Nagyon jó :-)

Tegnap este Budapest bár koncert volt az IH-ban. Fantasztikus bulit csaptak, jó volt nézni, mennyire jó hangulatot tud teremteni pár énekes, akik nem csinálnak mást, csak régi sanzonokat dalolnak. Az igazi az lett volna, ha egy kávéházban van a koncert, nagyon el volt szeparálva a közönség, de attól még látszott, hogy miért is olyan ünnepelt emberek akik a színpadon vannak. Vagy mégsem annyira népszerűek, és pont az a jó, hogy az underground még nem alakult át teljesen mainstreamé... Lehet nem is képes rá, hiszen nem mindenkinek a gyomra vevő az igényesebb zenére. Szerintem úgy jó a helyzet ahogy van: mindenki meg tudja találni a neki való zenét... Köszönjük MR2...
Ma leszerveztük a BTCS-s tekepartyt, szinte fél óra alatt intéztünk el annyi dolgot, amiről azt hittük, napokig tartó egyezkedés kérdése lesz. Pénz is lesz, hely is, időpont is, egyelőre minden rendben. Már csak ki kell hirdetni a bulit és persze meg kell szervezni.
Közben a kétségbeesés egyre jobban úrrá lesz rajtam: nov.17 TDK beadási határidő, nov. 26 szigorlat, dec. 3-5 előadás, jövő héten munka A-nak... ha ezt túlélem... de közben a németet sem kellene hanyagolni, meg a munkát sem, ha még egy cikket akarok. Jajj...
Ma este megyek anyuékhoz, szerintem már megint hónapok teltek el, hogy nem voltam. Jó lesz ennyit vezetni sötétben, de most ez van.

A kocka el van vetve... november 26-án szigorlat.
Megkaptam a Deák papírjait is, persze 2 napos határidőt szabott az OKM... bezzeg nekik eddig nem volt sürgős. Mindegy, dár a holnap fele megint erre fog rámenni.
Egyébként egészen alakul a hét...

Semmit sem javult a kedvem. Unalmas, egyhangú hét vár rám, legjobb lenne átaludni az egészet. Fáj a gyomrom is... meg egyébként is... feküdni kéne és várni, hogy elmúljon.

Egyébként meg szar a kedvem, ma semmi nem jött össze, egy apró reménysugártól eltekintve, minden nyűgös volt és nehézkes. Vagy csak egy átlagos nap? És az egész jövő hét ilyennek ígérkezik... miért megy minden ennyire nehezen? Miért nem lehet már valami gördülékeny és kellenesen bizsergető?Ki hiszi, hogy ettől majd jobban megbecsülöm? Franc már az egészbe...

Lassan megint eltelt egy hétvége... és összességében nagyon kellemesen. Szombaton sikerült végre elmenni túrázni (Tapolca- Badacsonytördemic, 16,7 km, összes megtett táv: 88,9 km). Nagyon kellemes volt, az eddigi leghosszabb túránk, de egyáltalán nem volt fárasztó... sőt, kifejezetten kellenes fáradtságot éreztem a végén. Ez nyilván annak is köszönhető, hogy alig volt benne 'terep', a Szent-György hegy megmászásán kívül aszfalton sétáltunk csak. Nekem annyira jól esett, hogy legszívesebben ma is elmentem volna, hogy még letudjunk egy 10-15 km-t, de Norbi hallani sem akart róla... A gondolataimon is sokat tisztított a séta... sokkal gyakrabban kellene csinálni. Ki tudja, idén eljutunk-e még.
Tegnap pedig csak pihentünk, wellnesskedtünk, alapvetően kellemes nap volt.
Most pedig jöhetnek a feladat hegyek megint...

A tegnap este hasonló esélyeket tartogatott, mint a legutóbbi TTK-s buli... de a legrosszabb változat jött be. Azért túlélem...

Most veszítettem el egy Rókát..... talán örökre......

Most kipróbáljuk, mennyire vagyok gondolkodó- és íróképes a reggeli kv előtt...
Tegnap Norbival sok dolgot megbeszéltünk. Tisztul a helyzet és a kép... azután meglátjuk, hogyan alakulnak a dolgok. De legalább már mozdulnak előre. Nyugodtabb vagyok. Sokkal békésebb. Kell is, hiszen most, hogy megkaptam a Deákot, tartanom kell az ütemtervet... első lépésként novemberben le kell szigorlatoznom. Tegnap szereztem már hozzá egy csomó könyvet, csak neki kellene fogni... de közben ott van a szerdai előadás is. Valahogy majd lesz :-)

Tegnap megint fél méterrel a Föld felett... lebegés, szárnyalás... és nem csak akkor, mikor levettem a korcsolyát a lábamról. Életem első korcsolyás élménye sok-sok jó érzéssel, sikerélménnyel, kedvességgel. És megnyertem a Deák pályázatot is. Legalább a munkában sikeres vagyok, ha másban nem is...
Ma reggel aztán lerángattak a földre. Most csak így kis betűvel, mert ez a koszosabbik, sárosabbik fajta. Pláne ha még alatta is vagy... benne nyakig. És már látszik is rajtam minden. Mindenki látja.

Tegnap este megint TTK-s buli volt, ezúttal a SZOTE-ban. És ezúttal bejött a kis esély is, bár ebben nagy szerepe volt N-nak, nem tudom, hogyan fogom meghálálni neki. Jó volt nagyon. Nagyon-nagyon. Hajnal 5-ig maradtunk... Norbi teljesen ki volt bukva.

Időnkén elbizonytalanodom, nem gondolok-e túl sokat a kapcsolataim mögé. Mert hogy erre igen hajlamos vagyok, ugye... és emiatt sokat koppantam már, ugye... De az már ritkábban esett meg, hogy a barátaimról tudom meg, hogy nem egészen őszinték. És ez az utóbbi napokban már a sokadik...

Szombat este sikerült összehozni a szerepjátékot végre. Jó nagy szenvedés volt, azt hiszem béna is voltam nagyon... de a karakteralkotás elég gyorsan megnt még úgy is, hogy a régi rendszer szerint játszottunk. De 11 óra volt, mire egyáltalán elkezdtük, és én hajnali 3-kor feladtam a dolgot, mert tudtam, másnap az airsoft szó szerint gyilkos lesz, ha nem alszok legalább egy kicsit.
Vasárnap számomra hajnalok hajnalán volt az ébresztő, 9-re mentem F-ért, onnantól kezdődött a buli... fantasztikusan éreztük magunkat, az egész csapat jó fej volt, bármikor szívesen újra. Csak superlativusokban. Elfáradtunk alaposan, bár én csak akkor éreztem, amikor 6 körül hazaértem.
És most sem vagyok valami haj de friss...
Sokat váltzott a világ tegnap... furcsa, hogy minden nap újdonságot hoz. Új gondolatokat, új érzéseket...

Előadok a Straub-napokon. Ez a mai reggel nagy híre. Nem mondom, hogy nem számítottam rá, nem mondom, hogy nem esett volna rosszul, ha nem engem választanak, most mégis kicsit be vagyok tojva. Pláne, hogy november végén még szigorlat is, december elején meg ez az előadás... Jó lesz :-)
És tegnap délután megtörtént a csoda megint, amire már csak a legmerészebb álmaiban gondolna az ember. Nem merem elkiabálni.
Most szaladnom kellene sütni, mert sosem leszek kész, holnap vinnem kell egy csomó sütit az airsoftra, meg még az esti szerepjátékra is elő kellene készülni.
Arról meg nem is beszélek, hogy megint mi van a lakásban...

Mindent egybevetve 25% esélye volt annak, hogy tegnap este a TTK-s buli a számomra jól végződik. Nem jött be... de a rosszak közül a legkevésbé rossz igen, így összességében egész tűrhetően vagyok. És jó volt az a kv délelőtt, ahol felelevenítettük az eseményeket.

Már megint kezd aktuálissá válni a pár bejegyzéssel ezelőtti képregény... de igazából nem is zavar. Csak akkor tudnám, minek jöttem be a laborba, ezt otthon is csinálhatnám... na jó, mégis tudom...
Ma estére sok kaja és egy kis buli a program, holnap estére kevés kaja, nagy buli. Várom már, bár azért félek, hogy ebből megint önkínzás lesz... nagyobb az esély arra, hogy rosszul sülnek el a dolgok, mint arra, hogy jól. Mind1, ezt a játékot mostmár végigjátszuk... csak nem tudom, miért alakult párharccá az a csata, ami úgy indult, hogy mindenki csak nyerhet. De akárhogy is, még mindig megéri... csak ne lennék ilyen átkozottul türelmetlen.

Egyébkét láttátok az új AXA reklámot? Zseniális... nagyszerű ötlet, bár rákerestem és kiderült, hogy nem magyarok találták ki, több nyelven is megtaláltam a szöveget- persze magyarul nem. De ez semmit nem ront az élvezeti értékén.

Nos, igen... megvan. Ennél jobb hírt nem is kaphattam volna. A csütörtök mámorban telt, fél méterrel a talaj felett, szabadan és boldogan. Semmi, de semmi nem változtathatott ezen.
Este még egy kisebb buli is volt a tiszteletére...
Tegnap pedig egy hirtelen vágytól vezérelve nagy levegőt vettem és belevágtam... nem tudom mi lesz a vége, nem tudom hogy lesz tovább, de most ezt nem adnám semmiért. Ha vihar lesz, hát legyen, ha háború, hát állok elébe.
Jöjj változás szele, jöjj....

ELFOGADTÁK A CIKKEMET!!!!!!!!!!!!!