Nem vagyok jól. Nem tudom mi bajom lehet, de alig állok a lábamon, szédülök és borzasztóan fáradt vagyok. És nagyon aggódom.

Bevállaltam, hogy jövőre én fogom tanítani a borászat kurzust. Nem vagyok normális :-) De olyan jó...

Lassan beindul az ötletem... hamarosan elárulom a részleteket.
Lassan kezdek rájönni arra is, hogy megint túlvállaltam magam. Rossz tulajdonság. De egyszerűen nem bírom, ha csak egy dologgal kell foglalkoznom. Most ez a dolog nagyon izgat, közben cikket írok, dolgozok, és állandó idegességgel küzködöm a karrierem és az egészségem miatt. A hétvége is ezzel telt.
És egy kicsit elhanyagolva is érzem magam.
A mai nap meg... megvolt az első németóra, utána dőlt az egész nap-kapkodás végig.
Holnap jobb lesz.

A nap híre, hogy bátyámék költöznek Brüsszelbe, Imola munkát kapott az Európai Parlament titkárságán. Ez azt jelenti, hogy én is látni fogom Brüsszelt :-)

Tegnap este a szakdolgozóm bejelentette, hogy beíratkozott egy középiskolába ötödévesnek. Egyszerűen nem találok szavakat, hogy mennyire megmagyarázhatatlan, hülye gondolat. Azt mondja azért, mert le akar nyelvvizsgázni. De könyörgöm, miből gondolja, hogy egy nappali suli mellett, a labor munka mellett könnyebb lesz, mint mikor van hetente 2-3 órája? Nem fogom fel, hogyan lehet ennyire eszetlen valaki. És persze tőlem kérdezés nélkül elvárná, hogy esténként itt üljek mellette, mert egyedül dolgozni még nem tud. És persze ugyanolyan megbízhatatlan, mint eddig volt, ma is megbeszéltük, hogy 2-re itt van, és egész nap ide sem dugta az orrát.

Üdv mindenkinek, türkiz máltától lebarnulva, felfrissülve, újult erővel. Csodálatos volt. Csak szuperlatívuszokban... és a Peugeot 106-os is Kimko sorsra jut szívemben. Nem akartam hazajönni. Nem akarok itthon lenni. Ühümbrühüm...

Hurrá, nyaralunk! Hurrá, nyaralunk!!!!
Most eltűnök egy hétre, holnap ilyenkor már a máltai napon süttetem a hasam.
Szép hetet mindenkinek!

Beneveztem néhány képemet a Gösser fotópályázatra. Van ám önbizalom, igaz? Mindegy. Itt láthatóak. Tessék szavazni rájuk! :-)

No megjöttünk, hej. Tudom, tudom már tegnap előtt, de eddig szedegettem szanaszéthullott darabjaim, és már tudok ülni a gép előtt is. 2100km öt nap alatt motorral. Nem kívánom senkinek hogy fekve is fájjon a feneke, mint az enyém tette. De jó volt, mert sokat gondolkodtam, mert pihentem, mert lesz mit mesélni az unokáknak, és mert átéltem életem legnagyobb viharát, ami a braci kompon kapott el minket. Aki tudja, mennyire félek az égi kisülésektől el tudja képzelni milyen lehetett. Hangosan imádkoztam, hogy Faraday ne tévedjen a kalitkáját illetően. A java pedig csak a kompról lejövet következett... a motorosok alapszabálya: az összes aszályprobléma megoldódik a környéken, ha átmégy a szomszéd faluba esőruha nélkül. Makarskán az éves is megoldódott.
Most meg rohanás, szaladás, intézkedés. De szombattól elfelejtek mindent.
Ma reggel arra keltem, hogy bolond kopasz sofőr otthon hagyta a fuvarpapírokat, és minderre csak Pesten eszmélt rá. Úgyhogy hajnalban volt egy ugrásom Kecskemétre. De tök jót vezettem :-)
Hazafelé a horvátoktól megért bennem egy nagy ötlet. De még nem lövöm le, izguljatok csak, hehe.

28-án indulunk Máltára. Hurrá! :-) Tegnap este derült ki, hogy a székeseknél a fuvarszervező két hétre elmegy szabadságra, ami azt jelenti, hogy ugyanennyi nyugis időszakra számíthatunk. Ma bementem a Vistába, és lefoglaltam egy utat. Ez annyira jó...

A hétvégére ragyogó napsütést ígérnek Split környékére. Holnapután indulunk! :-)
Tegnap kivégeztem Balzactól Az élet iskolája-t. Nem volt rossz, de feledhető.

Tegnap eladtuk a Tico-t. Már egészen meg voltunk ijedve, hogy a nyakunkon marad, de egy 71 (!) éves bácsi lecsapott rá. Szerencsére nem szerettem azt az autót, nem fáj nagyon a szívem érte. Vettünk nekem egy motoros dzsekit is, kék, és elmehetnék rögbi játékosnak benne :-). Olyan vállaim vannak... Bátyáméknak sikerült néhány vidám percet oko9zni a kinézetemmel.
Csütörtökön indulunk nyaralni. Norbi nagy ötlete folytán déután lemegyünk Nagykanizsáig, onnan meg hajnalban indulunk tovább- hosszú lenne egy fenékkel az a 800 km. Omisban, Split mellett fogunk lakni. Ha minden jól sikerül, vasárnap megint két részletnben indulunk vissza. Rövid lesz ez a 3 nap, de most ennyi sikerült.
Már csak az a gond, hogyan pakolunk fel a motorra.

Tegnap egy nagyon korrektet beszélgettem Anitával. Hihetetlen, hogy egy éve nem sikerült összehoznunk egy estét, amikor mindketten ráértünk. Bár a beszélgetés után már nem is tűnik olyan hihetetlennek. Mindig elcsodálkozom, hogyan lehet egy velem egyidős lány ennyire talpraesett, határozott és belevaló. És mint kiderült, a párja is igen hasonló, bár ránézésre meg nem mondaná senki, hogy egy áruházlánc területi igazgatója lesz belőle heteken belül. A cserebogár esete a nocsakkal...
Megint megígértük, hogy a jövőben gyakrabban fogunk találkozni. Hátha...
Ma este meg újra megnézem a Szentivánéji álmot. Az első színházi élményem volt 14 évesen, és hosszú évekig az etalon a várszínház előadása Őze Áronnal. Kíváncsi leszek a mostanira. Remélem csalódás lesz :-) És persze a HKT miatt is fontos... "Félre tündér, itt jön Oberon!"

Eltelt ez a hétvége is. Jobbára munkával... nem sok pihenős élményem van. De a lelkiismeretemen sokat javított, hogy meglátogattam anyuékat is.

Immár 4 napja nem fájt a fejem (most kiabálom el), ami már szinte csodába illő fejlemény. Mülönben semmi érdekes. Punnyadás.

Ma este Norbi dolgozik, én meg elhatároztam, hogy a hetek óta készenlétben tartott Joy-t most kivégzem. Meg is találtam a hónap szövegét, amin sikerült egy fél órát fuldokló röhögéssel tölteni. Csak a jobb megértés végett: a cikk arról szólt, hogy a nők mennyire nem csípik a body-building mániás, piperkőc férfiakat.
' Emlékszel még a Csillagok háborújára? Kislányként biztosan te is szőke, csillagszemű Luke Skywalkerért rajongtál, és sok idő eltelt, mire rájöttél, hogy a filmben Han Solo a nagybetűs férfi. Azután a végén még az is előfordulhat, hogy eljutsz Chubakkáig. Hidd el, ő a tökéletes pasi.
Még csak nem is borotválkozik.'

Jó lenne már Horvátországban lenni.

Tegnap egész este Gabival beszélgettünk hármasban, pillanatok alatt eltelt az a pár óra. Reggel az indulás nagyon zűrös volt, vagy ötször visszafordultam, mire mindent magamhoz vettem, amire szükség volt.Most meg pörgök, mint a duracellnyuszi.
Idén a SZIN nagyon jó lesz. Tavaly kimaradt a nyaralás miatt, de most biztos ott leszek.

Most... szeretnék levelet kapni...

Végül csak eljutottunk Kapolcsra, igaz csak egy estére. Szombat délután érkeztünk, vasárnap délelőtt meg már indulhattunk vissza. Igazából az egyetlen nagyobb program a KFT koncert volt, tetszett, csak nagyon sok új számot játszottak, én pedig lemaradtam az Ég és Föld-nél (a bátyám tényleg vett mégegyet a húgának). Jó lett volna maradni még.Visszafelé elmentünk Siófokra strandolni egy kicsit, de borzasztó hideg volt a víz.
Most meg munka ezerrel.

Most legszívesebben egy wellness hotelben lennék, éppen a masszőr kezei alatt, aki illatos olajokkal dörzsöli végig a testem, én pedig csukott szemmel élvezem a kényeztetést.
Ömlik az eső. Úgy érzem magam, mint Nick Cave főhőse a 40 napig tartó pisálásban, bár attól azért még messze vagyunk.
A mai nap tapasztalata, hogy utazási problémákra legjobb a Vista, megint borzasztó korrektek voltak, és hogy mennyire más tud lenni az emberek hozzáállása olyan dolgokhoz, amit az emberek nagy többsége szeret és a kánaánnak érzékel, lásd fenti megjegyzés.
Holnap Kapolcs. Meglátjuk, mi lesz a vége.
V-al megint hosszasan levelezgetek. Jó érzés.

Nem vagyok jól. Fáj az egész jobb vállam, mintha valami gigantikus izomlázam lenne, és az egész csuklyásizmom be van durranva. Közben meg olyan vagyok, mint egy holdkóros, egyfolytában aludnék. Nem tudom, mi lehet, de borzasztó rossz.

Tegnap a bajai úton csontra beleszaladtam egy trafipaxba. 50-el lakott területen a vasúti átjáróban. Megáll az eszem, komolyan. Ez az egyik legnagyobb szemétség, amivel az utóbbi időben találkoztam. Nem sokat vígasztal, hogy a körülöttem lévő kb. 20 autó mind hasonlóan megszívta. Para.

Ma reggel sikerült korán kelnem. Minden este eltervezem, de sosincs elég lelkierőm-nem úgy ma. Már negyed 7-kor túl voltam a kávézási rituálén. Mivel ez a reggel legnehezebb része, 8-kor már bent is voltam a jó öreg munkahelyen. Csak persze dolgozni nincs kedvem... Főleg, ha arra gondolok, hogy jövő héten nem megyünk Kapolcsra, és még hétvégén is dolgozni fog Norbi... az életkedvem is elmegy, nem csak a munka.

Zöld sárga, zöld sárga.... éhes a sárkányka... világnak harmada... egyedül csak maga...

Újabb nap. Újabb lendület és küzdés. Megint úgy kezdtem neki, mint Szent Iván éjjelén: ma minden megtörténhet. Akár sikerülhetnek is a dolgok. Akár jól is érezhetem magam. Bár számomra már az is eredmény, hogy nem akarok megsülni a hőségtől, és hogy a parkolóban nem kaszáltam le azt az Opelt. Nem sokon múlott.
Tegnap egy beszélgetés volt fontos. Hegyeket görgetett mellkasomról. Könnyebb a légzés, élvezem az érzést. Ráznám magam, hogy a törmeléket is legörgessem, ne lássanak a dementorok.
És egy pillantás... az is kellett. Pont akkor, pont ott. Hiányzik, pedig este ott lesz. Jó.
És talán ma tényleg... új nap, új kezdet.

Futnak a napok mellettem, felettem, alakom elmosódik a nagy lendülettől. Néha kicsit belémkapnak, megpörgetnek, én meg csak értetlen állok, mi volt ez. Néha érzem a szelet is, amit bársony testükkel csapnak, szőrszálaim simogatják. De csak akkor ocsúdok, mikor testem követeli a többórai öntudatlanságot, és végiggondolom, vajon mennyi van még. Vajon mennyi lehet még. Vajon jó-e ez így.
És már ott is vagyunk a 42-nél, a nagy válasznál.
Vérem forr, zuborog, hajtana tovább. A horgony viszont erős még. Meddig? Hogyen? Miért kell ezen gondolkodni ilyenkor? Rossz időzítés. Hess démonok!!!

Tegnap este másfél órát dekkoltam az autószerelőnél, mire kiderítette, hogy miért kerepel az Opel, de megvolt az eredménye, mert most nagyon csöndes. Csak parkolni nehéz vele változatlanul :-)