Az utolsó munkás nap. Legközelebb két hét múlva jövök, a korfui élményekkel gazdagabban. Hogy hogyan fogom kibírni? :-)
Mardos a lelkiismeret. Tegnap elég durván sikerült megfogalmaznom az érzéseimet és már megint túl érzékenyen. Lehetne már délután.

Néha rámtör az írhatnék. Kár, hogy akkor nem vagyok gépközelben. Így csak rohanós szemelvények jutnak mostanság a blognak és szerény olvasótáboromnak. Múltkor már azon is elgondolkoztam, hogy minek is ez az egész. Jobb lenne, ha az ismerőseim tőlem kérdeznék meg, hogy mi újság velem, nem csak rámkattintanának a neten. Akkor talán én is megtudnám, hogy mi a helyzet velük. Meg egyébként is... kell ez nekem? Annyira biztosan, hogy most nem tudom bezárni az ajtót és lenyelni a kulcsot. De érlelődik a gondolat.
Mikor viszont írnom kell, akkor veszett jó, hogy van. Talán az a baj, hogy már egy ideje nem magamnak írom... hanem hogy tetszetn. Pedig akkor tetszett igazán, legalábbis a visszajelzések szerint.
No majd megérik ez is. Nem kell addig erőltetni.
A hétvége teljesen másképp alakult, mint terveztük. De jól lett az biztos. Évek óta nem strandoltam annyit, mint a két nap alatt. Meg is látszik a színemen. És a Luca nevű 'nem semmi kiscsaj' kellemesen elszórakoztatott bennünket. Norbi fel is rakta mindjárt a lécet a 'Luca szintre'.
A mai nap jó nagy törpölés. Ki kéne találnom, hogy hogyan is tovább a munkában. Most azért jó lenne, ha itt lenne Gábor.

Rámtört a Korfu láz. Már csak 11 nap... Borzasztó kíváncsi vagyok. Szerintem nagyon rövid lesz az az egy hét.
A hétvégén Kunehértó. Jó lesz egy kicsit lazulni.
Csütörtökön jön vissza Gábor és még sehol nem tartok a cikkekkel. Nem tudnak lekötni. Ez baj.

Tegnap este azon törpöltem, hogy mennyire jó is most. Szerintem még sosem volt ennyire okom boldognak lenni. Mióta Norbit ismerem, minden sikerül. Amit kitalálok, sosem gondolnám, de megvalósul. Pesszimista énem már azon gondolkozik, hogy vajon mivel kell majd vezekelnem ezért a sok jóért... De nem szabad ezen gondolkozni, örülni kell, hogy ennyire jó. Lehet, hogy mindig így lesz... :-)
Ma délelőtt nyakamba vettem a várost a kis gyöngyszemmel és elintéztem az ügyes-bajos ügyeket. Vettem végre utikönyvet Korfuról, megcsináltattam a nemzetközi diákot, vettem cipőt az útra, kulcsot másoltattam stb. Már egész jóban vagyunk...

Nos, megint jó régen nem írtam már. Pedig zajlanak a dolgok, csak éppen nem vagyok gép előtt.
Ami messze a legfontosabb, hogy megkaptam életem első autóját :-) Egy kis fityo. Kicsi, de az enyém :-) Tegnap Norbival elmentünk érte Orosházára és úgy megtetszett, hogy mindjárt el is hoztuk. Azóta barátkozunk egymással. Az éjszaka olyan izgatott voltam, hogy nem tudtam aludni. Remélem jó gazdája leszek.

Megkaptam az új személyimet. Fénykép se kellett hozzá meg aláírás se... Ezek szerint az mindenkiről elrakják a fényképet, meg az aláírást is. A népet meg rajzol fantomképekkel hülyítik. Mindegy. Csak az a gáz, hogy a száma is megváltozott.
Délelőtt autóügyben kalkulálgattunk, de semmi jó eredmény nem született, hiába no, nem lehet mindent egyszerre.

Ez egy jó nap. Már hajnalban jól kezdődött :-)
Így nem nehéz mosolygósnak lenni egész nap.
Laza munkálkodás, olvasás, cikkírás stb. Kényelmes.

Zajlanak az események...
Bogárka egyetemre jelentkezett. Díjazom a bátorságát. Le a kalappal előtte, biztos nem lesz könnyű.
Be akartam adni egy kérvényt arra, hogy összevonva teljesíthessem a két hátralevő félévemet a másik szakomon, de Kornél lebeszélt róla. Nincs rá esély, hogy engedélyezzék. Ráadásul egy másik diplomamunkát is írnom kell. Valószínű a genomikából fogom írni, de nem tudom hogyan fog összejönni abból egy jó anyag. Ha más nem lesz beleírom a többi apróságot is.
Közben az összes volt évfolyamtársam arról sír nekem (gondolom nem csak nekem), hogy nem tudnak elhelyezkedni, nincs állás ebben a szakmában. Csak azt nem értem, hogy ezt eddig hogy nem látták... Mély nyomokat hagyott bennem Z. arca, mikor nevetve újságolta, hogy mennyire jól járt az ökológia tanszékkel, mert már akkor is csodálkoznak, ha havonta egyszer bemegy megkérdezni, hogy mi a helyzet arrafelé, míg mások agyon dolgozzák magukat. És amíg a mások publikáltak, TDK-ra készültek, PhD-sok lettek, addig felette eltelt az idő, most meg csak kapkodja a fejét és sopánkodik a kihagyott lehetőségeken.

A hétvégén Visegrádon voltunk Robiékkal. Ildi egy kicsit elszúrta a hangulatunkat és a mozgási lehetőségünket, de attól mi jól éreztük magunkat. A Patak fogadót csak ajánlani tudom mindenkinek. Nagyon tuti hely. Még biztosan visszamegyünk.

Teljesen be vagyok zsongva. Mostmár biztos, hogy 26-án indulunk. És megint fogok repülni :-) Suhajja!