Az SZBK-ban kevesebben vannak, mint egy átlagos vasárnap délután. Csak én vagyok olyan hülye, hogy ilyenkor is dolgozzak. De meglesz az eredménye, ez vígasztal. Meg az, hogy jövő héten én megyek szabadságra (hurrá Brüsszel!). És az is lehet, hogy kipróbálom az új életet még az idén.
Tegnap megnéztük a Polár Expresszt. Jó volt, de nem hagyott mély nyomokat.

Világ életemben elleneztem azt a gondolkodásmódot, amikor bizonyos emberek előítéletből, vagy már a rossz tapasztalataik alapján nem adnak esélyt arra, hogy az illető megmutassa mit tud. Nem kapnak esélyt sem arra, hogy bebizonyítsák a másiknak: alaptalan a félelmük, a rosszindulatuk...
Aztán rá kell jönnöm, hogy én sem vagyok szent.
Két szakdolgozóm van. Az egyikkel nagyon jóban vagyok, okosnak, tehetségesnek, és nem utolsó sorban szorgalmasnak, lelkesnek tartok. A másik egy figyelmetlen léhűtő. Igaz, ez a vélemény előzetes tapasztalataimon alapul, nem előítélet, de akkor is meg kellene tanulnom másképpen nézni az embereket. Érzem magamon, milyen ingerülten válaszolok, mikor Pista kérdez valamit, milyen haragos vagyok, mikor hibázik. Pedig nem hülyegyerek, csak figyelmetlen és nem érdekli az egész.
Nem kellene beskatulyáznom.

Eltelt a Karácsony is. Kár volt izgulnom, minden jól sikerült, mindenki örült az ajándéknak, én is az enyémeknek.
Mikor szerdán laraktam a munkát, azt gondoltam végtelen hosszú lesz ez a pár nap, mindent kényelmesen sikerül majd elintéznem. Most pedig itt állok, és rá kell jönnöm, hogy semmit sem intéztem. Jellemző. No de jön az új év, új fogadalmak. Soha nem szoktam, de most lesz...
Például az, hogy sokkal jobban odafigyelek magamra. Többet pihenek, törődök azokkal a dolgokkal, amiket igazán szeretek, többet mozgok. Ehhez persze az kell, hogy az időmet is jobban be tudjam osztani. Van még mit fejlődnöm :-)
Tegnap megnéztük a Terézanyut. Nem olvastam a könyvet, csak sejtéseim voltak, hogy milyen lehet a történet. de megdöbbentően életszerű volt, 'akár rólam is szólhatna' érzés. Furcsa volt látni azt a rég elfeledett időszakot. Kicsit nosztalgikus, kicsit fájdalmas, de alapvetően jó.
Ma megint munka, tanulás... új élet főpróba.

Lehet, hogy megint jól megjártam a trafipaxal. Nem igaz, hogy nekem minden héten emiatt kell idegeskednem. És az sem igaz, hogy bennem van a hiba.

Amikor azt gondolod, a legjobban csinálod, akkor derül ki, hogy a legrosszabb vagy.

Tegnap rendeztünk egy spontán bulit a Blues Kertben, megünnepeltük a múlt heti sikereket. Nagyon régen volt már tanszéki bulink, jól esett már egy kicsit a lazulás. Pláne jó volt, hogy semmi sem lett megszervezve, csak gondoltunk egyet, és mentünk. Kevesen voltunk, de stabil mag.
És különösen jól esett, hogy Norbi aggódott értem, még fel is hívott, hogy mi történt, hogy ilyen későn megyek.

Tegnap sikerült ráeszmélnem, hogy igazából nincs okom panaszra a sok elfoglaltság miatt. Egyrészt én választottam, másrészt van, akinek sokkal több van. Norbiék fél éjszaka pakolták a másnapi fuvart egy zokszó nélkül.

Tegnap este hazafelé sikerült kishíján az árokban kikötnöm, de 'megúsztam' egy defekttel. Tenyérnyi lyuk van a gumin, és a felnit is ki lehet dobni egy barom billencses és a szemét útépítők miatt. Na mindegy, a lényeg, hogy én megúsztam.

Beteg vagyok még mindig, nem sokat segít ez a gyógyszer. Aggódom, mint mindig. Betegesen aggódós vagyok :-)
Megyek haza, fáradt is vagyok, na meg nyűgös is. Pedig okom nincs sok rá, rosszabb is lehetne. Csabáék már kint vannak Brüsszelben. Sokat gondolok rájuk.
Nekem semmi sem elég jó.

Amikor az ember külföldre költözik, olyan egyszerűnek tűnik eleinte minden. Az ismerősök irigylik, a család büszke, a barátok ámultak. De amikor eljön az idő... amikor el kell adni a szeretett dolgokat, mert nem tudod elvinni... amikor el kell hagyni mindenkit, sokszor búcsú nélkül, beleugrani a semmibe, a bizonytalanba... az borzalmas. Hátadra venni a csigaháznyi megmaradt emléket, behúnyni a szemed és nem nézni hátra. Nem hiszem, hogy képes lennék rá. Tudom, hogy sokan néznek rám emiatt furcsán, de nem. Ez a világ nem olyan érzékeny lelkűeknek való, mint én vagyok, ezt sokszor mondtam már. De becsülöm azokat, akik mégis képesek. Akik ezt is túlélik. Isten segítse minden léptüket.

Tudom, tudom, megint eltűntem. De hihetetlen eseményekkel teltek az utóbbi napok: elkezdtem leszüretelni az utóbbi évek munkájának eredményeit és bizony van belőle bőven. A félig kész genomban megtaláltam egy csomó gént, ami hatalmas segítséget nyújt a PhD-mhoz. És ezért most jó nagy az örömködés nálunk, de a lelkemnek is jót tesz.
A hétvégén Prágában voltunk. Kalandos volt a 3 nap, megismerkedtünk a helyi rendőrökkel, zálogban maradtam egy étteremben, mert nem volt nálunk pénz, visszafelé beteg voltam, de az egyik legjobb és legnyugisabb út volt. Nem tudom ki hogy van vele, de számomra ez egy borzasztó jó érzés: rácsukni a kaput a problémákra, és elmenni tőlük messzire.

Túl vagyok a mai napon. Nem kicsit volt stresszes, de minden jól alakult eddig. Nyugalmat akarok mostmár. És már csak kettőt kell aludni Prágáig :-)

Tegnap a Cotton Club Singers koncertjén Jamie Winchester volt a vendég. Kicsit örülem :-) Messze az est fénypontját jelentette.
Me először adódott úgy, hogy nekem kellett bemennem a székesekhez pakolni. Érdekes helyzet volt, körülbelül úgy álltam ott, mint ha én küldeném be valamelyik raktáros a laborba, hogy pucoljon genomi DNS-t. Megoldottuk.

Hurrá! Túl vagyok az előadáson és úgy látom, mindenkiben pozitív nyomokat hagyott, nem szerencsétlenkedtem el a dolgot. Akkora, de akkora kő esett le a szívemről!
Este Cotton Club Singers koncert. Jó lesz!

Holnap előadok megint, és emiatt eléggé stresszes vagyok egy ideje. Jó lenne már túl lenni rajta.

Jó, amikor olyan társad van, aki akkor is szeret, és megnyugtat, ha nagyon elszúrsz valamit. Nem számít, hogy mennyibe kerül, hogy mi lesz a következménye, csak az, hogy megnyugodj, hiszen nem tudhattad, hogy ez lesz. Így még aludtam is az éjszaka.

Nem tudom, tapasztaltátok-e már az érzést: mikor már nagyon vártok valamit, valami jót, és az már csak azért sem úgy sikerül, valami nagyon rossz jön ki a végén, és nem is tudod, hol rontottad el, de biztos hogy nem stimmelnek a feltételek. Ezt érzem én most. Alig vártam, hogy hazaérjek, számolgattam a perceket, most meg itt ülök a gép előtt, ami -többen tudjátok- semmi jót nem jelent nálam. Egy rosszalló szempár, és néhány nem éppen kedves szó. Ennyi elég volt. Szép estét!

Hihetetlen, mit össze tud rohanni egy ember egy nap. Szaladni ide-oda, de kiözben az agyad már a következő rohannivalót emészti. Lassan nálam már ez lesz a péntek-hangulat. És persze közben azzal kezdesz el türelmetlenkedni, akivel a legkevésbé szeretnél. Lelkiismeret-furdalás csak a vége.

Hihetetlen, mit össze tud rohanni egy ember egy nap. Szaladni ide-oda, de kiözben az agyad már a következő rohannivalót emészti. Lassan nálam már ez lesz a péntek-hangulat. És persze közben azzal kezdesz el türelmetlenkedni, akivel a legkevésbé szeretnél. Lelkiismeret-furdalás csak a vége.

Tegnap találkoztam Anitával, borzasztó jól éreztem megam. És megtudtam Tőle egy titkot is, aminek volt aztán nagy örömködés. De persze még nem kotyoghatom ki :-)

Furcsa időszak. Sok vihar és eső, mégis minden olyan idegesítően nyugodt. Lassan nőnek, feszítenek a fekete manók, a lelkemből, az agysejtjeimből és a húsomból táplálkoznak. Mire végeznek, átalakulok. Nem fogtok megismerni. Csak idegen leszek, egyedül a temetésén.

Nagyon kellemes hétvégém volt, egy csomó mindent el tudtam intézni, amit időhiány miatt halogattam. Így most a teendő listám összezsugorodott, én pedig jól érzem magam tőle.
Ma este pedig ünneplés: másfél éve gyűrjük egymást.
Az új cikkem: doppingszerek

Bogárka ma szólt, hogy elhanyagolom a blogot... igazából napok óta eszembe sem jutott a blog... Mindenki tudja, hogy akkor írok sokat, ha valami nincs rendben. De most rendben van. Bár ha úgy nézzük, ez ugye nem csak rajtam múlott. Úgy is mondhatnénk, hogy sok türelemre és megértésre volt szükség hozzám mostanában.
Nagy döntések előtt állok, de jó, hogy már ilyeneken kell gondolkodnom.
A munkától pedig egyre jobban elmegy a kedvem. Nem működik semmi.

Nem vagyok jól. Nem tudom mi bajom lehet, de alig állok a lábamon, szédülök és borzasztóan fáradt vagyok. És nagyon aggódom.

Bevállaltam, hogy jövőre én fogom tanítani a borászat kurzust. Nem vagyok normális :-) De olyan jó...

Lassan beindul az ötletem... hamarosan elárulom a részleteket.
Lassan kezdek rájönni arra is, hogy megint túlvállaltam magam. Rossz tulajdonság. De egyszerűen nem bírom, ha csak egy dologgal kell foglalkoznom. Most ez a dolog nagyon izgat, közben cikket írok, dolgozok, és állandó idegességgel küzködöm a karrierem és az egészségem miatt. A hétvége is ezzel telt.
És egy kicsit elhanyagolva is érzem magam.
A mai nap meg... megvolt az első németóra, utána dőlt az egész nap-kapkodás végig.
Holnap jobb lesz.

A nap híre, hogy bátyámék költöznek Brüsszelbe, Imola munkát kapott az Európai Parlament titkárságán. Ez azt jelenti, hogy én is látni fogom Brüsszelt :-)

Tegnap este a szakdolgozóm bejelentette, hogy beíratkozott egy középiskolába ötödévesnek. Egyszerűen nem találok szavakat, hogy mennyire megmagyarázhatatlan, hülye gondolat. Azt mondja azért, mert le akar nyelvvizsgázni. De könyörgöm, miből gondolja, hogy egy nappali suli mellett, a labor munka mellett könnyebb lesz, mint mikor van hetente 2-3 órája? Nem fogom fel, hogyan lehet ennyire eszetlen valaki. És persze tőlem kérdezés nélkül elvárná, hogy esténként itt üljek mellette, mert egyedül dolgozni még nem tud. És persze ugyanolyan megbízhatatlan, mint eddig volt, ma is megbeszéltük, hogy 2-re itt van, és egész nap ide sem dugta az orrát.

Üdv mindenkinek, türkiz máltától lebarnulva, felfrissülve, újult erővel. Csodálatos volt. Csak szuperlatívuszokban... és a Peugeot 106-os is Kimko sorsra jut szívemben. Nem akartam hazajönni. Nem akarok itthon lenni. Ühümbrühüm...

Hurrá, nyaralunk! Hurrá, nyaralunk!!!!
Most eltűnök egy hétre, holnap ilyenkor már a máltai napon süttetem a hasam.
Szép hetet mindenkinek!

Beneveztem néhány képemet a Gösser fotópályázatra. Van ám önbizalom, igaz? Mindegy. Itt láthatóak. Tessék szavazni rájuk! :-)

No megjöttünk, hej. Tudom, tudom már tegnap előtt, de eddig szedegettem szanaszéthullott darabjaim, és már tudok ülni a gép előtt is. 2100km öt nap alatt motorral. Nem kívánom senkinek hogy fekve is fájjon a feneke, mint az enyém tette. De jó volt, mert sokat gondolkodtam, mert pihentem, mert lesz mit mesélni az unokáknak, és mert átéltem életem legnagyobb viharát, ami a braci kompon kapott el minket. Aki tudja, mennyire félek az égi kisülésektől el tudja képzelni milyen lehetett. Hangosan imádkoztam, hogy Faraday ne tévedjen a kalitkáját illetően. A java pedig csak a kompról lejövet következett... a motorosok alapszabálya: az összes aszályprobléma megoldódik a környéken, ha átmégy a szomszéd faluba esőruha nélkül. Makarskán az éves is megoldódott.
Most meg rohanás, szaladás, intézkedés. De szombattól elfelejtek mindent.
Ma reggel arra keltem, hogy bolond kopasz sofőr otthon hagyta a fuvarpapírokat, és minderre csak Pesten eszmélt rá. Úgyhogy hajnalban volt egy ugrásom Kecskemétre. De tök jót vezettem :-)
Hazafelé a horvátoktól megért bennem egy nagy ötlet. De még nem lövöm le, izguljatok csak, hehe.

28-án indulunk Máltára. Hurrá! :-) Tegnap este derült ki, hogy a székeseknél a fuvarszervező két hétre elmegy szabadságra, ami azt jelenti, hogy ugyanennyi nyugis időszakra számíthatunk. Ma bementem a Vistába, és lefoglaltam egy utat. Ez annyira jó...

A hétvégére ragyogó napsütést ígérnek Split környékére. Holnapután indulunk! :-)
Tegnap kivégeztem Balzactól Az élet iskolája-t. Nem volt rossz, de feledhető.

Tegnap eladtuk a Tico-t. Már egészen meg voltunk ijedve, hogy a nyakunkon marad, de egy 71 (!) éves bácsi lecsapott rá. Szerencsére nem szerettem azt az autót, nem fáj nagyon a szívem érte. Vettünk nekem egy motoros dzsekit is, kék, és elmehetnék rögbi játékosnak benne :-). Olyan vállaim vannak... Bátyáméknak sikerült néhány vidám percet oko9zni a kinézetemmel.
Csütörtökön indulunk nyaralni. Norbi nagy ötlete folytán déután lemegyünk Nagykanizsáig, onnan meg hajnalban indulunk tovább- hosszú lenne egy fenékkel az a 800 km. Omisban, Split mellett fogunk lakni. Ha minden jól sikerül, vasárnap megint két részletnben indulunk vissza. Rövid lesz ez a 3 nap, de most ennyi sikerült.
Már csak az a gond, hogyan pakolunk fel a motorra.

Tegnap egy nagyon korrektet beszélgettem Anitával. Hihetetlen, hogy egy éve nem sikerült összehoznunk egy estét, amikor mindketten ráértünk. Bár a beszélgetés után már nem is tűnik olyan hihetetlennek. Mindig elcsodálkozom, hogyan lehet egy velem egyidős lány ennyire talpraesett, határozott és belevaló. És mint kiderült, a párja is igen hasonló, bár ránézésre meg nem mondaná senki, hogy egy áruházlánc területi igazgatója lesz belőle heteken belül. A cserebogár esete a nocsakkal...
Megint megígértük, hogy a jövőben gyakrabban fogunk találkozni. Hátha...
Ma este meg újra megnézem a Szentivánéji álmot. Az első színházi élményem volt 14 évesen, és hosszú évekig az etalon a várszínház előadása Őze Áronnal. Kíváncsi leszek a mostanira. Remélem csalódás lesz :-) És persze a HKT miatt is fontos... "Félre tündér, itt jön Oberon!"

Eltelt ez a hétvége is. Jobbára munkával... nem sok pihenős élményem van. De a lelkiismeretemen sokat javított, hogy meglátogattam anyuékat is.

Immár 4 napja nem fájt a fejem (most kiabálom el), ami már szinte csodába illő fejlemény. Mülönben semmi érdekes. Punnyadás.

Ma este Norbi dolgozik, én meg elhatároztam, hogy a hetek óta készenlétben tartott Joy-t most kivégzem. Meg is találtam a hónap szövegét, amin sikerült egy fél órát fuldokló röhögéssel tölteni. Csak a jobb megértés végett: a cikk arról szólt, hogy a nők mennyire nem csípik a body-building mániás, piperkőc férfiakat.
' Emlékszel még a Csillagok háborújára? Kislányként biztosan te is szőke, csillagszemű Luke Skywalkerért rajongtál, és sok idő eltelt, mire rájöttél, hogy a filmben Han Solo a nagybetűs férfi. Azután a végén még az is előfordulhat, hogy eljutsz Chubakkáig. Hidd el, ő a tökéletes pasi.
Még csak nem is borotválkozik.'

Jó lenne már Horvátországban lenni.

Tegnap egész este Gabival beszélgettünk hármasban, pillanatok alatt eltelt az a pár óra. Reggel az indulás nagyon zűrös volt, vagy ötször visszafordultam, mire mindent magamhoz vettem, amire szükség volt.Most meg pörgök, mint a duracellnyuszi.
Idén a SZIN nagyon jó lesz. Tavaly kimaradt a nyaralás miatt, de most biztos ott leszek.

Most... szeretnék levelet kapni...

Végül csak eljutottunk Kapolcsra, igaz csak egy estére. Szombat délután érkeztünk, vasárnap délelőtt meg már indulhattunk vissza. Igazából az egyetlen nagyobb program a KFT koncert volt, tetszett, csak nagyon sok új számot játszottak, én pedig lemaradtam az Ég és Föld-nél (a bátyám tényleg vett mégegyet a húgának). Jó lett volna maradni még.Visszafelé elmentünk Siófokra strandolni egy kicsit, de borzasztó hideg volt a víz.
Most meg munka ezerrel.

Most legszívesebben egy wellness hotelben lennék, éppen a masszőr kezei alatt, aki illatos olajokkal dörzsöli végig a testem, én pedig csukott szemmel élvezem a kényeztetést.
Ömlik az eső. Úgy érzem magam, mint Nick Cave főhőse a 40 napig tartó pisálásban, bár attól azért még messze vagyunk.
A mai nap tapasztalata, hogy utazási problémákra legjobb a Vista, megint borzasztó korrektek voltak, és hogy mennyire más tud lenni az emberek hozzáállása olyan dolgokhoz, amit az emberek nagy többsége szeret és a kánaánnak érzékel, lásd fenti megjegyzés.
Holnap Kapolcs. Meglátjuk, mi lesz a vége.
V-al megint hosszasan levelezgetek. Jó érzés.

Nem vagyok jól. Fáj az egész jobb vállam, mintha valami gigantikus izomlázam lenne, és az egész csuklyásizmom be van durranva. Közben meg olyan vagyok, mint egy holdkóros, egyfolytában aludnék. Nem tudom, mi lehet, de borzasztó rossz.

Tegnap a bajai úton csontra beleszaladtam egy trafipaxba. 50-el lakott területen a vasúti átjáróban. Megáll az eszem, komolyan. Ez az egyik legnagyobb szemétség, amivel az utóbbi időben találkoztam. Nem sokat vígasztal, hogy a körülöttem lévő kb. 20 autó mind hasonlóan megszívta. Para.

Ma reggel sikerült korán kelnem. Minden este eltervezem, de sosincs elég lelkierőm-nem úgy ma. Már negyed 7-kor túl voltam a kávézási rituálén. Mivel ez a reggel legnehezebb része, 8-kor már bent is voltam a jó öreg munkahelyen. Csak persze dolgozni nincs kedvem... Főleg, ha arra gondolok, hogy jövő héten nem megyünk Kapolcsra, és még hétvégén is dolgozni fog Norbi... az életkedvem is elmegy, nem csak a munka.

Zöld sárga, zöld sárga.... éhes a sárkányka... világnak harmada... egyedül csak maga...

Újabb nap. Újabb lendület és küzdés. Megint úgy kezdtem neki, mint Szent Iván éjjelén: ma minden megtörténhet. Akár sikerülhetnek is a dolgok. Akár jól is érezhetem magam. Bár számomra már az is eredmény, hogy nem akarok megsülni a hőségtől, és hogy a parkolóban nem kaszáltam le azt az Opelt. Nem sokon múlott.
Tegnap egy beszélgetés volt fontos. Hegyeket görgetett mellkasomról. Könnyebb a légzés, élvezem az érzést. Ráznám magam, hogy a törmeléket is legörgessem, ne lássanak a dementorok.
És egy pillantás... az is kellett. Pont akkor, pont ott. Hiányzik, pedig este ott lesz. Jó.
És talán ma tényleg... új nap, új kezdet.

Futnak a napok mellettem, felettem, alakom elmosódik a nagy lendülettől. Néha kicsit belémkapnak, megpörgetnek, én meg csak értetlen állok, mi volt ez. Néha érzem a szelet is, amit bársony testükkel csapnak, szőrszálaim simogatják. De csak akkor ocsúdok, mikor testem követeli a többórai öntudatlanságot, és végiggondolom, vajon mennyi van még. Vajon mennyi lehet még. Vajon jó-e ez így.
És már ott is vagyunk a 42-nél, a nagy válasznál.
Vérem forr, zuborog, hajtana tovább. A horgony viszont erős még. Meddig? Hogyen? Miért kell ezen gondolkodni ilyenkor? Rossz időzítés. Hess démonok!!!

Tegnap este másfél órát dekkoltam az autószerelőnél, mire kiderítette, hogy miért kerepel az Opel, de megvolt az eredménye, mert most nagyon csöndes. Csak parkolni nehéz vele változatlanul :-)

Tanulságos: Nem kívánom a férjem... És sosem kívántam

Másodszor láttam a Vadászatot, de nem lehet megunni. Én Kapolcson is megnézném még. Csak nem valószínű, hogy az lesz. Csak az volt a probléma, hogy ülős koncert volt, amit nehezen bírtam, ezt a zenét nem lehet legalább lábdobogás nélkül bírni.
Reggel csak fél 9 körül sikerült felébredni, de akkor is teljesen kómásan. De legalább délelőtt elintéztem a fényképet, ezért sem fogják már rágni a fülem.
Másfél hét Kapolcsig. Hétfőn, kedden, majd pedig péntektől vasárnapig leszünk lent.

Ma este megyünk Gyulára. Addig még egy sor utálatos munka, de nem sok, mert hamar le fogok lépni. Várom már, bár be fog fagyni a fenekünk.

Munkafronton semmi változás. Borzasztó. Semmi kedvem reggelente felkelni.

Hihetetlen unalmas hétvégém volt. Elmentünk Kunfehértóra Robiékkal, azt mondták, 3 napig tele lesz programokkal az egész környék, bulizunk egy nagyot. Programok tényleg voltak dögivel. Csak mi nem vettünk részt rajtuk. Vagy fáradtak voltak, vagy nem volt kedvük, vagy sült a hús, vagy éppen nem érdekelt őket, ami van... egész szombaton csak ültünk a nyaraló udvarán és néztük egymást. Azt hittem szálanként fogom lelegelni az udvart, annyira untam. Este azután Norbival bementünk a fesztiválora, de addigra már semmi értelmes nem volt, így legalább kialudtuk magunkat. Tegnap már délelőtt feladtuk, lementünk a strandra, utána meg haza akartunk jönni, dehát nem tudtunk, mert a kaját megint csak estére sikerült elkészíteni, pedig már reggel nekikezdtek. Így fél 9 volt, mire hazaértünk. Nem tudom, lehet hogy csak mi vagyunk ennyire pörgősek, de én nem tudok egész nap csak ülni és bámulni...
Kicsit lelkiismeret furdalásom van, amiért ők csak jót akartak, mi meg ilyen szarul éreztük magunkat. Nem tudom.

Teljes kudarc megint a munkában. Semmi sem sikerül.
Tegnap egész délután itt voltak anyuék, este fél 10-kor mentek el. A fiúk szerelték a riasztót, én meg anyuval elmentem pénzt költeni. Nem rossz párosítás :-)
Ma délután meg indulunk Kunfehértóra Robiékkal: a szokásos sörfesztiválos ereszd el a hajam. Kicsit fenntartásokkal megyek, mint mindig az ilyen bulikra, de korántsem aggódom annyira, mint máskor. Csak kihúzom valahogy vasárnapig. Csak ne essen, mert az kellemetlen lesz a sátorban.

Hirtelen felindulásból átszerződtem elektronikus számlára az OTP-nél. Remélem soha többé nem kell bankba mennem. Átirattam mindenhol a címemet is- megtettem amit tudtam a közügyek intézésében. Javában dúl za Málta -láz, lassan keszdenek összeállni az út adatai, kiválasztottam a szállodát és az időpontot: aug. 28 vagy szept 2. Addig még lehet gyűjteni a pénzt.
A munka meg nem megy. Nagyon nem. Unom már, hogy ennyire gázos minden, amibe belefogok. És azt hiszem az én hibám.
Délután jönnek anyuék, ebben egy jó van:korán hazamehetek majd.

Hétvégi munkára vagyok ítélve. Tegnap is bent voltam 2-ig, ma is. Ráadásul tegnap buli volt... Norbi régi barátai próbálták összefoldozgatni a szétszakadt szálakat- nem sok sikerrel. De talán nem is baj, hogy nem voltunk sokan, akik ott voltak, velük nagyon jól éreztem magam, és nagyon tetszett az egész este. Bár azt hiszem többé nem iszok Kaiser-t. A tervekkel ellentétben megkockáztattuk az utat Szatymazra, szerencsére sikerült elkerülni a rendőröket. Reggel óta meg eléggé kómásan, de próbálkozom a munkával. Gábor szokás szerint elrugaszkodott a realitástól- kitalálta, hogy jövő héten kész kell lennie a kozmid könyvtárnak. Nem ugrottam a nyakába.
Közben zajlik a nyaralás tervezése. Idén Kapolcs egész jó programmal rukkolt elő, ezért mindenképpen elmegyünk néhány napra, augusztus végén pedig Máltára készülünk, de még semmi konkrét időpont vagy terv.
Unom már... de még negyed óra, és szabadulok, utána irány a strand.

Tegnap megint Hobo koncerten voltunk. Úgy látszik ez már jó szokássá válik :-) Egy soha be nem mutatott előadás, Faludi György verseiből. Nagyon közvetlen volt és ütős.
Ma estére pedig Balzac: Az élet iskolája a program.

Tegnap megint Hobo koncerten voltunk. Úgy látszik ez már jó szokássá válik :-) Egy soha be nem mutatott előadás, Faludi György verseiből. Nagyon közvetlen volt és ütős.
Ma estére pedig Balzac: Az élet iskolája a program.

Túl vagyunk mindenen. A vizsgán (szerencse), a diplomaosztón (szép voltam és nem estem hasra), a beszéden (csak kétszer akadt össze a nyelvem), és a hivatalos eljegyzésen is (nem verekedett össze a két család, és nekünk sem volt olyan kellemetlen). Azóta nyugalom van, kevés munka, sok pihenés. Most jó. És a mosogatással is végzek lassan :-)
Közben Gergő és Judit között meg végképp nincs jól semmi, de ezt a történetet nem tisztem megosztani a világgal. Csak sokat jár az agyamban. Ide elég ennyi.

Tegnap megvettem a város legszebb estélyi ruháját a diplomaosztóra. Izgulok. Leginkább azért, hogy nehogy még három frissdiplomáson lássam viszont a ruhát.
Holnap vizsgázok PhD főtárgyból, de még szinte bele se néztem. Nem tud izgatni a dolog. AA beszéd miatt sokkal jobban izgulok.

Bejártuk Székelyföldet. Négy nap alatt 1700 km, rengeteg por, hegy, fák, eldugott falvak és múltszázadi emberek. És Wass Albert. Még az elmegyógyintézetbe is bemerészkedtünk, hogy lássuk a sírját :-)
Most pedig újra itthon. A nap híre, hogy beszédet mondok a diplomaosztón a végzősök nevében.

Pénteken indulunk. Szováta, Székelyföld. Wass Albert világa. Tegnap elővettem A funtineli boszorkány-t. Alig lesz 2 napunk. De vagy beleszeretek, vagy megutálom. Kiderül.

Nem értem miért kell földhöz ragadtnak lenni. Nem értem, hogy miért nem lehet örülni annak, hogy kaptam egy díjat, nem értem miért fontosabb a legfontosabb embernek az, hogy büszke lehet rám egy ebédnél.

Leállamvizsgáztam. Mostmár diplomás biológus kutató vagyok. Diplomával csak 26-án.

Még 5 nap a megmérettetésig.

Megkaptam a díjat. Pénteken jött a levél. Símogatja az önbizalmam.
Közben már csak 3 napom maradt az államvizsgára. És még semmit nem tudok :-)

Szombaton férjhez adtam az unokatesómat, akit 20 éve nem láttam. A magam nevében sikerült kibékülnön a családom felével is. Nagyon furcsa dolgok ezek. Nem tudom, hogy miért kell, hogyan lehet megtagadni tesvért, szülőket, gyermekeket. Nem értem, hogyan képesek rá azok az emberek, akik engem sosem bántottak, azt sem értem, hogy lehet ez. Mindegy. Amit én tudok, megpróbálok helyrehozni, de csak a saját nevemben. Nem akarok a családom nélkül élni. Nem tökéletesek, de senki sem az.

Álmosító nap.

Korán van még, mégis tönkrement nap már ez is. Esik az a rohadt eső, nem tudom miért szomorít, nem tudom mi a célja azzal, hogy ráül a tarkómra. És én rájöttem megint ma reggel, hogy kicsi vagyok, éhes vagyok, félős vagyok, és nincs itt Karak. Seni sem tudja, senki sem érti, miért félek annyira, miért görcsös a vállam, csak én látom, csak én érzem, hogy nem tudok egy lenni, nem tudok a legjobb lenni, nem tudok tökéletes lenni, ezért nem akarok lenni sem. Tele vagyok félelemmel, szorongással, sok a feladat, a megfelelés, és én kicsi vagyok még nagyon. Gyenge szárú erre a világra.
És az első léptek angyalát már messzire küldtem.

Ma reggel összetűzésbe keveredtem egy Renault-sal. A Solvo előtt próbáltam leparkolni mögé, de túl közelire sikerült. Épp hátramenetbe akartam rakni az autót-ami szokás szerint nem ment- mikor elkezdett rámtolatni. Nyomtam neki a dudát, hogy vegye észre magát, de csak jött hátra, a kisautó meg makacskodott, és csak azért sem vette be a sebességet.
Erre kiszáll a pasi, és elkezd velem üvölteni, hogy ő volt itt előbb. Így utólag csak jót vigyorgok a helyzeten, mert szegény csórikám azt hitte, hogy el akarom venni a helyét, azért volt annyira felhúzva. De hiába mondtam neki, hogy mi van, csak kiabált, ezért aztán fogtam magam és otthagytam.
A reggeli műsor megvolt a Béke utcaiaknak.

Be vagyok tojva az államvizsgától. Semmit sem tudok még.

Lehet mégsem lesz Montenegróból semmi. Motorral állati megerőltető lenne, Norbi pedig autóval nem akar menni. Meglátjuk mi lesz.

Túl vagyunk a szokásos névnapi bulin. Őrült jól sikerült ahhoz képest, ahogy indult, csak Norbinak nem esett jól, hogy a 3 naposra tervezett dajdaj egy éjszakás lett, mert a családosok elvonultak gyereknapozni.
Mi meg napozni tegnap. A víz hideg volt, de a nap sütött száz ágra, észrevehető barna színem lett.
Még mindig nem tudom, kiváló hallagó vagyok, vagy sem.
Két hét múlva pedig megyünk Montenegróba.

Tegnap felavattuk az új kádat. Arra is sikerült rájönni, hogy mire való a sarkán a kiemelkedés. Nem részletezem :-)

A díjamról véglegesen a Kari Tanács dönt pénteken. A napirendben szerepel a "kiváló hallgatói díj" szabályzatának módosítása is. Mivel én éppen hogy csak befértem a paragrafusok közé, kissé aggaszt a dolog. Nem csodálkoznék, ha így akarnának keresztbe tenni nekem.
A hétvége kellemesen telt, pakolászás, lazsa. Szombaton felfedeztünk egy új éttermet. Több ilyen hétvége kellene.

Közben kiderült, mivel jár a díjam: 100 rugó, egy fénykép a rektoriban a kiválóságok tábláján, és egy fogadáson kell részt vennem nekem és a családomnak a diplomaosztó után. Hurrá!

Levizsgáztam. Megkönnyebbülés, nagyon jó lett. Egyetemi éveim utolsó vizsgáján jó voltam.

Elnyertem a Szegedi Tudományegyetem Természettudományi Karának kiváló hallgatói címét. Gőzöm sincs, hogy ez mivel jár, azon kívül, hogy kirakják a fotómat a Tanulmányi Osztály folyosólyán a falra néhány évre, és hogy nagyon jól hangzik.

A hétvégén elköltöztünk. Szombat eggel kezdtünk neki azzal, hogy elviszünk néhány dolgot, de annyira belemelegedtünk, hogy a végén csak a szekrény és az ágy maradt a lakásban. Azóta félnomád életet élünk, met egyrészt hatalmas a rumli, másrészt se konyha, se fürdőszoba, se fűtés. Bár Norbinak hála már sokat rendeződtek a viszonyok, mától már tusolni is lehet.
Én egész hétvégén, sőt még hétfőn is az inkubátorházas tanulmányt írtam Ernőnek. Nagyon elegem volt már belőle, de ma reggel leadtam, remélem már nem lesz vele több dolgom. Azt hittem sosem lesz meg az a kritikus 20 oldal.
Most meg tanulnom kell, mint a güzü, holnapután vizsgázom. De persze a munkát sem lehet elhanyagolni...

Fejem a lábaim közt, szorul a tudat. Nem szabad, hogy eszméljen. Vigyázni kell, a fájdalom a gyenge pontokat keresi. Nem szabad engedni. Tömködd a lyukakat erősen! Hová vezet ez az út? Mi lesz a vége? Lehet-e jó vége?
Lesz-e megnyugvás?

Megvédtem a diplomamunkámat, ezen is túl vagyok végre. Jó azért látni, hogy mindenki fenékre ül a projekt volumenétől (szép magyar szavak :-)
Ma nagyon nyugis napom van. Semmi idegeskedés, ezt már szeretem. CSak ne kéne még 5-kor Ákossal találkoznom, hogy rám zúdítson egy csomó munkát, amitől cseppet sem lesznek nyugodtak as következő napok...

Nehéz napok.
A hétvégén megejtettük a motoros túrát, két nap tömény pihenés a Pilisben. Megmásztuk a Rám szakadékot, négykézláb a patakmederben, tök jó volt. :-) Vasárnap elmentünk Pestre megnézni a felhajtást, de nagy csalódás volt, inkább hullámvasutaztunk egyet.
Hétfőn aztán beindult a pokol. Munka+ kedden Pest+ inkubátorházas tanulmány+ kérdőívek+ diplomamunka+ szakdolgozó+ biofizika előadás+ diplomavédés.
Tegnap is 9-ig dolgoztam, ma szintúgy, még 8-kor van egy megbeszélésem.
De legalább le van adva a diplomamunkám, igaz, hogy 4 nap késéssel.
Ma munka ezerrel, nagyon le vagyok maradva, rendbe kell raknom a kérdőíveket is, tanulni is kellene, és olvasni Ernőnek az esti beszélgetésre.
Holnap kötelező programom lenne, amit ki fogok hagyni nagyrészt, itt lesz a szakdolgozó, meg a munka.
Pénteken pedig általános iskolai ballagás...
Ne legyen senki morcos, amiért ritkán írok.

Mit jelent a szó, amikor nincs mögötte szív?
Mit jelentenek a félreértett mondatok, ha mögötte csak önérzet van?
Mit jelent a magyarázat, ha nem hallgatják meg?
Mit mondd a csend, amikor fáj az élet?
Miért hallgat a száj, amikor üvölt a lélek?

Nyújtsd a karod, és már nem is vagy. Add a kezed, és már nincs lelked. Valakinek kell, de boldog légy.

Szombaton rendbetettük a házban a felső szintet, már amennyire a körülmények azt megengedték. Igazság szerint én már holnap költöznék, ha lehetne. Nem utálok Szegeden lakni, de ezt az átmeneti állapotot igen.
A lakásra is találtunk albérlőt, ráadásul egy ismerős személyében, ami megint csak pozitív.
Ma megint alig van munka... fél 4-re megyek Ernőhöz, utána pedig német, és már el is telt a nap.
Jut eszembe, az éjjel Zolkával álmodtam. Nem tudom már hogy mit, csak azt, hogy valami ügyben a rá jellemző kedvességgel állt ki mellettem.

Rajongás... Sosem látott kenyér az asztalomon...
Illetve csak nem a megszokott formában. nem tudok egy lenni a sok közül. Ha nem lehetek A rajongó, akkor nem akarok semmilyen sem lenni. Ha nem lehetek az egyetlen, nem akarok egy lenni. Itt van a kezemben Kentaur könyve. És fáj a szívem amiért nem lehetek, amiért nem tudok... Vafgy talán csak egyszerűen mégis jó így. Vagy mégis rajongó vagyok.
Valaki az eltűnt városból.

Tegnap megnéztük az István a királyt. Az egyetemi társulat adta elő a színházban. Hihetetlen, fantasztikus előadás volt. Az, hogy egy egyetemi színtársulat ilyen hatalmasat tudjon alkotni, teljesen ledöbbentett. Ilyenkor érzem saját apróságom...
Elkészült a genomi könyvtár újabb nagy adagja, 5000 klónt szúrkáltunk ki egy nap alatt. Ez megint olyan dolog, ami mérhetetlenül szívmelengető: olyan összefogás volt a fenti csapatban, amit még sosem láttam. Jól esett, hogy mindenki segíteni akar, hogy ennyit dolgoztak miattam. Igazából nem is tudom, hogyan lehetne ezt megköszönni. Közben böködi a csőröm az, hogy a 'gőgösek' megint nem vettek részt a munkában, inkább képesek voltak egész nap a gép előtt ülni és netezni, de nem alacsonyodtak volna le addig, hogy segítsenek. Nem mintha olyan nagy szükség lett volna rájuk, megvoltunk így is, csak nem tudom milyen alapon képzelik magukat felsőbbrendűnek.

Egész hétvégén dolgoztam, ki vagyok kattanva. Alig várom már a május 1-ét, el akarom felejteni a világot arra a 3 napra. Ma megint telepszúrkálás van műsoron, rámegy az egész nap.

rült napjaim vannak. Teljes káosz.
Tegnap Pesten voltam. Aki a közeljövőban azt meri mondani nekem, hogy Máramaros utca, én nem is tudom, hogy mit csinálok vele. Egy órán át bolyongtam a környéken. Borzasztó volt.
De ma már újult erővel újra munka. Talán behozok egy kicsit a lemaradásból.

Alice eltűnt a netről, levette a verseit. Hiányozni fog. Ilyenkor tudok nagyon mérges lenni, amiért soha nem töltíttem le őket. Kérem, hogy aki hall egy Alice művészneven futó lányról, aki csodálatos szerelmes leveleket ír, szóljon nekem. Fontos lenne.

Ma végre nem kell mással foglalkoznom, csak a munkával. Igaz, van kellemetlen része is a munkának, de azért nem rossz ez így. Szervezem a május 1-ei motoros túránkat is.

Tegnap megbirkóztam Pesttel. Rohadtul elfáradtam és még most is fáj a fejem. Nem szeretem ezt az állapotot.
Reggel kaptam egy e-mailt. Gondoltam kitöltöm:

Hany óra van most?
-9:05

Pontos neved (ahogy anyakönyveztek)?
- Mészáros Lívia Sarolta

Becenevek?
- Lujza, Liza, Lil, Lilke, Lili, Livi

Hány gyertya volt az utolsó szülinapi tortádon?
- nem is tudom, mikor volt utoljára gyertyás tortám.

Mikor fújtad el őket?
- csak december lehetett

Háziállat?
- egy hangos, de csak reggel zümmögő valami. Napok óta nálunk lakik...

Testmagasság?
- 170 cm

Piercing?
- évek óta kacérkodom a gondolattal

Tattoo?
- letettem róla. Rossz emlékeket idézne.

Mennyire kedveled a munkádat/sulidat (1-tol 10-ig)?
- minden nap változik. Ma reggel 6.

Születesi hely?
- Orosháza

Jelenlegi lakóhely?
- Szeged, de néhány hét múlva Szatymaz.

Kedvenc úticél?
- Hollandia, a tulipán és szélmalom dilim miatt. Talán egyszer eljutok oda.

Jártal mar Afrikaban?
- Februárban megejtettük ezt is.

Tekertel már be valakit WC-papirral?
- egyszer, kisiskolás koromban valami tábori vetélkedőn. Már nem emlékszem, mi volt a cél.

Tekertek már be WC-papírral?
- nem emlékszem ilyesmire

életed legnagyobb őrültsége?
- még készülök rá

ért már autóbaleset?
- szerencsére nem.

Ropi vagy chips?
- chips, minden mennyiségben.

Kétajtós vagy négyajtós verdád van?
- Kétajtós büszkeség :-)

Kavé vagy Cappuccino?
- mindegy, csak sok legyen

Salátaöntet? Zöldség??
- sok öntet, kevés zöldség

Paradicsom, karfiol?
- paradicsom csak magában. Karfiol jól elrejtve.

Milyen színű zoknit hordasz?
- legtöbbször semmilyet. Ha mégis, akkor a ruhámhoz illőt.

Mi a szerencseszámod?
- 7

Kedvenc filmed?
- állandóan változik. De a Holt költők társasága mindig topon van.

Kedvenc napod?
- A szombat

Mi most épp a kedvenc (zene) számod?
- már egy ideje az Evanescene dalai

Milyen fogkrémet használsz?
- mindig mást.

Melyik könyvet olvastad legutobb?
- Marquez: Száz év magány

Kedvenc (vágott-) virágod?
- tulipán tulipánnal.

Kedvenc dolgod?
- a gyűrűm

Kedvenc gyorséttermed?
- nem vagyok oda értük. Ha mégis, akkor Burger King

Kedvenc italod?
- száraz fehér

Elsőre sikerült a jogsid?
- melyik része? :-)

Erősséged mások meghallgatása?
- hangulattól függ

Gyengéd vagy?
- erről mást kellene megkérdezni. De ha nemet mond, az rosszul fog esni.

Milyennek látod magad 10 év múlva?
- egy jó állás, 2 gyerek és boldog élet

Melyik kifejezeseket hasznalod túl gyakran?
- "gondolom"

Ki van tőled legmesszebb azok közül, akiknek elküldöd?
- azok, akiket elhanyagoltam. Sokan vannak.

Mikor van nálad pizsamaosztás?
- nincs pizsmám.

Ki válaszol majd leghamarabb erre az emilre?
- én is kíváncsi vagyok

és ki az, aki tuti nem válaszol?
- a legtöbben

Most mennyi a pontos idő?
- 9: 24


+1 Szemed színe?
- barna

+2. Hajad színe?
- barna-szőke

+3. Kedvenc ételed?
- chilis bab

+4. Kedvenc szó/kifejezés?
- androméda

+5. Neked mi az életcélod?
- hogy jól érezzem magam a bőrömben, és mindenki ugyanezt tegye, akit szeretek

+6. Kedvenc fagyifajtád?
- meggyes sztracsatella

+7. Ki küldte ezt neked?
- Attila

+8. Mi a legkellemetlenebb dolog, amit az emberek tőled kérdeznek?
- mi a baj?

+9. Mit láttál utoljára moziban?
- Derült égből Polly

+10. Van barátod/barátnőd?
- vőlegényem

+11. Legutoljára használt drog?
- pálinka

+12. Mitől félsz legjobban?
- a ráktól

+13. Hány levelezőtársad van?
- nehéz megmondani. Az "évente két levél" típust hová soroljam?

+14. Ha megváltoztathatnál valamit magadon, mi lenne az?
- hogy társaságban el tudjam engedni magam

+15. Bungee-jumpingoltál már?
- egyszer kiprábálnám

+16. Szegted már meg a törvényt?
- ki nem?

+17. Kivel telefonáltál utoljára?
- a kedvesemmel tegnap este, hogy mikor jön haza

+18. Mi jut róla először eszedbe?
- csalódottság, hogy még el sem indult

+19. Szüleid keresztneve?
- Júlianna és Béla

+20. Kedvenc parfumod/illatod?
- mindig más. Most Diortól a Dune

+21. Mikor voltal utoljara korhazban?
- tegnap, de munkaügyben

+22. Tancoltal mar szokokutban?
- sosem tudtam mi hiányzik az életemből :-)

+23. Milyen sportokat szeretsz/veszel reszt bennuk?
- kevés van, amit szeretek. pl. lovaglás

+24. Te szereted a fonokodet???
- hát....

+25. Mi az az emberi tulajdonsag, amit nehezen fogadsz el?
- a legtöbb emberi tulajdonságot nehezen fogadom el

+26. Milyen pozban alszol?
- az oldalamon

+27. Nehezen ebredsz reggel?
- szörnyen

+28. Mit fogyasztasz elsokent reggel?
- mi mást, mint kávét?

+29. Kinyitod a csapot amikor idegen helyen pisilsz?
- nem. Akit zavar, ne hallgatózzon.

+30. Mi az, amiert barmit megadnal?
- hogy ne szúrjam el...

Álmos szombat reggel... tegnap itt hagytam a kisautót az SZBK-ban és gyalog mentem haza. Jól esett. Bár a ma reggeli visszaséta már nem annyira, majd' elvitt a szél.
Tegnap este dobtam egy hátast. Alföldi műsorában Kentaur volt a vendég. És olyan jó volt, de olyan... egyszerűen nem akartam elhinni. Mint ahogy azt sem, hogy bár évek óta rajongok érte, még soha nem láttam hosszabb ideig megnyilatkozni sehol-ezt kivéve. Még most is a hatása alatt vagyok.

Hmm... hm... Ernő kért tőlem egy CV-t. Vajon mi célja van vele?

Mivel Barni elrontott dolgait kell egy kicsit helyrehoznom, kénytelen voltam a régi dolgai között kutakodni kicsit. És mivel kíváncsiságom nem hagyott nyugodni, kénytelen voltam beleolvasni néhány dologba. Olyan dolgokba, amik rólam szólnak. És most nem érzem jobban magam attól, hogy eljátszottam egy olyan lehetőséget, amikor egy nagyon okos és jóindulatú ember bízott bennem és rajongott a tehetségemért. Nem kellett volna. Mostmár látom.

Olyan semmilyen napom van. Egy kis munka, egy kis pihenés, azután vége is. Remélem, senki nem akar megtréfálni.

A rossz napok jól végződnek néha. És nekem tegnap ilyen szerencsém volt. Most úgy látom, hogy jó, hogy tegnap reggel kibeszéltük magunkból a dolgokat.
Ma MBSZ szervezés lázában ég minden, kedden megyek bratyizni a biotech vezetőkkel.

Nincs kedvem dolgozni. Nincs kedvem semmihez. Nincs jó napom.

"Hiába hasonlítunk sokmindenben, ha annyi mindenben különbözünk, hogy a végén egyikünk sem elégedett az eredménnyel."
Nem tudom mi van, de valami nincs jól, Valami nem úgy történik, ahogy kéne. Vagy csak ahogy én akarom-nem tudom. Nem tudom, velem van-e a baj, vagy hol. Lehet én akarok túl sokat, mindig többet és többet, emberi természet. Lilke természet. Nem tudom mit kellene csinálnom: tartani a számat, vagy próbálni megszüntetni a tüskéket mielőtt gerendává lesznek. Nem tudom, hol a lejtő és hogy most hol vagyok. Nem tudom, mi a baj. Vagy csak jó tanítvány vígyok a strucc iskolában. Nem akarok tudomást venni a történésekről, talán jobb lesz így, talán rosszab. Húznának, vonzanának az ösztönök, melegségre, ölelésre vágynék. Forróságra és borzongásra. Régen volt már. Éhes vagyok. És keserű. Rossz ízű és visszataszító. Fáj.
Az is, hogy megint kínzom a billentyűket. Hogy csukva a szám. Néma, mert azt várják tőle. A szív meg forr-a gőz bent marad. Hol fog kitörni?

Gyűrű az ujjamon :-)
Kicsit másképpen sikerült az évforduló, mint terveztük. De azt legalább megtanultuk, hogy ha nagyon készülünk valamire, akkor az biztos nem úgy fog alakulni, mint ahogy szeretnénk.
Azért jó volt, egész délelőtt a házfelújítással voltunk elfoglalva, már kiválasztottunk mindent, mire kitaláltuk, hogy mégis inkább sárga legyen a konyha, úgyhogy most kezdhetjük előlről.
Közben meg nagyon görcsölök, azt hiszem kezd az agyamra menni ez a sokminden dolog, amit meg kellene csinálnom. Vagy csak inkább én vagyok túl parás.

Sikeres együttműködés Ernővel. Legalábbis a szervezkedésben nagyok vagyunk. Mehetek interjút csinálni a biotech cégekkel. Örülök, hogy megfogtam ezt a lehetőséget.

Valszeg júniusban megyek Németo-ba. Kicsit meg vagyok ijedve, mert addig még be kell seggelnem az egész Thiocapsa metabolizmust. Norbi sem fog nagyon örülni...

Türelmetlenül várom a hétvégét. Norbi szerint a legjobb, ha nem készülünk rá, hanem spontán tesszük, amihez kedvünk van. Az biztos, hogy délelőtt a lakással leszünk elfoglalva- a közös otthon tervezgetése az évfordulón. Nem is rossz.
De ma munka van- mindenféle régen halogatott dolog.

Most jövök a Mikró tanszékről, kiderült, hogy tegnap egy óra alatt megjavítottam a CHEF-üket, amivel már hónapok óta görcsölnek. Az a legjobb a dologban, hogy ha minden jól megy, nem kell már Debrecenbe mennem. Juhéj!

A németektől megkaptuk az első génkeresés eredményeit, nekem is megtaláltak 2 gént, ami fontos volt. A munkahegy akkorára duzzadt, hogy nem látom a tetejét.

Friss és üde vagyok. Már fél 8-kor bent voltam dolgozni. Úgy tűnik, a tavasz jó hatással van rám.
Tegnap megírtuk a német dogát... nem lett valami fényes.
Ma egy egész munkaheggyel kell szembenéznem, hosszú nap lesz. Ráadásul este még elő is adok, ezért kímélni kéne az erőnlétemet. Na majd meglátjuk.
Közben sikerült felmelengetnem az MBSZ-es kapcsolataimat is, bántott a lelkiismeret, hogy elszalasztok egy ilyen lehetőséget. Igaz, hogy most jó sok munka vár rám ezen a fronton is, de valamit valamiért.

Le vagyok maradva a tunéziai képekkel- már egy csomóan kérték tőlem, de még senkinek sem küldtem el őket. Az elfelejtett listán van.
És németre sem tanultam semmit. A mai nap azzal fog telni és a mikrós CHEF-el való bohóckodással.

Túl vagyunk rajta mostmár. Túl kell, hogy legyünk rajta.
Szombaton megsütöttem életem első önálló tortáját. Borzasztóan indult, de a vágére nagyon finom lett. Büszke vagyok magamra :-)
A tegnap nagy eseménye pedig az volt, hogy leporoltuk a motort és megküzdöttünk a széllel. Jó, hogy megtettük, mert ahogy elnézem a mai időjárást, egy darabig várhattunk volna megint az alkalomra. És a ház is jól helad, bár egyre inkább csak bontanivalót találunk rajta, nem építünk. De most kitaláltuk, hogy a konyha is fel lesz újítva, így újabb izgalmak várnak ránk: a tökéletes csempe napokig való keresgélése.
A döntés az lett, hogy a konyha zöld lesz, a fürdő kék, a kisszoba pedig lila. Kiválasztottuk a színeket, a többi már csak a festő dolga. Meg Józsié.

Elment. Pedig fontos volt. Hiányzik és nem tudok mit kezdeni az érzéssel. Nem tudom, mit jelent, hogy nincs itt. Még nem. Csak valahol üresség van és próbálom elfedni. Ezzel telik az idő.

Meghalt a nagymamám.

Hülye napom van. Minden kiesik a kezemből, minden balul sül el, elegem van. Egyébként sem haladok semerre, ennyi erővel otthon is ülhetnék egész nap, és legalább jól érezném magam. Borzasztó rossz nemet mondani olyan dolgokrba, amikre nagyon vágysz azért, mert kötelességeket kell teljesítened. És még llelkiismeret furdalásod is van azzal szemben, akit nem akarsz megbántani, de meg kell. Utálom, na.

Tegnap nőnap volt. Tulajdonképpen az agyamra akart menni az egész, nem éreztem úgy, hogy kiérdemelt lenne a felhajtás. De azért mégis izgalmas volt figyelni, hogy kinek jutok eszébe ilyenkor. Volt kellemes meglepetés is, és volt kellemetlen elfelejtés is. Inkább én is elfelejtem az egészet.
Én egy egész mosogatógépet kaptam, ráadásul Norbinak fel kellett bumliznia érte Pestre.
Most már tényleg türelmetlenül várom a költözést.

A hétvégén Pesten voltunk. Láttuk a zajmester Stomp-ot, igazán ötletes show-t produkáltak ott nekünk két óra alatt. Jó nagy zaj és patália volt. Megtaláltuk a tökéletes árú mosogatógépet is, azonban az Opel úgy döntött, hogy nem akarja hazahozni, így ma Norbinak van megint egy köre. Délután kádat nézünk, szóval van móka bőven.
Vasárnap pedig a Terror háza volt a program. Hát mit mondjak... aki volt már ott, tudja, hogy nem éppen a legvidámabb hely.
Nekifogtam a diplomamunkámnak, borzasztó lassan halad, még csak pár oldal van kész. Csak az vígasztal, hogy a legmunkaigényesebb oldalaknak kezdtem neki.

Végre túl vagyok az aktuális félévi előadáson. Nem lett túl jó, de megkönnyebbültem. Egy feladat megint teljesítve.
Közben nekifogtunk (illetve Norbi nekifogott) a ház felújításának. Így most a problémáink olyanok, hogy milyen legyen a fal, hol vezessük át a riasztót és milyen csempét válasszunk. Soha rosszabb gondokat :-)
Még nem is írtam a nagy elfoglaltságban, hogy van egy szakdolgozóm. Nagyon értelmes és lelkes srácnak tűnik, bár most még több baj van vele, mint öröm. Minden nap rongyosra kell beszélnem a számat.

Álmos hétfő. Teljesen szétszórt vagyok.
Tegnap megnéztük a Magyar vándort. Laza, egy estés szórakozás. Kicsit rosszabb, mint a Valami Amerika volt, de van benne néhány nagyon ötletes poén. A végét kifejezetten nagy ötletnek tartom.
Ma meg munka van, de csak félgőzzel... ez a nap valahogy ilyen.

Felemás érzések.
Vannak olyan pillanatok, amikor én sem tudom megmagyarázni, hogy mit miért és miért úgy csináltam. Nem vagyok meggyőződve arról, hogy jól tettem, amit tettem, de arról sem igazán, hogy rosszul. A végkimenet mégis rossz... És mégis rosszul érzem magam emiatt.

Picit már jobban. Még nem tökéletes a dolog, de alakul.
Munka hegyek állnak előttem. Azt sem tudom hol álljak neki.
És tanulni is kellene, mert hétfőn újra német.
Tegnap este voltam egy érdekes órán. Drosophila fejlődésgenetika. Hihetetlen, hogy mennyi apró faktor egymásrahatása, kusza hálózata határozza meg, hogy egy kis petéből normális élőlény lesz-e. Ehhez képest az is igen furcsa, hogy milyen ritkán csúszik hiba a rendszerbe. És az a legelképzelhetetlenebb, hogy mégis hogyan alakulhatott mindez ki. Van olyan okos a 'természet', hogy mindez ilyen jól működjön?

Felfedeztem egy blogot (azazello). Valahonnan rémlik, hogy mintha beleolvastem volna már, de most tényleg megfogott. Kicsit furcsa egy olyan ember érzéseibe belelátni, akit abszolút nem ismersz. Olyan ez, mintha a patológus az éterben úszó agyakon nem csak a tekervényeket látná, hanem a gondolatokat is. Kicsit morbid hasonlat.

Beteg vagyok.
Remélem nem kint kaptam el valami mediterrán nyavaját.
Közben meg dolgozni kéne ezerrel. Mindig ilyenkor üt be a mennykő.

Most látom csak, hogy milyen rengeteg idő telt el.
Megjártuk Tunéziát. Az erőszakos arabok, a nagy zabálások, az undorító kuszkusz, és a tengernyi csoda országát.
Eddig Plitvice tartotta a 'legszebb helyek' listán az első helyet, de most lecsúszott onnan. Rengeteget tudnék mesélni, de nem hiszem, hogy vannak szavak, amelyek elmondanák szépségét.
Nem tudom, egyáltalán érdekel-e valakit. Bár inkább azért kéne leírnom, hogy számomra megmaradjon. Bár a több, mint kétszáz fénykép sokmindent eszembe juttat. Így elsőre mindjárt a legszebb naplementét. És a legszebb vörös hegyeket.
Kavarog... bennem is ülepednie kellene egy kicsit.

A tegnapi este... mintha napokig tartott volna...
A baj mindig akkor jön, mikor nem számítunk rá.
A nagymamám kórházban van. Aggódom. Félek.
Saját törékenységemmel sem tudok mit kezdeni.

Viaskodom önmagammal... A régi énemmel, és a mostanival. Merhogy változik az ember. Más dolgok lesznek a fontosak, olyan álmokat vág a sarokba, amikért néhány hónapja még mágján égett volna meg. És néha ijesztő, hogy mennyire. Sokszor azt sem tudom, hogy mennyire tudatosan irányítom én a történéseket, és mennyire sodródom a körülményekkel. Mi az, amit a 'függőleges lustaság' irányít és mi az, amit valóban nem akarok megtenni és azért nem teszem. És mi az, amit az ember köteles megtenni az álmaiért, és mi minősül szárnyszegésnek.

9 nap múlva utazunk...

Szeretni bolondulásig.
Audrey Tautou, a bociszemű, bolondos lány újabb gyöngyszeme. Jó látni, hogy még ilyen filmek is készülnek. Én azt tanultam belőle, hogy semmi sem fehér vagy fekete, soha nem szabad csak egy oldalról megtekinteni a dolgokat, meghallgatni a véleményeket. Mert az érem másik oldala gyakran nemcsak más színű, hanem más anyagból is van. Ami azért már nem elhanyagolható különbség.

Eltelt a hét megintcsak. Nem mintha a hétvége kevésbé lenne dolgos, mint a hétköznapok. Valahogy így alakult.
De túléltük a tegnapot, nem lett semmi baj, és ennek nagyon kell örülni. Kiderült az is, hogy nincsenek csodák és tuti ajánlatok, amikért tiszta versenyben ringbe lehetne szállni. Kezdek benne kételkedni, hogy egyáltalán léteznek korrupció mentes versenyek. Amelyek végén nem derül ki, hogy hamis az érem és a mosoly. Pedig a naivitás, a jóhiszeműség és az optimizmus rendületlenül el akarja hitetni velem, hogy van. Így aztán jobb híján arra a következtetésre jutok, hogy errefelé nincs... Merre kell menni?

Végre itthon. Ez a hangulat határozta meg az utóbbi napokat. Itthon Norbival, itthon a munkával. Valahogy minden rózsaszínebb. Gábor egyetértett velem a döntéseimben, megbeszéltük a dolgokat. És a nap híre, hogy talán lesz egy szakdolgozóm. Őszintén szólva alig várom már. És azt is, hogy újra eltemessen a munka, a sok tennivaló.
Csak a csütörtöktől félek egy kicsit. Jó lenne már túl lenni rajta. Addig csak az aggódás marad... Reméljük, nem lesz semmi baj. Csak az a gond, hogy én nagyon nem hozok szerencsét.

Utolsó, reményvesztett próbálkozások arra, hogy kihozzunk még ebből a dologból valamit. Gábor nem fog örülni. Nagyon nem. De én megtettem mindent.
Ma jön Norbi. Ha van egy kis szerencsénk, akkor együtt is mehetünk haza. Remélem.

Hahó...
Hahó szavak, hahó érzések, hahó le nem ütött billentyűk és elfeledett handulatok... nem ezért akartam, nem így akartam. De így lett, valahogy más lett. Minden. Átalakult, letisztult. Általában jobb. Kicsit néha nem. De azért mégis. Mert kell. Mert csak. Én sem értem, ne aggódj.

Forognak a fejemben a döntéseink. A félelmeim és az öröm. Haza akarok menni.

Még mindig Debrecen. Jobban mondva, már megint. Folytatódik a lehetetlennel való próbálkozás. Ráadásul holnap még előadást is kell tartanom a hidrogenázokról.
A hétvége nagyon jó volt. Fontos volt. Sok lényeges döntés született.

Az első kísérletek persze nem sikerültek. Nincs nékem akkora szerencsém, hogy egy nap után elmehessek innen. De az benne a szép, hogy bármelyik nap kiderülhet, hogy megvan az eredmény, indulhatok haza.
Egyébként kedvesek, aranyosak itt, a munkában sem szakadok meg, este pedig Timivel találkozom, szóval nem olyan rossz. Csak Norbi ne hiányozna olyan nagyon...

Hírös város, hej...
Ha most azt mondanák, hogy mehetek, egy óra múlva már a vonaton ülnék. Ilyenkor jön rá az ember, hogy mennyire szeret otthon lenni. Jó lenne már... Hiányzik minden.
Vettem Norbinak ajándékot... kíváncsi vagyok, mit fog szólni hozzá.

Vajon hányan vannak, akiknek van fogalmuk arról, hogy ki volt George Orwell? Vajon hányan vannak, akik nem tudják, hogy az 1984 nem csak egy dátum? És hányan vannak, akiknek fogalmuk sincs ki is az a Big Brother? Élünk benne a világban, a mindennapokban, olyan szavak és jelképek között, amiket teljesen természetesnek találunk, és fel sem tesszük magunknak a kérdést, hogy mit jelentenek, mit rejtenek magukban azok a minden nap többször szánkra vett szavak, amelyek jelképpé alakultak. Csakhogy teljesen más jelképpé, mint amit eredetileg jelentettek. Teljesen más jelképpé, mint aminek szánták őket. Elcsépelt, minden napos dolog lett az, ami valami sokkal fontosabbat rejt.
Isten mentsen attól, hogy bármi, amit szeretek, amiért rajongok divatossá váljék. Nem akarom, hogy más is szeresse, amit én szeretek. Nem akarom, hogy tömegek skandálják birkapofával azokat az igéket, amiket én szentnek tartok. Nem akarom, hogy bárki felfedezze, ami igazán fontos. Nem! Nem akarom, hogy közhellyé legyen minden, ami olyan sokat jelent... Mert ez lesz, ha a disznók közé dobják a gyémántot... El lehet felejteni mindent, ami szent.
És lehet élni értékek nélkül. És együtt skandálni a 'trendi' tömeggel: 'Beeeeeeeeeeeeeee.........'

Ma is vizsgáztam, holnap is vizsgázok, el vagyok veszve.

A szilveszteri buli nagyon jól sikerült, nagy sikert aratott a ruhám. Úgy terveztük, hogy még maradunk egy-két napot Jánoshalmán, de a szilveszteri buli után elszállt a társaság jókedve ezért inkább hazajöttünk elsején. De így legalább sikerült pihenni még egy nagyot, és még egy kicsit a tanulásra is jutott időm. Ráadásul a hátul semmi-elöl alig ruhámban sikerült alaposan meg is fáznom, most is csupa láz vagyok. De már itt a rengeteg munka és tanulnivaló a nyakamon, nem szabad elhagynom magam.