2003/10/31

Nehéz napokat élek. Lehet hogy másnak semmiség lenne, engem kicsit megvisel. De elhatároztam, és mostmár meg is fogom tenni. És életemben először van valaki, akivel ezt meg tudom beszélni.
Talán megerősíti a kapcsolatunkat. Remélem.

2003/10/21

"Akkor is meglelem a szemünkben azt a könnyet, ami mind a kettőnket maradásra bírja, mert nem hiszem el, hogy valamennyi mosolyban lakozó apró öröm ne érne tovább az élet zajánál. Így ketten elbújva maradunk magunkban, virágnak gyermekeiként olvadva szavainkba."
/Zom/
Vasárnap megvettük a digitális gépet. A sors iróniája, hogy majdnem ugyanolyat, amilyen annak idején Balázsnak volt. De legalább értek hozzá egy kicsit. Lehet, hogy be kéne szerezni egy komolyabb blogoldalt... Már alig várom, hogy használhassam is. Hihetetlen milyen örömmel tudnak eltölteni ezek a "játékszerek". Selymesítik a hétköznapokat erősen.
Tegnap Norbi este elindult, hogy reggelre odaérjen Sopronba és még aludni is tudjon hajnalban. Elég nyugtalan éjszakám volt emiatt. Reggel viszont sikerült csak 8-kor felébredni. Utána nekiindultam a városnak, mert beleszerettem egy túracipőbe, amit persze sehol nem lehet kapni. Nem volt túl eredményes a keresés, de nem adom fel.
Ma reggel kaptam egy levelet. Egy nagyon kedves levelet. Nagyon jó érzés, hogy még gondolnak rám. Hogy a blog még így is meg tud fogni valakit, mikor nem vagyok depressziós és elszáll az ihletem és a szép fogalmazhatnékom. De a helyzettel nem tudok mit kezdeni. Jó lenne, de nincs ötletem.

2003/10/18

Rájöttem, hogy szeretek szombaton dolgozni. Nincs senki+ azt hallgatok, amit csak akarok+ állandóan kint lehet a blog+ azt csinálok, amit csak akarok+ még egy csomó minden.
Időnként beírom a nevem a keresőbe. Ez egy egyszerű kíváncsiság, hogy meglássam, kik és mik foglalkoznak velem a neten. Mivel nem tudhatom, kinek, mikor és hogyan jut eszébe, általában érnek meglepetések. Most is értek. Jó tudni, hogy még gondolnak rám.
Fura nap. Főleg azért, mert szombat. Már teljesen leszoktam a hétvégi munkáról, egész rosszul esik. Meg az is, hogy ma nincs autóm, kifejezetten rossz néven vettem, hogy busszal kellett jönnöm :-) Hiába, a kényelem. De nosztalgiáztam egyet :-) Egészen meglepett, hogy milyen változások történtek, a két hónap alatt.
Ma talán sikerül egy kicsit utolérnem magam. remélem.
Csütörtökre Plitvicébe esőt jósolnak. Aggódom. Lehet hideg vagy akármi, de az eső nagyon rosszul jönne.
"A legjobbakat kívánom az összes törött cserép barátomnak."

2003/10/17

Na már csak azért is... most már csak azért is írok. Egész héten egyfolytában rohantam. Úgy érzem, szaladnak el felettem a napok, én meg észre sem veszem, mert arra sincs időm, hogy az időre gondoljak. Szeretem és élvezem a pörgést, a fontoskodást, de már egy picit sok lett belőle. Nem teljesen jó ez így. De közben meg mégis.
És persze szaladás közben nincs helye a magvas gondolatoknak...
Hanyagolok mindent és mindenkit, csak a legsürgősebbeket próbálom minden nap rendberakni. De közben a többi fontos dolog sikolya ott marad, csak gyűlik és már írhatnám a "majd ha egyszer lesz időm" listát.
Csak így minden nap átlagos. Vagy egyébként is az lenne/volt? Vagy akkor volt igazán? Lehet.
Ilyenkor most jó lenne leírni, hogy mi van velem, de olyan sok idő telt el, hogy nem tudom, mit ragadjak ki. De ha azt nézzük, hogy elsősorban magamnak írok, akkor nem is olyan lényeges, hogy mások lássák az összefüggéseket, mert nem ez számít.
De lehet, hogy ma még nem is történt olyan dolog, amit szeretnék megőrizni az emlékezetnek.
Tegnap este igen... bejöttek a gyertyák.

2003/10/10

Ma megkötöttem életem edigi legnagyobb üzletét. Nem pénzről van szó kapcsolatokról. Úgy esett, hogy Duda Ernőnek, az egyik legnagyobb biotech cég vezetőjének segítségre van szüksége, mert egy kicsit túlvállalta magát. És mit ad Isten, a BioITWorld-ös főnökömet kérdezte meg, hogy nem tud-e valakit. Ma leültünk megbeszélni a dolgokat és kötöttünk egy üzletet: én segítek neki, cserében pedig egy éven belül mindenki, aki Magyarországon a biotech iparban egy kicsit is labdába rúghat jó ismerősöm lesz.
Lehet, hogy ez így nem hangzik nagy dolognak. De én úgy látom a jövőm alapkövét raktam le ma.