Ülök a konyhában. Elbújtam, amíg Zolka becsomagolja az ajándékomat. Hát nem izgalmas?
Az első igazi közös karácsonyunk. Csodálatos minden. Kész a vacsora, feldíszítettük a fát, fahéjillat, forralt bor, gyertyafényes boldogság.

Furcsa ez a mai este. Megint nehezen viselem a hiányodat. Ugyanolyan nehezen, mint amikor még sokkal több ilyen napunk volt, amikor ünnepszámba mentek a közösen töltött órák. Tudom én is, hogy ennyit ki kell bírnom. Mégis hiányzol.
Csodálatos volt a keddi asztrológia megint. Mert már tudjuk, nem csak sejtjük, hogy ez a csillagokban köttetett. Ezt is Neked köszönhetem, mint olyan sok dolgot.

A szombat este emlékére...

A csütörtök este minden álmomat felülmúló módon sikerült. Zolka meglepetés születésnapi bulit szervezett nekem. Ancsa segítségével feldíszítette az egész akást,gyertyákból kirakták a nevem a hálószobában. Ott volt Kati és Anitáék is, volt egy csomó étel és nagyon jót beszélgettünk. Az est fénypontja pedig egy torta volt, egy igazi tücsök alakú marcipán torta, művészi részletességgel. Köszönöm mindenkinek a sok jókívánságot, köszöntést, kedvességet!

Tegnap este Zolka elvitt az asztrológia kurzusra, ahol most a mi közös horoszkópunkat elemezték. Nagyszerű érzés volt, hatalmas élmény. Bár borzasztóan zavarban voltam, nagyon élveztem, ahogy lépésről lépésre kibontakozott rólunk a kép. És megnyugodhattam, a horoszkóp szerint is minden azt mutatja, mennyire jók vagyunk együtt, mennyire "nagy találkozás" a miénk, ahogy Melinda fogalmazott. Láttuk mik az erősségeink, láttuk hol lehetnek a buktatóink, és már tudjuk, min kell dolgozni ahhoz, hogy ez mindig jó legyen. És az is kiderült, hogy Zolka a legjobbat hozza ki belőlem, felszabadítja mindazt, ami eleddig gátlások alatt volt. Még jobban megerősített minket ez az este, csodálatos este-éjszaka-reggel volt.

Közben Norbi folytatja nevetséges harcát azon, hogyan tudna ártani nekem, bántani, megalázni. Örömmel konstatálom, hogy mindez mennyire lepereg rólam, mennyire nem érdekel már. Szegény Norbi viszont még mindig a történteken rágódik újra és újra.

Tegnap esti filmélmény a 27 idegen igen. A film címén és plakátján kívül semmi ötletes nincs benne, egy lapos történet más romantikus-vígjátékokból összelopkodott jelenetekkel. Láttunk, nem hagyott mély nyomokat, bár nézhető volt.
Egy jelenet azonban érdekes volt, ugyanis még sohasem láttam filmvásznon azon szédült állapot megjelenítését, amikor vársz valakire, hogy hazaérjen... ezek szerint nem csak én vagyok ilyen hülye?

Úgy tűnik, mintha az istenek azt a feladatot állítanák elém, hogy meg kell tanulnom kiállni magamért, többé nem hagyni, hogy elnyomjanak, megalázzanak. Hát hajrá, én szeretek tanulni. A tegnap végig erről szólt, hol Norbi kellemetlenkedésére kellett reagálnom, hogy Zolka Apukájának volt muszáj ellentmondanom. Mégis gyönyörű nap volt, a debreceni karácsonyi vásár csodás szépségeivel, egész este egy könyvesboltban böngészve.

Túl vagyunk Zolka első válóperes tárgyalásán. Nagyon érdekes volt, sokáig és sokat fogunk még beszélni a tapasztalatainkról. Jó, hogy mindent együtt tudunk megélni.
Hétfőn este találkoztunk két volt osztálytársammal, Máriás Krisztivel és Patai Csabával a Zöld Teknős Barlangjában. Nagyon kellemes este volt, jó volt Őket újra látni, hallani végre a régi csapatról. Zolkával ezt is meg lehet tenni, ilyen élményeket is meg lehet osztani...