Nincwsss Isten. Nincs senki, aki fogná a kezed. sak homály van, köd, elágazások, veszedelmek és fejetlenség. Vannak, akik úgy születnek, látóként. A többiek azért vannak, hogy lássuk a különbséget. Tudjuk kik vagyunk, ne felejtsük el, hogy jobb lett volna felkötni magunkat a saját köldökzsinórunkra. Vakon bolyongó társaimnak még az sem adatott meg, hogy biztos kézzel vezessék a pengét a csuklójukon át. Nin skegylem, nincs Isten segítsége. Földi pokol van, ahol a kereszt az állandó súly. Az evolúció adott egy kis rózsaszín ködöt, de alóla ki-kivillan a valóság, a karóra húzott testek látványa.
Azt hiszem életre szóló butaságot csináltam...

24°C, főleg napos :-)))))))

Már nem tudok aludni... átjöttem megnézni az időjárást, de még mindig csak a 2-a van fent, akkorra jó időt jósolnak... aggódom, félek, hogy mi lesz.
Farkaslakát, Tamási Áron szülőfaluját elvitte a víz. Innsbruckot is fenyegeti. Hihetetlen, hogy ilyen szép helyek ennyire ki vannak téve az időjárás szeszélyeinek. És még mindig a víz az úr...

Sikerült jól lebetegednem. Szerencsére csak egy nátha, de nem a legjobbkor jött. Igaz, másfél hét múlva rosszabb lenne.

Vannak napok, amikor nincs értelme élni. Olyan napok, amikor legszívesebben elásnám magam egy méter mélyre a homokba, amikor hagyjanak békén, nem élek, nem vagyok, felejtsen el mindenki. Na ez a mai nap ilyen.

Tegnap megvolt a lánybúcsúm. Talán nem is voltam még ilyen jól sikerült buliban. Félelmetesen jól éreztem magam. A lányok kitettek magukért, volt mindenféle kompromittáló ajándék, és végre Rékával is találkoztunk. A végén a SZOTE-ban kötöttünk ki, teljesen kretén volt a vendégsereg, de mi jól éreztük magunkat.
Ma Pityu bácsi névnapján voltunk Gyálaréten, borzalmasan rossz volt, azt hittem már soha nem szabadulunk el. Meg volt hívva egy csomó rokon, egyik bolondabb, mint a másik, az én tolerancia szintem meg a béka feneke alatt... Mindegy, legalább sikerült csendben maradnom, már ez is eredmény.
Most este meg... Norbi lusta volt, nem mentünk vissza a városba megnézni a tüzijátékot. Megnéztük tv-n... életre szóló élmény volt, mondhatom.

A nyaralás képeit is felraktam ide

Végre ma eljutottam odáig, hogy mindenkivel meg van beszélve, hogy mikor adjuk oda a meghívót. Végül is két héttel az esküvő előtt :-) Tegnap nem volt kedvem szervezkedni, csak a zeneválogatást folytattam, de legalább az is halad.

Végre felraktam az isztambuli képeket a netre. Megnézhető itt.
Most mardos a lelkiismeret, hogy vannak, akiket egyszerűen nem akarok meghívni az esküvőre. Tudom, hogy tudnak róla, de nem akarom. Most ezésr gonosz vagyok? Eleve olyan nehéz ez az egész...

Ez a nap is fantasztikusan kezdődik, már korán reggel jól felmérgeltek... Nem elég, hogy csupa olyan dologgal kell foglalkoznom, amihez semmi kedvem...

Válogatom a zenét az esküvőhöz. Istenkém, még a végén tényleg Kenny G-re fogom kimondani az "igen"-t :-) Tartsatok ízléstelennek, de engem tényleg és még most is megfog ez a zene. Kár, hogy nincs itt Éva...
Csak most döbbenek rá, hogy mennyire felkészületlen vagyok. Egy csomó jó ötletet találtam, amit már nem lesz idő megvalósítani. Mindegy, meteszem, amit tudok. Például ma kitaláltam, hogy lesznek, és hogy milyenek lesznek a köszönőajándékok.
De közben ott az állandó aggódás, hogy mi lesz, hogy lesz, meg hogy egyáltalán ki tudjuk-e majd fizetni a végén a számlát...

Most rákapcsoltunk az esküvő szervezésére. Kell is, mert teljesen el vagyunk maradva, például még sehol nincsenek a papírjaink, azt sem tudjuk, mikor lesz, pedig mér csak egy hetünk van. Osztogatjuk a meghívókat is, tegnap pedig voltam próbafrizurát csináltatni. Kicsit ideges vagyok, hogyan lesz kész minden időre.

Túléltük Isztambult. Időnként tényleg nem volt könnyű.
Isztambul olyan város, ahol az arab érzések keverednek az európai gondolkodással. Csak az a kérdés, az adott esetben melyik kerekedik fölül. Nyaralni nem mennék oda. Nem is ajánlanám senkinek, hogy menjen. De ha az ember megfelelő lazasággal kezeli a teljes káoszt, kibírható.
Igazából nem is Isztambul, ami rossz volt, hanem a konferencia és az utitársaim egyike-másika. De most igazából nem tudom, hogy miért írok csupa negatív dolgot, mert tegnap úgy jöttem haza, hogy maga a város pozitív élmény volt.
Kettősség.

Viszont a Kis Herceg benne van a NagyKönyv szavazás első 12 helyezettjében. Igenigenigenigenigen....

Csak nem jutott idő az élménybeszámolóra.
Holnap indulunk Isztambulba. Nem mondhatnám, hogy nyugodt vagyok a Londonban történtek és a hétvégi törökországi robbantások után.
Majd lesz valahogy.

Hazaértünk, de most nincs időm írni. Fantasztikus volt...

Teljesen le vagyok döbbenve. Richard Bach és Leslie elvált...
Hol van akkor a lélektársság? Az egész csak duma volt? Azok az emberek, akik egymásra találása egy egész világ példája volt, egyszerűen azt mondják, hogy bocs, tévedtünk? Azoknak sem sikerült, akik annyira egyformák voltak, hogy egy lelket alkodtak?
Mit remélhetünk akkor mi, egyszerű, csetlő-botló, földi halandók?

Alakul a nyár... úgy néz ki, jövő hétvégén el tudunk menni nyaralni. Montenegróban kezdünk, Horvátországban felmegyünk egészen Zadarig, onnan átkompozunk Olaszországba (Ancona), és Olaszország északi részén vissza. Minderre 2 hetet szánunk.
Ha hazajöttünk, lesz pár napom, hogy előkészüljek Isztambulra, ami már egy hétre nyúlt, csak 18-án jövünk vissza. És onnantól már alig egy hónap az esküvő, közben pedig ott lesz Kapolcs is.
Szeptemberben pedig már tanítanom kell, amit nekem is meg kell még tanulnom.

Nem szoktam ilyet csinálni, elnézést kérek, de ezt muszáj volt ellopnom. És előre figyelmeztetek mindenkit, hogy nagyon durva, de én rengeteget nevettem rajta:

chat-es beírás:"fasza buli volt, anyám írt smst, h meghalt a papa, én végigbőgtem az éjszakát, és kiderült, h csak a pápa halt meg, csak anyám nem bír ékezetet írni...."

Ha minden a tervek szerint halad, hamarosan a Magyar Hírlapban és a Heti Válaszban is olvashatóak lesznek a cikkeim... Az engedélyt már megkaptam rá.

"A szívemben vagy, nem a Pokolban."

Csináltam egy webalbumot. Egyelőre a tiroli képekből van rajta egy válogatás. Belépéshez az e-mail címem kell (livia@palagyi.hu), és a jelszó, ami a kedvenc virágom (ékezet nélkül, 7 betű).

A reggel vidáman kezdődött. Kutya sétál a szatymazi körforgalom kellős közepén, teljes nyugalomban. Mögötte már Félegyházáig áll a sor, de ő nem zavartatja magát. Látszik rajta, úgy érzi, őt is ugyanúgy megilleti az áthaladás, mint a ezeket a hangos vashalmokat. Sőt, úgy van vele, aki türelmetlen, haljon meg: amikor dudálnak rá, megáll és szemrehányúan hátranéz, amitől cseppet sem halad jobban a sor.
Végül is mindenkit megillet a közlekedés.

Ritka pocsék éjszakám volt... Sokmindent megmozgatott, elindított, kérdéseket rakott fel, de olyanokat, amikre nem biztos, hogy tudni akarom a választ.
Egyet tudok... nem sokszor éreztem még ilyen megaláztatást.
A mai nap pedig ennek jegyében telik, próbálok felejteni.
Néhány jó hír azért van... tényleg tanítani fogok szeptembertől... vannak jó eredményeim... nem kell előadnom Isztanbulban...

Lassan kezdem utolérni magam a szokásos utazás utáni őrületből.
Szóval Tirol... meseszép táj. Zakopáne óta nem láttam nyáron is havas csúcsokat, akkor is csak alig. Most volt rá 3 napom, hogy belekóstoljak, de sajnos tényleg csak 1-1 falatra volt idő. A legnagyobb élmény a 3000 méteres magasság volt. Ahol még több májusban is több méteres a hó, feleslegesek a pozitív beosztások a hőmérőn. Pár perc múlva pedig megint a póló lesz az elviselhető ruhadarab. Láthattunk volna 4000-es csúcsokat is, ha a felhők nem döntenek úgy, hogy megtartják maguknak, ne legyünk telhetetlenek.
Mikor nem a csúcsokat hódítottuk, az osztrákok szépérzéke ejtett ámulatba lépten-nyomon. Még most sem értem mikor van idejük és kedvük egész hegyoldalnyi füveket fazonra nyírni. Azért vannak tehenek is, akik segítenek...
Negatívumok? Aki nem tud németül, az nehezen boldogul. Az angol nem divat arrafelé. És az árak is iszonyatosak magyar szemmel.

Úgy látszik, a csütötök ilyen rosszul levős nap. Nem vagyok túl jól. De azért még tartom magam. Pláne mert holnap ballagási előkészület... egész napos kemény munka. De legalább segíthetek már otthon, nem lesz ilyen lelkiismeret furdalásom.
De van már ami éltet: szombaton indulunk Tirolba :-) Végre utazunk megint, és csak kedden jövünk haza. Számolom a napokat.