A hétvégére ragyogó napsütést ígérnek Split környékére. Holnapután indulunk! :-)
Tegnap kivégeztem Balzactól Az élet iskolája-t. Nem volt rossz, de feledhető.

Tegnap eladtuk a Tico-t. Már egészen meg voltunk ijedve, hogy a nyakunkon marad, de egy 71 (!) éves bácsi lecsapott rá. Szerencsére nem szerettem azt az autót, nem fáj nagyon a szívem érte. Vettünk nekem egy motoros dzsekit is, kék, és elmehetnék rögbi játékosnak benne :-). Olyan vállaim vannak... Bátyáméknak sikerült néhány vidám percet oko9zni a kinézetemmel.
Csütörtökön indulunk nyaralni. Norbi nagy ötlete folytán déután lemegyünk Nagykanizsáig, onnan meg hajnalban indulunk tovább- hosszú lenne egy fenékkel az a 800 km. Omisban, Split mellett fogunk lakni. Ha minden jól sikerül, vasárnap megint két részletnben indulunk vissza. Rövid lesz ez a 3 nap, de most ennyi sikerült.
Már csak az a gond, hogyan pakolunk fel a motorra.

Tegnap egy nagyon korrektet beszélgettem Anitával. Hihetetlen, hogy egy éve nem sikerült összehoznunk egy estét, amikor mindketten ráértünk. Bár a beszélgetés után már nem is tűnik olyan hihetetlennek. Mindig elcsodálkozom, hogyan lehet egy velem egyidős lány ennyire talpraesett, határozott és belevaló. És mint kiderült, a párja is igen hasonló, bár ránézésre meg nem mondaná senki, hogy egy áruházlánc területi igazgatója lesz belőle heteken belül. A cserebogár esete a nocsakkal...
Megint megígértük, hogy a jövőben gyakrabban fogunk találkozni. Hátha...
Ma este meg újra megnézem a Szentivánéji álmot. Az első színházi élményem volt 14 évesen, és hosszú évekig az etalon a várszínház előadása Őze Áronnal. Kíváncsi leszek a mostanira. Remélem csalódás lesz :-) És persze a HKT miatt is fontos... "Félre tündér, itt jön Oberon!"

Eltelt ez a hétvége is. Jobbára munkával... nem sok pihenős élményem van. De a lelkiismeretemen sokat javított, hogy meglátogattam anyuékat is.

Immár 4 napja nem fájt a fejem (most kiabálom el), ami már szinte csodába illő fejlemény. Mülönben semmi érdekes. Punnyadás.

Ma este Norbi dolgozik, én meg elhatároztam, hogy a hetek óta készenlétben tartott Joy-t most kivégzem. Meg is találtam a hónap szövegét, amin sikerült egy fél órát fuldokló röhögéssel tölteni. Csak a jobb megértés végett: a cikk arról szólt, hogy a nők mennyire nem csípik a body-building mániás, piperkőc férfiakat.
' Emlékszel még a Csillagok háborújára? Kislányként biztosan te is szőke, csillagszemű Luke Skywalkerért rajongtál, és sok idő eltelt, mire rájöttél, hogy a filmben Han Solo a nagybetűs férfi. Azután a végén még az is előfordulhat, hogy eljutsz Chubakkáig. Hidd el, ő a tökéletes pasi.
Még csak nem is borotválkozik.'

Jó lenne már Horvátországban lenni.

Tegnap egész este Gabival beszélgettünk hármasban, pillanatok alatt eltelt az a pár óra. Reggel az indulás nagyon zűrös volt, vagy ötször visszafordultam, mire mindent magamhoz vettem, amire szükség volt.Most meg pörgök, mint a duracellnyuszi.
Idén a SZIN nagyon jó lesz. Tavaly kimaradt a nyaralás miatt, de most biztos ott leszek.

Most... szeretnék levelet kapni...

Végül csak eljutottunk Kapolcsra, igaz csak egy estére. Szombat délután érkeztünk, vasárnap délelőtt meg már indulhattunk vissza. Igazából az egyetlen nagyobb program a KFT koncert volt, tetszett, csak nagyon sok új számot játszottak, én pedig lemaradtam az Ég és Föld-nél (a bátyám tényleg vett mégegyet a húgának). Jó lett volna maradni még.Visszafelé elmentünk Siófokra strandolni egy kicsit, de borzasztó hideg volt a víz.
Most meg munka ezerrel.

Most legszívesebben egy wellness hotelben lennék, éppen a masszőr kezei alatt, aki illatos olajokkal dörzsöli végig a testem, én pedig csukott szemmel élvezem a kényeztetést.
Ömlik az eső. Úgy érzem magam, mint Nick Cave főhőse a 40 napig tartó pisálásban, bár attól azért még messze vagyunk.
A mai nap tapasztalata, hogy utazási problémákra legjobb a Vista, megint borzasztó korrektek voltak, és hogy mennyire más tud lenni az emberek hozzáállása olyan dolgokhoz, amit az emberek nagy többsége szeret és a kánaánnak érzékel, lásd fenti megjegyzés.
Holnap Kapolcs. Meglátjuk, mi lesz a vége.
V-al megint hosszasan levelezgetek. Jó érzés.

Nem vagyok jól. Fáj az egész jobb vállam, mintha valami gigantikus izomlázam lenne, és az egész csuklyásizmom be van durranva. Közben meg olyan vagyok, mint egy holdkóros, egyfolytában aludnék. Nem tudom, mi lehet, de borzasztó rossz.

Tegnap a bajai úton csontra beleszaladtam egy trafipaxba. 50-el lakott területen a vasúti átjáróban. Megáll az eszem, komolyan. Ez az egyik legnagyobb szemétség, amivel az utóbbi időben találkoztam. Nem sokat vígasztal, hogy a körülöttem lévő kb. 20 autó mind hasonlóan megszívta. Para.

Ma reggel sikerült korán kelnem. Minden este eltervezem, de sosincs elég lelkierőm-nem úgy ma. Már negyed 7-kor túl voltam a kávézási rituálén. Mivel ez a reggel legnehezebb része, 8-kor már bent is voltam a jó öreg munkahelyen. Csak persze dolgozni nincs kedvem... Főleg, ha arra gondolok, hogy jövő héten nem megyünk Kapolcsra, és még hétvégén is dolgozni fog Norbi... az életkedvem is elmegy, nem csak a munka.

Zöld sárga, zöld sárga.... éhes a sárkányka... világnak harmada... egyedül csak maga...

Újabb nap. Újabb lendület és küzdés. Megint úgy kezdtem neki, mint Szent Iván éjjelén: ma minden megtörténhet. Akár sikerülhetnek is a dolgok. Akár jól is érezhetem magam. Bár számomra már az is eredmény, hogy nem akarok megsülni a hőségtől, és hogy a parkolóban nem kaszáltam le azt az Opelt. Nem sokon múlott.
Tegnap egy beszélgetés volt fontos. Hegyeket görgetett mellkasomról. Könnyebb a légzés, élvezem az érzést. Ráznám magam, hogy a törmeléket is legörgessem, ne lássanak a dementorok.
És egy pillantás... az is kellett. Pont akkor, pont ott. Hiányzik, pedig este ott lesz. Jó.
És talán ma tényleg... új nap, új kezdet.

Futnak a napok mellettem, felettem, alakom elmosódik a nagy lendülettől. Néha kicsit belémkapnak, megpörgetnek, én meg csak értetlen állok, mi volt ez. Néha érzem a szelet is, amit bársony testükkel csapnak, szőrszálaim simogatják. De csak akkor ocsúdok, mikor testem követeli a többórai öntudatlanságot, és végiggondolom, vajon mennyi van még. Vajon mennyi lehet még. Vajon jó-e ez így.
És már ott is vagyunk a 42-nél, a nagy válasznál.
Vérem forr, zuborog, hajtana tovább. A horgony viszont erős még. Meddig? Hogyen? Miért kell ezen gondolkodni ilyenkor? Rossz időzítés. Hess démonok!!!

Tegnap este másfél órát dekkoltam az autószerelőnél, mire kiderítette, hogy miért kerepel az Opel, de megvolt az eredménye, mert most nagyon csöndes. Csak parkolni nehéz vele változatlanul :-)

Tanulságos: Nem kívánom a férjem... És sosem kívántam

Másodszor láttam a Vadászatot, de nem lehet megunni. Én Kapolcson is megnézném még. Csak nem valószínű, hogy az lesz. Csak az volt a probléma, hogy ülős koncert volt, amit nehezen bírtam, ezt a zenét nem lehet legalább lábdobogás nélkül bírni.
Reggel csak fél 9 körül sikerült felébredni, de akkor is teljesen kómásan. De legalább délelőtt elintéztem a fényképet, ezért sem fogják már rágni a fülem.
Másfél hét Kapolcsig. Hétfőn, kedden, majd pedig péntektől vasárnapig leszünk lent.

Ma este megyünk Gyulára. Addig még egy sor utálatos munka, de nem sok, mert hamar le fogok lépni. Várom már, bár be fog fagyni a fenekünk.

Munkafronton semmi változás. Borzasztó. Semmi kedvem reggelente felkelni.

Hihetetlen unalmas hétvégém volt. Elmentünk Kunfehértóra Robiékkal, azt mondták, 3 napig tele lesz programokkal az egész környék, bulizunk egy nagyot. Programok tényleg voltak dögivel. Csak mi nem vettünk részt rajtuk. Vagy fáradtak voltak, vagy nem volt kedvük, vagy sült a hús, vagy éppen nem érdekelt őket, ami van... egész szombaton csak ültünk a nyaraló udvarán és néztük egymást. Azt hittem szálanként fogom lelegelni az udvart, annyira untam. Este azután Norbival bementünk a fesztiválora, de addigra már semmi értelmes nem volt, így legalább kialudtuk magunkat. Tegnap már délelőtt feladtuk, lementünk a strandra, utána meg haza akartunk jönni, dehát nem tudtunk, mert a kaját megint csak estére sikerült elkészíteni, pedig már reggel nekikezdtek. Így fél 9 volt, mire hazaértünk. Nem tudom, lehet hogy csak mi vagyunk ennyire pörgősek, de én nem tudok egész nap csak ülni és bámulni...
Kicsit lelkiismeret furdalásom van, amiért ők csak jót akartak, mi meg ilyen szarul éreztük magunkat. Nem tudom.

Teljes kudarc megint a munkában. Semmi sem sikerül.
Tegnap egész délután itt voltak anyuék, este fél 10-kor mentek el. A fiúk szerelték a riasztót, én meg anyuval elmentem pénzt költeni. Nem rossz párosítás :-)
Ma délután meg indulunk Kunfehértóra Robiékkal: a szokásos sörfesztiválos ereszd el a hajam. Kicsit fenntartásokkal megyek, mint mindig az ilyen bulikra, de korántsem aggódom annyira, mint máskor. Csak kihúzom valahogy vasárnapig. Csak ne essen, mert az kellemetlen lesz a sátorban.

Hirtelen felindulásból átszerződtem elektronikus számlára az OTP-nél. Remélem soha többé nem kell bankba mennem. Átirattam mindenhol a címemet is- megtettem amit tudtam a közügyek intézésében. Javában dúl za Málta -láz, lassan keszdenek összeállni az út adatai, kiválasztottam a szállodát és az időpontot: aug. 28 vagy szept 2. Addig még lehet gyűjteni a pénzt.
A munka meg nem megy. Nagyon nem. Unom már, hogy ennyire gázos minden, amibe belefogok. És azt hiszem az én hibám.
Délután jönnek anyuék, ebben egy jó van:korán hazamehetek majd.

Hétvégi munkára vagyok ítélve. Tegnap is bent voltam 2-ig, ma is. Ráadásul tegnap buli volt... Norbi régi barátai próbálták összefoldozgatni a szétszakadt szálakat- nem sok sikerrel. De talán nem is baj, hogy nem voltunk sokan, akik ott voltak, velük nagyon jól éreztem magam, és nagyon tetszett az egész este. Bár azt hiszem többé nem iszok Kaiser-t. A tervekkel ellentétben megkockáztattuk az utat Szatymazra, szerencsére sikerült elkerülni a rendőröket. Reggel óta meg eléggé kómásan, de próbálkozom a munkával. Gábor szokás szerint elrugaszkodott a realitástól- kitalálta, hogy jövő héten kész kell lennie a kozmid könyvtárnak. Nem ugrottam a nyakába.
Közben zajlik a nyaralás tervezése. Idén Kapolcs egész jó programmal rukkolt elő, ezért mindenképpen elmegyünk néhány napra, augusztus végén pedig Máltára készülünk, de még semmi konkrét időpont vagy terv.
Unom már... de még negyed óra, és szabadulok, utána irány a strand.

Tegnap megint Hobo koncerten voltunk. Úgy látszik ez már jó szokássá válik :-) Egy soha be nem mutatott előadás, Faludi György verseiből. Nagyon közvetlen volt és ütős.
Ma estére pedig Balzac: Az élet iskolája a program.

Tegnap megint Hobo koncerten voltunk. Úgy látszik ez már jó szokássá válik :-) Egy soha be nem mutatott előadás, Faludi György verseiből. Nagyon közvetlen volt és ütős.
Ma estére pedig Balzac: Az élet iskolája a program.