Petrával az MBSZ honlap aktuális dolgaival, így indulhat a munka. Ehhez azért már nagyobb kedvem van...

Nagyon jól telt a karácsony. Azt hiszem életem egyik legszebb ünnepe volt. Minden olyan volt, ahogy kitaláltam, ahogy elképzeltem.
Tegnap este megnéztük az Experidance új darabját, a Muskétásokat. Egész le voltunk nyűgözve a látványtól. Akik látták az Ezeregyévet azt mondták, hogy ahhoz képest ez semmi sem volt, de én nem látam és már ez is nagyon tetszett.
Ma bejöttem dolgozni, mert kicsit szorít az idő, hogy Debrecenig mindent elintézzek. Furcsa, de egyáltalán nem hiányzott a munka az utóbbi napokban. Most viszont jó... úgy érzem mászom a létrát...

Valószínűleg már nem nagyon fogok blogolni addig, úgyhogy nagyon boldog karácsonyt mindenkinek!

Teljes a karácsonyi láz. Ajándékok már megvannak, de még a csomagolások, a fadíszítés, a takarítás, a főzés-sütés + a fodrász mind mára maradt, mert ugye holnap csak este leszünk itthon. Közben meg dolgozni is kéne... Azt hiszem ez az utóbbi fog inkább hanyagolódni most.

Az utóbbi néhány nap legfontosabb eseménye, hogy elkészültek a fogaim. Nagyon furcsa érzés még, de azt hiszem menni fog a megszokás. És tök jó, hogy mindenkinek nagyon tetszik. Igazából még fel sem fogtam, hogy mi történt. De nagyon jó csak rágondolni is.

Jól kezdődik ez a nap is. Reggel azzal fogadtak, hogy tönkrement a hűtő, leolvadt mindenem az összes enzimmel együtt, ami a genomi könyvtárhoz kellett. Átok ül ezen a könyvtáron?
Tegnap reggel lecsiszolták a fogaimat, most olyan érzékenyek a hidegre, hogy alig tudok beszélni. Az evés-ivásról nem is szólva. Nehéz lesz ez a néhány nap, amíg végre túl leszek ezen a fogászkodáson.
Tegnap este Kecskeméten színházban voltunk. Sikerült kiválasztanom egy szörnyű darabot, alig bírtuk végigülni az első részt...
Egyébként jól vagyok és minden rendben van :-)

Ma Timi elbúcsúzott. Nem lesz közöttünk többé. Elköltözik Debrecenbe, ott fog dolgozni a Biogal-nál. Egész jó kis munkát sikerült kifognia, én azt hiszem nagy szerencséje van. Csakhát Debrecen elég messze van ahhoz, hogy megszakadjon közöttünk a kapcsolat. Persze ez nem mindjárt fog megtörténni, hiszen a január nagy részét én is Debrecenben töltöm majd, de azért előbb-utóbb el fogjuk veszíteni egymást szem elől. Kár. Komolyan nagyon kár. Mindig fáj elveszíteni egy barátot.

Tegnap volt a szülinapom. Szégyelje magát mindenki, aki elfelejtette :-)
És egy tök jó nap volt, ahhoz képest, amire szémítottam. A nap híre mindenképpen az volt, hogy csak januárban kell mennem Debrecenbe. Este pedig vacsora, csupa kellemes dolog.

Fent van Norbi honlapja :-)

Észre sem vettem eddig, hogy tél van. Tegnap reggel kicsit... mikor olyan jól esően csípős volt a levegő, fájt, de mégsem. De igazán ma reggel, mert még sosem volt ilyen keményen fagyos minden. Tavaly ilyenkor... már vadul küzdöttünk a hóakadályokkal. Most meg... vadul süt a nap.
Semmi kedvem ehhez a vizsgához...

Mióta otthon is van internet, valahogy nem érdekel már annyira a dolog :-) Egyáltalán tegnap jutott eszembe, hogy már napok óta nem lehet kifogás, hogy munka közben nincs hangulatom blogolni. De ennek ellenére tegnap sem írtam. A hétvégén próbáltam a fejembe verni a mikrót, de nem sok eredménnyel. Annyit mindenesetre elértem, hogy hányingerem van már a gondolatától is. De egy óra múlva már túl leszek a vizsgán és onnantól nem érdekel.
A munkával borzasztóan el vagyok maradva. Egész oldalas tennivaló-listám van már. Igaz, ez nem csak munka, például erős rossz érzésem van, mert nekem még mindig nincs meg az új Harry Potter. Évek óta várok erre, most meg nem vagyok az elsők között. Vagy csak utálok sorbanállni?

Végre hazatelepült Norbi gépe, tegnap már próbáltuk a birtokunkba venni, eddig nem sok sikerrel. De majd ma este :-)
Hiszen ma este ünneplés lesz, szülinap, és nagyon kíváncsi vagyok már, hogy milyen lesz az ajándék, ami nem csak Neki az, hanem nekem is. Izgatott vagyok.
Ma vizsgáztam mikrobiális ökológiából, elég gyatra lett, hiába, jobban kellett volna tanulni.
Most meg még egy megbeszélést is lemondtam, mert nagyon nincs hozzá kedvem. Nagyon. Végül is érthető. Készülnöm kell az estére :-)

Furcsa nap.
Borzasztó rosszul indult... hogy miért kell nekünk minden 27-én összekapni... buta kis apróságokon, amiknek semmi értelme sincs, de közük biztos nincs a lényeges dolgokhoz...
Utána meg egy nagyon jó délelőtt, amikor a legtöbb dolog, ami miatt eddig aggódtam megoldódni látszik. Haladnak a dolgok, ha lassan is, de végülis előre mutatnak a nyilak. Legalábbis bizonyos szempontból.
Úgy tűnik, az Ernővel való közreműködésből nem lesz semmi. Bánt a dolog, mert tudom, hogy az én hibám. Azt hiszem beleszaladtam abba a hibába, hogy túl sokat akartam, többet, mint amit vállalni tudok. Sokkal többet.
De kibírom, csak a jövő miatt aggódom kicsit. Nem baj, lesz majd más lehetőseg.

Nohát... megint jó ideje nem foglalkoztam a bloggal. Érdekes, hogy napokig eszembe sem jut, hogy kellene. Meg aztán minél több idő telik el, annál nehezebb bepótolni.
A mostani napok két dolog körül pörögnek: az egyik az, hogy nem megy a munka és emaitt eléggé el vagyok keseredve, a másik, hogy megint utazni vágyunk, ha minden jól megy elmegyünk telelni Afrikába.
Az egyik egyenlíti a másikat, néha jobban, néha kevésbé. De küzdök. az árral és a habbal is.

Oldódnak a dolgok, a kedvem meg egyre jobb. Túl vagyok az esedékes féléves előadásomon. Sokat nem is tudok mondani róla, csak hogy végre megvan, nem volt sem túl jó, sem túl rossz. Csak megint megfogadtam, hogy legközelebb jobb lesz :-) Közben meg munka hegyek, megint újult erővel és elhatározással, csak az a baj, hogy az MBSZ-es dolgokra egyszerűen nem tudom rávenni magam. Semmi kedvem ezzel törődni, mikor sokkal fontosabb dolgok vannak mostanság.
Tündérke tényleg egy tündér, és én már megint türelmetlen toporogva várom az estét.

Nehéz napokat élek. Lehet hogy másnak semmiség lenne, engem kicsit megvisel. De elhatároztam, és mostmár meg is fogom tenni. És életemben először van valaki, akivel ezt meg tudom beszélni.
Talán megerősíti a kapcsolatunkat. Remélem.

"Akkor is meglelem a szemünkben azt a könnyet, ami mind a kettőnket maradásra bírja, mert nem hiszem el, hogy valamennyi mosolyban lakozó apró öröm ne érne tovább az élet zajánál. Így ketten elbújva maradunk magunkban, virágnak gyermekeiként olvadva szavainkba."
/Zom/

Vasárnap megvettük a digitális gépet. A sors iróniája, hogy majdnem ugyanolyat, amilyen annak idején Balázsnak volt. De legalább értek hozzá egy kicsit. Lehet, hogy be kéne szerezni egy komolyabb blogoldalt... Már alig várom, hogy használhassam is. Hihetetlen milyen örömmel tudnak eltölteni ezek a "játékszerek". Selymesítik a hétköznapokat erősen.
Tegnap Norbi este elindult, hogy reggelre odaérjen Sopronba és még aludni is tudjon hajnalban. Elég nyugtalan éjszakám volt emiatt. Reggel viszont sikerült csak 8-kor felébredni. Utána nekiindultam a városnak, mert beleszerettem egy túracipőbe, amit persze sehol nem lehet kapni. Nem volt túl eredményes a keresés, de nem adom fel.
Ma reggel kaptam egy levelet. Egy nagyon kedves levelet. Nagyon jó érzés, hogy még gondolnak rám. Hogy a blog még így is meg tud fogni valakit, mikor nem vagyok depressziós és elszáll az ihletem és a szép fogalmazhatnékom. De a helyzettel nem tudok mit kezdeni. Jó lenne, de nincs ötletem.

Rájöttem, hogy szeretek szombaton dolgozni. Nincs senki+ azt hallgatok, amit csak akarok+ állandóan kint lehet a blog+ azt csinálok, amit csak akarok+ még egy csomó minden.

Időnként beírom a nevem a keresőbe. Ez egy egyszerű kíváncsiság, hogy meglássam, kik és mik foglalkoznak velem a neten. Mivel nem tudhatom, kinek, mikor és hogyan jut eszébe, általában érnek meglepetések. Most is értek. Jó tudni, hogy még gondolnak rám.

Fura nap. Főleg azért, mert szombat. Már teljesen leszoktam a hétvégi munkáról, egész rosszul esik. Meg az is, hogy ma nincs autóm, kifejezetten rossz néven vettem, hogy busszal kellett jönnöm :-) Hiába, a kényelem. De nosztalgiáztam egyet :-) Egészen meglepett, hogy milyen változások történtek, a két hónap alatt.
Ma talán sikerül egy kicsit utolérnem magam. remélem.
Csütörtökre Plitvicébe esőt jósolnak. Aggódom. Lehet hideg vagy akármi, de az eső nagyon rosszul jönne.

"A legjobbakat kívánom az összes törött cserép barátomnak."

Na már csak azért is... most már csak azért is írok. Egész héten egyfolytában rohantam. Úgy érzem, szaladnak el felettem a napok, én meg észre sem veszem, mert arra sincs időm, hogy az időre gondoljak. Szeretem és élvezem a pörgést, a fontoskodást, de már egy picit sok lett belőle. Nem teljesen jó ez így. De közben meg mégis.
És persze szaladás közben nincs helye a magvas gondolatoknak...
Hanyagolok mindent és mindenkit, csak a legsürgősebbeket próbálom minden nap rendberakni. De közben a többi fontos dolog sikolya ott marad, csak gyűlik és már írhatnám a "majd ha egyszer lesz időm" listát.
Csak így minden nap átlagos. Vagy egyébként is az lenne/volt? Vagy akkor volt igazán? Lehet.
Ilyenkor most jó lenne leírni, hogy mi van velem, de olyan sok idő telt el, hogy nem tudom, mit ragadjak ki. De ha azt nézzük, hogy elsősorban magamnak írok, akkor nem is olyan lényeges, hogy mások lássák az összefüggéseket, mert nem ez számít.
De lehet, hogy ma még nem is történt olyan dolog, amit szeretnék megőrizni az emlékezetnek.
Tegnap este igen... bejöttek a gyertyák.

Ma megkötöttem életem edigi legnagyobb üzletét. Nem pénzről van szó kapcsolatokról. Úgy esett, hogy Duda Ernőnek, az egyik legnagyobb biotech cég vezetőjének segítségre van szüksége, mert egy kicsit túlvállalta magát. És mit ad Isten, a BioITWorld-ös főnökömet kérdezte meg, hogy nem tud-e valakit. Ma leültünk megbeszélni a dolgokat és kötöttünk egy üzletet: én segítek neki, cserében pedig egy éven belül mindenki, aki Magyarországon a biotech iparban egy kicsit is labdába rúghat jó ismerősöm lesz.
Lehet, hogy ez így nem hangzik nagy dolognak. De én úgy látom a jövőm alapkövét raktam le ma.