Tegnap megint fél méterrel a Föld felett... lebegés, szárnyalás... és nem csak akkor, mikor levettem a korcsolyát a lábamról. Életem első korcsolyás élménye sok-sok jó érzéssel, sikerélménnyel, kedvességgel. És megnyertem a Deák pályázatot is. Legalább a munkában sikeres vagyok, ha másban nem is...
Ma reggel aztán lerángattak a földre. Most csak így kis betűvel, mert ez a koszosabbik, sárosabbik fajta. Pláne ha még alatta is vagy... benne nyakig. És már látszik is rajtam minden. Mindenki látja.