Tegnap felavattuk az új kádat. Arra is sikerült rájönni, hogy mire való a sarkán a kiemelkedés. Nem részletezem :-)

A díjamról véglegesen a Kari Tanács dönt pénteken. A napirendben szerepel a "kiváló hallgatói díj" szabályzatának módosítása is. Mivel én éppen hogy csak befértem a paragrafusok közé, kissé aggaszt a dolog. Nem csodálkoznék, ha így akarnának keresztbe tenni nekem.
A hétvége kellemesen telt, pakolászás, lazsa. Szombaton felfedeztünk egy új éttermet. Több ilyen hétvége kellene.

Közben kiderült, mivel jár a díjam: 100 rugó, egy fénykép a rektoriban a kiválóságok tábláján, és egy fogadáson kell részt vennem nekem és a családomnak a diplomaosztó után. Hurrá!

Levizsgáztam. Megkönnyebbülés, nagyon jó lett. Egyetemi éveim utolsó vizsgáján jó voltam.

Elnyertem a Szegedi Tudományegyetem Természettudományi Karának kiváló hallgatói címét. Gőzöm sincs, hogy ez mivel jár, azon kívül, hogy kirakják a fotómat a Tanulmányi Osztály folyosólyán a falra néhány évre, és hogy nagyon jól hangzik.

A hétvégén elköltöztünk. Szombat eggel kezdtünk neki azzal, hogy elviszünk néhány dolgot, de annyira belemelegedtünk, hogy a végén csak a szekrény és az ágy maradt a lakásban. Azóta félnomád életet élünk, met egyrészt hatalmas a rumli, másrészt se konyha, se fürdőszoba, se fűtés. Bár Norbinak hála már sokat rendeződtek a viszonyok, mától már tusolni is lehet.
Én egész hétvégén, sőt még hétfőn is az inkubátorházas tanulmányt írtam Ernőnek. Nagyon elegem volt már belőle, de ma reggel leadtam, remélem már nem lesz vele több dolgom. Azt hittem sosem lesz meg az a kritikus 20 oldal.
Most meg tanulnom kell, mint a güzü, holnapután vizsgázom. De persze a munkát sem lehet elhanyagolni...

Fejem a lábaim közt, szorul a tudat. Nem szabad, hogy eszméljen. Vigyázni kell, a fájdalom a gyenge pontokat keresi. Nem szabad engedni. Tömködd a lyukakat erősen! Hová vezet ez az út? Mi lesz a vége? Lehet-e jó vége?
Lesz-e megnyugvás?

Megvédtem a diplomamunkámat, ezen is túl vagyok végre. Jó azért látni, hogy mindenki fenékre ül a projekt volumenétől (szép magyar szavak :-)
Ma nagyon nyugis napom van. Semmi idegeskedés, ezt már szeretem. CSak ne kéne még 5-kor Ákossal találkoznom, hogy rám zúdítson egy csomó munkát, amitől cseppet sem lesznek nyugodtak as következő napok...

Nehéz napok.
A hétvégén megejtettük a motoros túrát, két nap tömény pihenés a Pilisben. Megmásztuk a Rám szakadékot, négykézláb a patakmederben, tök jó volt. :-) Vasárnap elmentünk Pestre megnézni a felhajtást, de nagy csalódás volt, inkább hullámvasutaztunk egyet.
Hétfőn aztán beindult a pokol. Munka+ kedden Pest+ inkubátorházas tanulmány+ kérdőívek+ diplomamunka+ szakdolgozó+ biofizika előadás+ diplomavédés.
Tegnap is 9-ig dolgoztam, ma szintúgy, még 8-kor van egy megbeszélésem.
De legalább le van adva a diplomamunkám, igaz, hogy 4 nap késéssel.
Ma munka ezerrel, nagyon le vagyok maradva, rendbe kell raknom a kérdőíveket is, tanulni is kellene, és olvasni Ernőnek az esti beszélgetésre.
Holnap kötelező programom lenne, amit ki fogok hagyni nagyrészt, itt lesz a szakdolgozó, meg a munka.
Pénteken pedig általános iskolai ballagás...
Ne legyen senki morcos, amiért ritkán írok.