Nagyon kellemes volt a hétvége, sokkal jobban sikerült, mint hittem volna valaha is. Mindig érhetnek pozitív meglepetések, és úgy látszik érnek is, bár mindig onnan, ahonnan nem számítanék rá. Most tényleg nagyon örülök.
Kiolvastam a Bangkok, tranzit-ot. Nem volt rossz, de azért mély nyomokat nem hagyott bennem. Mindenképpen jó volt újra "átélni" azokat a helyszíneket, ahol télen mi is jártunk, de talán pont emiatt én nem tudtam olyan szemmel olvasni, mintha egy idegen, egzotikus világot mutatna be. A "keresők" gondolatmenet kifejezetten tetszett, de az már nem, hogy kb. 50 oldallal a vége előtt, már tudtam, mi lesz a végkifejlet.

Nagyon jó :-)

Tegnap este Budapest bár koncert volt az IH-ban. Fantasztikus bulit csaptak, jó volt nézni, mennyire jó hangulatot tud teremteni pár énekes, akik nem csinálnak mást, csak régi sanzonokat dalolnak. Az igazi az lett volna, ha egy kávéházban van a koncert, nagyon el volt szeparálva a közönség, de attól még látszott, hogy miért is olyan ünnepelt emberek akik a színpadon vannak. Vagy mégsem annyira népszerűek, és pont az a jó, hogy az underground még nem alakult át teljesen mainstreamé... Lehet nem is képes rá, hiszen nem mindenkinek a gyomra vevő az igényesebb zenére. Szerintem úgy jó a helyzet ahogy van: mindenki meg tudja találni a neki való zenét... Köszönjük MR2...
Ma leszerveztük a BTCS-s tekepartyt, szinte fél óra alatt intéztünk el annyi dolgot, amiről azt hittük, napokig tartó egyezkedés kérdése lesz. Pénz is lesz, hely is, időpont is, egyelőre minden rendben. Már csak ki kell hirdetni a bulit és persze meg kell szervezni.
Közben a kétségbeesés egyre jobban úrrá lesz rajtam: nov.17 TDK beadási határidő, nov. 26 szigorlat, dec. 3-5 előadás, jövő héten munka A-nak... ha ezt túlélem... de közben a németet sem kellene hanyagolni, meg a munkát sem, ha még egy cikket akarok. Jajj...
Ma este megyek anyuékhoz, szerintem már megint hónapok teltek el, hogy nem voltam. Jó lesz ennyit vezetni sötétben, de most ez van.

A kocka el van vetve... november 26-án szigorlat.
Megkaptam a Deák papírjait is, persze 2 napos határidőt szabott az OKM... bezzeg nekik eddig nem volt sürgős. Mindegy, dár a holnap fele megint erre fog rámenni.
Egyébként egészen alakul a hét...

Semmit sem javult a kedvem. Unalmas, egyhangú hét vár rám, legjobb lenne átaludni az egészet. Fáj a gyomrom is... meg egyébként is... feküdni kéne és várni, hogy elmúljon.

Egyébként meg szar a kedvem, ma semmi nem jött össze, egy apró reménysugártól eltekintve, minden nyűgös volt és nehézkes. Vagy csak egy átlagos nap? És az egész jövő hét ilyennek ígérkezik... miért megy minden ennyire nehezen? Miért nem lehet már valami gördülékeny és kellenesen bizsergető?Ki hiszi, hogy ettől majd jobban megbecsülöm? Franc már az egészbe...

Lassan megint eltelt egy hétvége... és összességében nagyon kellemesen. Szombaton sikerült végre elmenni túrázni (Tapolca- Badacsonytördemic, 16,7 km, összes megtett táv: 88,9 km). Nagyon kellemes volt, az eddigi leghosszabb túránk, de egyáltalán nem volt fárasztó... sőt, kifejezetten kellenes fáradtságot éreztem a végén. Ez nyilván annak is köszönhető, hogy alig volt benne 'terep', a Szent-György hegy megmászásán kívül aszfalton sétáltunk csak. Nekem annyira jól esett, hogy legszívesebben ma is elmentem volna, hogy még letudjunk egy 10-15 km-t, de Norbi hallani sem akart róla... A gondolataimon is sokat tisztított a séta... sokkal gyakrabban kellene csinálni. Ki tudja, idén eljutunk-e még.
Tegnap pedig csak pihentünk, wellnesskedtünk, alapvetően kellemes nap volt.
Most pedig jöhetnek a feladat hegyek megint...

A tegnap este hasonló esélyeket tartogatott, mint a legutóbbi TTK-s buli... de a legrosszabb változat jött be. Azért túlélem...

Most veszítettem el egy Rókát..... talán örökre......

Most kipróbáljuk, mennyire vagyok gondolkodó- és íróképes a reggeli kv előtt...
Tegnap Norbival sok dolgot megbeszéltünk. Tisztul a helyzet és a kép... azután meglátjuk, hogyan alakulnak a dolgok. De legalább már mozdulnak előre. Nyugodtabb vagyok. Sokkal békésebb. Kell is, hiszen most, hogy megkaptam a Deákot, tartanom kell az ütemtervet... első lépésként novemberben le kell szigorlatoznom. Tegnap szereztem már hozzá egy csomó könyvet, csak neki kellene fogni... de közben ott van a szerdai előadás is. Valahogy majd lesz :-)

Tegnap megint fél méterrel a Föld felett... lebegés, szárnyalás... és nem csak akkor, mikor levettem a korcsolyát a lábamról. Életem első korcsolyás élménye sok-sok jó érzéssel, sikerélménnyel, kedvességgel. És megnyertem a Deák pályázatot is. Legalább a munkában sikeres vagyok, ha másban nem is...
Ma reggel aztán lerángattak a földre. Most csak így kis betűvel, mert ez a koszosabbik, sárosabbik fajta. Pláne ha még alatta is vagy... benne nyakig. És már látszik is rajtam minden. Mindenki látja.

Tegnap este megint TTK-s buli volt, ezúttal a SZOTE-ban. És ezúttal bejött a kis esély is, bár ebben nagy szerepe volt N-nak, nem tudom, hogyan fogom meghálálni neki. Jó volt nagyon. Nagyon-nagyon. Hajnal 5-ig maradtunk... Norbi teljesen ki volt bukva.

Időnkén elbizonytalanodom, nem gondolok-e túl sokat a kapcsolataim mögé. Mert hogy erre igen hajlamos vagyok, ugye... és emiatt sokat koppantam már, ugye... De az már ritkábban esett meg, hogy a barátaimról tudom meg, hogy nem egészen őszinték. És ez az utóbbi napokban már a sokadik...

Szombat este sikerült összehozni a szerepjátékot végre. Jó nagy szenvedés volt, azt hiszem béna is voltam nagyon... de a karakteralkotás elég gyorsan megnt még úgy is, hogy a régi rendszer szerint játszottunk. De 11 óra volt, mire egyáltalán elkezdtük, és én hajnali 3-kor feladtam a dolgot, mert tudtam, másnap az airsoft szó szerint gyilkos lesz, ha nem alszok legalább egy kicsit.
Vasárnap számomra hajnalok hajnalán volt az ébresztő, 9-re mentem F-ért, onnantól kezdődött a buli... fantasztikusan éreztük magunkat, az egész csapat jó fej volt, bármikor szívesen újra. Csak superlativusokban. Elfáradtunk alaposan, bár én csak akkor éreztem, amikor 6 körül hazaértem.
És most sem vagyok valami haj de friss...
Sokat váltzott a világ tegnap... furcsa, hogy minden nap újdonságot hoz. Új gondolatokat, új érzéseket...

Előadok a Straub-napokon. Ez a mai reggel nagy híre. Nem mondom, hogy nem számítottam rá, nem mondom, hogy nem esett volna rosszul, ha nem engem választanak, most mégis kicsit be vagyok tojva. Pláne, hogy november végén még szigorlat is, december elején meg ez az előadás... Jó lesz :-)
És tegnap délután megtörtént a csoda megint, amire már csak a legmerészebb álmaiban gondolna az ember. Nem merem elkiabálni.
Most szaladnom kellene sütni, mert sosem leszek kész, holnap vinnem kell egy csomó sütit az airsoftra, meg még az esti szerepjátékra is elő kellene készülni.
Arról meg nem is beszélek, hogy megint mi van a lakásban...

Mindent egybevetve 25% esélye volt annak, hogy tegnap este a TTK-s buli a számomra jól végződik. Nem jött be... de a rosszak közül a legkevésbé rossz igen, így összességében egész tűrhetően vagyok. És jó volt az a kv délelőtt, ahol felelevenítettük az eseményeket.

Már megint kezd aktuálissá válni a pár bejegyzéssel ezelőtti képregény... de igazából nem is zavar. Csak akkor tudnám, minek jöttem be a laborba, ezt otthon is csinálhatnám... na jó, mégis tudom...
Ma estére sok kaja és egy kis buli a program, holnap estére kevés kaja, nagy buli. Várom már, bár azért félek, hogy ebből megint önkínzás lesz... nagyobb az esély arra, hogy rosszul sülnek el a dolgok, mint arra, hogy jól. Mind1, ezt a játékot mostmár végigjátszuk... csak nem tudom, miért alakult párharccá az a csata, ami úgy indult, hogy mindenki csak nyerhet. De akárhogy is, még mindig megéri... csak ne lennék ilyen átkozottul türelmetlen.

Egyébkét láttátok az új AXA reklámot? Zseniális... nagyszerű ötlet, bár rákerestem és kiderült, hogy nem magyarok találták ki, több nyelven is megtaláltam a szöveget- persze magyarul nem. De ez semmit nem ront az élvezeti értékén.

Nos, igen... megvan. Ennél jobb hírt nem is kaphattam volna. A csütörtök mámorban telt, fél méterrel a talaj felett, szabadan és boldogan. Semmi, de semmi nem változtathatott ezen.
Este még egy kisebb buli is volt a tiszteletére...
Tegnap pedig egy hirtelen vágytól vezérelve nagy levegőt vettem és belevágtam... nem tudom mi lesz a vége, nem tudom hogy lesz tovább, de most ezt nem adnám semmiért. Ha vihar lesz, hát legyen, ha háború, hát állok elébe.
Jöjj változás szele, jöjj....

ELFOGADTÁK A CIKKEMET!!!!!!!!!!!!!

Na nem mondom, hogy nem telt szenvedősen ez a mai nap is... de millió dolgom, volt, fele elintézetlen maradt annak ellenére is, hogy még mindig bent vagyok a laborban.
De most nagyobb a nyugodtság, nem háborog a lelkem. Komolyan mondom, lehet mindig ezt kellene csinálni... kombinálás nélkül rákérdezni a dolgokra és kész. A biztos rossz is jobb, mint a bizonytalanság...
Pályázatról semmi hír, pedig ma ki kellett volna hirdetniük az eredményt.
Lassan megyek, még németet kell tanulnom, reggel pedig hajnalban kelek, mert be akarok menni Gábor órájára, hogy lássam mi a helyzet. Ma reggel azzal várt ugyanis, hogy a jövő heti órát nekem kellene tartanom a harmadéveseknek, mert ő nem lesz itthon. Kapásból vállaltam.

Ez a mai is egy szenvedős nap lesz, már látom... jajj, de nem szeretem ilyenkor magam...
Először is, nagyon-nagyon takarítani kellene. Félelmetes, mi van itt...
Németre is tanulni kellene, elég érdekes a feladat, egy Grimm mesét kell leírnunk németül.
A laborban is lenne dolgom bőven.
Este pedig Laci bácsiékkal vacsora, ami eléggé jól hangzik, csak kicsit ront a helyzeten az, hogy Norbi apja szervezi az összejövetelt.

Tegnap este HBB koncerten voltunk az Arénában. Voltam már jobb koncerten, de rosszabbon is, egész jól elvoltam annak ellenére, hogy a számok többsége nekem nem sokat mondott, legfeljebb régi emlékeket idézett. Jó ég, már több mint 10 éve, hogy Márkkal a próbákra jártam...
Azért a Vadászatból is voltak dalok, bár meglehetősen átalakítva. De Fehér Géza megint ott volt és megint nagyon jó volt.

NAGYNÉNI LESZEK!!!!
El sem hiszem... olyan furcsa az egész... és olyan irígy vagyok...

Jajj, ez most nagyon aktuális...

Türelmes vagyok, türelmes vagyok, türelmes vagyok....
És melankólikus. Ma újra olvastam a régi blogbejegyzéseket. Nea nem mindet azért... a kezdeteket. Furcsa, mennyire nem változtam. Furcsa, mennyire magam maradtam, legbelül. Jó érzés.
Tegnap este az anatómiai intézetben (is) voltam egy előadáson. Nem volt tényleges boncolás, de igen, emberi testen mutatták be a szerveket. Érdekes volt, kicsit megdöbbentő... minden olyan kicsi... és sápadt...

A tegnap nagyon jól sikerült. Régen nem éreztem ennyire jól magam. Pedig most aztán minden bizonytalan... de jó. Nagyon jó.
Reggel megvolt a nap első jótéteménye, B-nak segítettem, hogy túljusson a válságon. Kitűnően sikerült, végre újra hisz a világban, de legalább a tudományunkban. Jó volt látni az örömét, azt hogy végre megint van értelme itt lennie. A szerdai sünis esetünk óta én is másképpen látom őt.
Este pedig Andival birtokunkba vesszük az éjszakát, hiszen állítólag ez most a miénk: a kutatók éjszakája van. Kíváncsi vagyok milyen lesz, bár a regisztrációköteles programokról már lemaradtunk- reméljük majd jövőre.
Délelőtt beszélgettem Gergővel Juditról, a babáról, teljesen feldobott volt. Sokszor eszembe jut, mennyire nehéz volt nekik eleinte, most meg annyira rózsaszínnek tűnik minden- kíváncsi leszek pár év múlva mi lesz velük. Remélem megtudom.